DC Universe Online

Világmentés és rombolás

Brainiac hajójáról megszökve, azaz az alapok betanulása után nyílik meg előttünk a DCUO valódi világa. Attól függően, hogy kit választottunk mentornak, Gothamben vagy Metropolisban kötünk ki, ahol mind bűnözőként, mind szuperhősként rengeteg küldetés vár ránk. A két terület egyébként hatalmas (egyenként akkorák, mint egy város a GTA-ban), kerületekre oszlanak, és tökéletes ellentétei egymásnak. Gothamben mindig éjszaka van, az egész hely „bűzlik” és sötét, míg Metropolis a napfény és a színek városa. A küldetések technikailag nem nagyon térnek el egymástól a jó és a rossz oldalon, a különbség csupán annyi, hogy a jók oldalán a szuperhősök osztják a feladatokat, és a városok védelme a cél, míg a gonoszoknál értelemszerűen az ismert rosszarcúak ugráltatnak minket, és a feladatunk a rombolás, nemegyszer az ártatlan életek kioltása. A nagyobb küldetések általában két-három mellékszállból állnak: verj le ennyi figurát, gyűjts össze adott számú tárgyat, segíts a baráti karaktereknek, mozgass meg néhány tárgyat, majd végül megnyílik egy instance, ahol újabb mellékfeladatok leküzdését követően le kell verni valamelyik ismert hőst vagy gonoszt. A DCUO világának egyik hibája a küldetések egysíkúsága, és az ebből fakadó monotonitás, az viszont tény, hogy a játékot nagyon megdobja, mikor egy-egy instance végén valamelyik ismert karakter (Éjszárny, Robin, Supergirl vagy éppen Superman, a másik oldalon Joker, Bane vagy Macskanő) segít legyőzni ellenfeleinket. Az egysíkú küldetések mellett viszont nagy pozitívum, hogy elvégzendő feladatokban egyáltalán nincs hiány, és nem nekünk kell kajtatnunk egy-egy újabb megoldandó ügy után, a küldetések csak úgy záporoznak ránk mindkét városban (az átjárás természetesen biztosított), és nemcsak a minibázisként funkcionáló rendőrségeken és bűnbarlan­gokban vehetünk fel új feladatokat, hanem a várost átszelve is találhatunk NPC-ket, akik ilyen-olyan, kissebb-nagyobb feladatokat sóznak ránk.

Ahogy neked tetszik

A DCUO egy másik nagy előnye, hogy többféle igényt kielégít: ha magányos farkasok vagyunk, akkor is megtalálhatjuk a számításainkat, de akkor sincs gond, ha sokkal szociálisabban, bandázva szeretünk MMO-zni. Beléphetünk ligákba (a guildek itteni megfelelője), alakíthatunk csapatot a barátokkal, és vérmérséklettől függően játszhatunk PvE vagy épp PvP szervereken. Kikapcsolódásképpen lehet arénázni (a küzdelemre alkalmas helyeket folyamatosan ajánlja fel nekünk a program), sőt, az egyes játékmódokban nem­csak a saját karakterünkkel, de olykor valamelyik legendás szereplővel is harcba szállhatunk. Ezeket a többnyire csapatalapú harcokat persze szokni kell, ugyanis a harcrendszernek köszönhetően könnyen kattintgatós káoszba csaphat át a megmérettetés, arról nem is beszélve, hogy ha szűk területen kell helytállnunk (mint pl. az Arkham Asylum), akkor bizony a kamera is okozhat nekünk néhány kellemetlen percet. Azoknak, akik a nyitott világnál jobban szeretik a különböző instance-okat, jó hír, hogy lehetőség van egy nagyobb csapattal részt venni az alert nevezetű játékmódban, ahol a többiekkel vállvetve kell átverekedni magunkat a sima küldetéseknél jóval nagyobb és hosszabb játékidőt biztosító pályákon.

Minden jó, ha vége?

A DCUO egyik legnagyobb hibája, hogy az elsőre belőtt 30-as szintlimit nagyon kevés, gyakorlott játékosoknak mindössze 2-3 nap a karakter kimaxolása, de abszolút kezdőknek sem tarthat tovább egy hétnél, s ha ez megvan, akkor nincs több XP, és nincs több új képesség sem. Öröm az ürömben, hogy a 30. szinten megnyílnak korábban elérhetetlen tartalmak, úgymint nagyobb raid területek, négyfős instance-ok, és a Duo névre hallgató kétfős dungeonok is. Ezeken a területeken a kihívás is sokkal komolyabb, mint korábban, itt már bizony tervezni kell a harcokat, oda kell figyelni a csapatban betöltött szerepekre (tank, healer stb.), és összehangoltan kell játszani, azonban hiába erősödik úgymond a játékélmény, a fejlődés hiányában még sincs meg az a kraft, mint mikor még vártuk az újabb elosztható pontokat és a friss képességeket. Persze lehet indítani új karaktert, végig lehet játszani a másik oldalt, de a már megszerzett tapasztalatok birtokában ez is csak maximum 3-4 nap plusz játékidőt biztosít, ami egy MMO esetében azért nem egy nagy truváj. Éppen ezért valószínű, hogy a veterán MMO-játékosok már nem is fizetnek elő a második hónapra, akkorra ugyanis már tényleg nehezen találni valódi szórakozást a programban – hacsak nem okoz örömöt szimplán az, hogy szuperhősként tevékenykedhetsz a kedvenc univerzumodban. Éppen ezért a DC Universe Online főleg azoknak lehet kiváló választás, akik csak most ismerkednek ezzel a műfajjal, nekik ugyanis sokkal tovább nyújt élvezetet a szuperhősös kalandozás, és könnyebb is beletanulni ebbe a programba, mint mondjuk a körökkel összetettebb World of Warcraftba. Mellettük még a képregénymániások találhatják meg a számításaikat, hiszen ez a játék számukra a földi paradicsom lehet.

Oldalak: 1 2 3 4