Beégett képek #5: Vidám otthon

Beégni beégett, bár nem csak egy kép fizikai értelemben – tartalmilag viszont igen. Személyes visszaemlékezés egy különleges, visszatérő, de örökre elmúlt helyzetre, a szeretteinkkel kapcsolatban levés egy kissé esetlen, de nagyon valóságos formájára, három képben…

A kötet, amelynek első oldala látható itt, a Fun Home – egy személyes, részletes, önéletrajzi graphic novel. Annyira részletes és annyira ÖN-életrajzi, hogy a benne lévő térkép alapján oda is lehet találni a házhoz, meg lehet látogatni az események helyszínét, talán még a szereplőket is fel lehet kutatni.

A képregény hatásmechanizmusa meglehetősen eltér a hagyományos amerikai füzetekétől: már a fülszöveg is totális spoiler, az „akció” és az összes „titok” le van írva két mondatban: a leszbikus szerző titkoltan homoszexuális apja öngyilkos lett… A lényeg nem is ez, bár erre is felkapja az ember a fejét, hanem hogy ezek a csupasz tények hogyan vannak jelen egy család életében, milyen kérdéseket generálnak az amúgy sem hétköznapi egyéniségekkel megáldott közösség testi-lelki mindennapjaiban.

Az első oldal, ami ugye vehető egy mozzanat három oldalról bemutatott képsorának – tehát nem igazán kell kitölteni az olvasónak a kockák közötti teret – a szöveggel együtt összefolyik egy képpé és gondolatban messzire terjed, ha sikerül elkapnia az olvasónak azt a hangulatot, amit megpróbált átadni Alison Bechdel. Apu hanyatt fekszik a földön és amikor lánya kéri, hogy „repülőztesse”, a felnőtt a talpaira véve, maga fölött egyensúlyozva, megröpteti a gyerkőcöt… Kapcsolat, nem csak szavakkal vagy hétköznapi módon – talán mindenki átéli előbb-utóbb az elmúlás és a visszatekintés (és a megértés, a megbocsátás) élményét, amikor szüleivel való kapcsolatára gondol.

Azért égett belém ez a „kép”, mert egyrészt elég kalandos volt ennek a képregények a beszerzése, végül egy rendes könyvbolt-hálózat idegennyelvű részlege segített benne és azért is, mert én magam is eljátszottam ezt mindegyik gyermekemmel abban a korukban, amikor ennek ideje volt – úgyhogy amikor kézbe kapván a metrón belelapoztam, meg kellett kapaszkodnom, annyira elevenembe vágott rögtön – ez az első oldal.

(A linken meglepően részletes, magyar nyelvű wikipédia-cikk olvasható.)