Bár a DC Comics Nagy Képregénygyűjtemény sorozata a Batman: HUSH (#1, #2) történettel indított, a Képes Kiadó jó tíz évvel megelőzte őket (sőt, pár folytatást is kiadott), ez utóbbi megjelenésekkor még elsiklottunk afelett, hogy oldalainkon bizony három kritika is megjelent az akkori kiadásokról. „Egy újszülöttnek minden vicc új”, így biztos, hogy lesz aki e sorokat majd szívesen olvassa:
Két olyan remekmű után, mint a The Long Halloween és a Dark Victory, nem csoda, hogy a Batman-rajongók lélegzetvisszafojtva várták, hogy a polcokra kerüljön Jeph Loeb Hush című, 12 részes története, aminek első számából így több mint százezer fogyott már előrendelésben is. Loeb ezúttal is említett, híres műveinek tematikája szerint haladt: egy évig tartó, folyamatosan fokozódó, újabb és újabb fordulatokkal és akciókkal tűzdel rejtélyről regélt, aminek összekuszálásához és megoldásához felsorakozott a Sötét Lovag mítoszának színe-java, a szövetségesektől kezdve az ellenségeken át mindenkiig, aki a kettő között van. Ehhez pedig Jim Lee-t kapta segítségül…
A cikk itt folytatódik: Batman: Hush – Gonosznéző túra Gotham Cityben
Na jó, egy találó kérdés: Mi lehet a közös Agatha Christie Tíz kicsi néger című könyve és a Képes Kiadó által megjelentetett Batman: HUSH között? Sajnos a csattanó miatt nem árulhatom el a választ, és innentől kezdve jogosan válhatok a csendes olvasói közutálat kiemelt célpontjává. Annyit azonban csendben mégis megsúgok, hogy valahol közös a séma, sőt…
A cikk itt folytatódik: Gotham tabló – Batman: Hush
Miért csak fikázás jelenik meg a Batman: Hush-ról? Mitől jó képregény a Hush? Mi az, hogy jó képregény? Egészen pontosan hogyan ír cikket Olórin? Hogy kaphatott ez a téma három oldalnyi fórumhozzászólást?
Akit a fenti problémakörök egyre kevésbé érdekelnek, viszont szeretné tudni, hogy a sokat emlegetett Hush mégis micsoda, az olvassa el az alábbi ismertetőt, amiben higgadt lelkesedéssel ajánlom a háromrészes Batman-kalandot…
A cikk itt folytatódik: Batman: HUSH