Alfabéta-díj interjúk: Vízitündér

Az idei Alfabéta-jelöltek között egy román-magyar alkotópáros képregénye is szerepel, külön öröm, hogy Magyarországon is beszerezhető ez az alkotás, mely az Illustrart kiadó gondozásában jelent meg. Maria Surducan és Benczédi Anna közös művéről, a Vízitündérről, és az alkotói folyamatokról Lakatos István kérdezett.

Maria Surducan kolozsvári művész. Illusztrációval foglalkozik, képregényeket ír. Szereti a népmeséket, a román mitológiát és a kávét. Meggyőződéssel állítja, hogy valódi mestersége a mesemondóé. Négy képregény albumot publikált, manapság a Vízitündér c. remekmű forgatókönyvét írja.

Benczédi Anna Júlia munkahelyén gyerekkönyveket illusztrál, kisebb animációkhoz sztoribordozik. Inkább digitálisan dolgozik, ha már dolgozni kell. Abban reménykedik, hogy egyszer még végeérhetetlen képregények sokaságával áraszhatja el a világhálót. Majd, talán. Addigis a Vízitündért rajzolja, színezi.

LI: A Vízitündér fülszövegében az áll, hogy a történetet kelet-európai népmesék ihlették. Maria, hogyan írtad a történetet? Konkrét meséket fűztél össze, vagy inkább csak szereplőket motívumokat használtál fel egy saját történethez?
MS: Mindig is lenyűgöztek a tündérmesék, és számos képregényemben fel is használtam némelyiket. A meséknek nincs végleges formájuk – de minden egyes meséléssel változnak, és direkt úgy találták ki, hogy újra és újra elmeséljék őket. A Vízitündér elég közel áll az eredeti történethez (egy férfi ellopja egy tündér állatbőrét, majd családot alapítanak), de kibővítettük a karaktereket, a helyszíneket, és hozzáadtunk néhány új motívumot is – mint az aranykeresést. és a mágia és a tudomány szembeállítását. Próbáltam továbbá kicsit jobban felfejteni a karakterek motivációit: szeretik egymást, de nem mindig bíznak egymásban, amin változtatniuk kell.

LI: A Vízitündér eredetileg webképregénynek készült, de a nyomtatott változattal összehasonlítva, előbbit átszerkesztettétek és kibővítettétek. Mi volt ennek az oka?
BA: Pár évvel ezelőtt kiadtuk Franciaországban Naïade cím alatt, ezért kibővítettük 14 oldallal, mivel ott 64 oldalas egy átlag képregényalbum. A szerkesztőnk tanácsát követve, a hozzáadott oldalak magyarázzák egy kicsit a történetet, valamennyire eloszlatva a sűrű balladai homályt. Reméljük, azért nem lett túl szájbarágós.

LI: Maria, te is rajzolsz – illusztrálsz és több csodálatos képregényed is megjelent –, miért döntöttél úgy, hogy a Vízitündért Anna rajzolja meg?
MS: Az első ötletem egy 20 oldalas webképregény volt, de annyi mindent kellett egyszerre csinálnom, hogy megkértem Annát, segítsen. Ez volt az első alkalom, hogy együtt dolgoztam egy másik művésszel, és életem egyik legjobb döntése volt. Anna új látásmódot hozott magával, és csodálatos képi megoldásokkal dolgozta fel a forgatókönyvet. Végül egy sokkal jobb történetet kaptunk, mint amit elkezdtem.


LI: A képregény egyszerűen gyönyörű. Bolond kérdés, de nagy meló volt?
BA: Mivel heti rendszerességgel jelent meg egy-egy oldal, amíg dolgoztam rajta nem tűnt fel. Alapvetően lusta embernek tartom magam, de még nekem is sikerült megrajzolni heti egy oldalt. Mivel ez az első hosszabb képregényem, végig tanultam rajta, ezért nem unatkoztam soha, mindig meg kellett oldjak valami kihívást. Vagyis nehéz is volt, de főleg érdekes.

LI: A kolofonban olvashatjuk, hogy a képregény közösségi támogatással készült. Ez a gyakorlatban mit jelentett?
MS: A Jazz in the Park egy ingyenes zenei fesztivál, amit minden nyáron megrendeznek Kolozsvárott. Azonban aki akar, vásárolhat jegyet, és ez az összeg a Jazz in the Park Alapítványhoz kerül, amit azután kulturális projektek finanszírozására fordítanak. Bárki nevezhet, és a zsűri választja ki a nyerteseket – a Vízitündér közöttük volt!

LI: Magyarországon sajnos keveset tudunk a romániai képregénykiadásról. Nálunk elég nehézkes, gyakorlatilag nonprofit magyar szerzőként magyar olvasóknak képregényt alkotni. Nálatok hogyan működik?
MS: Nem hiszem, hogy Romániában olyan más lenne a helyzet. A legtöbb román képregény vagy az alkotók (egy)személyes projektjei, vagy amit egy-egy kulturális intézet támogat (múzeumok vagy kulturális központok). Néhány bátor kiadó olykor ad ki román képregényt, de csak ritkán tudnak normálisan fizetni az alkotóknak – és nem azért, mert nem akarnak, hanem azért, mert a könyvpiac nem áll valami jól. Mindezek ellenére, eldöntöttem, hogy optimista leszek, és alternatív lehetőségeket keresek, hogy finanszírozhassam a szenvedélyemet, azaz képregényeket készíthessek.

LI: És végül muszáj feltennem a kérdést, amit minden alkotó a háta közepére kíván: hogy álltok a folytatással?
BA: A második kötetet idén szeretnénk bemutatni, ahogy elhagyhatjuk lakásainkat. Még nem rajzoltam végig (de már nincs sok hátra). Ebben a kötetben Ilona, a vízitündér lánya lesz a főszereplő. Kicsit kalandosabb a történet, és emiatt élénkebb is a könyv színvilága. Remélem megéri a várakozást!

FACEBOOK HOZZÁSZÓLÁSOK: