Kilenc mondat: Molnár Gábor – 5Pallos

Első: Molnár Gábor eszméletlen jól rajzol, és ezt öröm nézni, lapozni, követni (megj. a jó rajzolás alatt nem csak a figurákat, pózokat értem, hanem a dinamikus és játékos oldalelrendezéseket is.)

Második: A 5Pallos példaértékű képregény ama formai tekintetben is, hogy a szöveges elemek, értsd buborékok, áttekinthetően, követhetően, egyértelműen vannak elhelyezve a panelokban; szépen vezetik a szemet; és nem kell azon töprengeni, hogy mikor ki mit mond, vagy hogy milyen sorrendben.

Harmadik: A vizualitás és a vizuális humorral megrajzolt világ ennek a kiadványnak nagy erőssége, nem hiába emelte ki a mangakritikus Garai Timi, hogy mennyire jól működik az álközépkori, hungarikumokat (pl. busókat) is felvonultató tematika manga stílusjegyekkel.

Negyedik: Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy a történet, hát, nem egy túlbonyolított dolog: A és B és C és D és E találkoznak, és a következő számban majd történik valami.

Ötödik: A 5Pallos a kétszeres Alfabéta-nyertes Molnár Gábor képregényformájú tisztelgése saját képregényalkotói közössége, a 5Panels felé – és mint ilyen, egy nagyon jól sikerült munka; a koncepció azonban igen veszélyes, mondhatni borotvaélen (katanaélen) táncol: elég pár kis lépés, és a projekt a bronzvidrák, nevekbe rejtett utalások, és egyéni mitológia-alkotás kényes egyensúlyát elvesztve belesüllyed a belterjesség ingoványába.

Hatodik:  Igen, nagy kérdés számomra, hogy érthető és élvezhető-e az alkotás az áthallások célközönsége, a magyar képregényes keménymag tagjain kívüliek számára– és igen, az Epicline már nem országos terjesztésű lap, tehát az esély, hogy a fenti kérdésre a választ megtudjuk, nem nagy, mondhatni csekély, – de az Epicline mégiscsak egy fontos lap, egy képregényes nagykövet, és ezért nem lenne túl jó, ha a piac zsugorodásával a közérthetőség igényéről is lemondana.

Hetedik: Félek hát a belső poénoktól, na, de meg kell azt is vallanom: jól működnek. Jó röhögni például azon, hogy Pádár Ádám karaktere össze-vissza ugrál és hadonászik a sűrű sötét erdőben, mert Pádár Ádám a való életben is hajlamos efféle tevékenységekre, a fel- és ráismerés pedig felszabadít valamilyen hormont az ember agyában, ami jó érzéssel tölti el az embert, aztán az ember lapoz, és ott újra felismer valamit, és újra felszabadítja a hormont – azt hiszem, erre mondják, hogy kellemes olvasmány.

Nyolcadik: Molnár Gábor egyelőre jól csinálja az egyensúlyozást, amit az is mutat, hogy kitalált valamit, amivel a legmezeibb olvasót is megtaníthatja feketeöves képregényesnek lenni, amivel a naiv lelkeket is végleg megronthatja (becsalogatván őket a sűrű sötét erdőbe, hogy Pádi letaglózhassa őket egy bronzvidrával): a 5Pallos Facebook-oldalát. Ezen az oldalon Gábor válogatás nélkül fecsegi ki a műhelytitkokat, akár a cselekményről, utalásokról, írói és rajzolói döntéseiről valamint azok motivációiról és technikai fortélyairól. Be kell vallanom, hogy nagyon szeretem ezt az oldalt.

Kilencedik: A facebookkal kiegészült 5Pallos igazi kortárs multimediális projekt: akkor élvezzük a képregényt igazán, ha követjük a netet, akkor értékeljük a netes infókat, ha ismerjük a képregényt. Én már nagyon várom az 5Pallos animációs filmet, a 5Pallos multiplayer játékot és a 5Pallos hatalomkártyákat.

Szép Eszter