Hétköznapi hős a csillagok között: Halo Jones balladája

Halo Jonest nevezhetnénk a nagybetűs kisembernek, ha a kisembereknek osztanának nagybetűt is a kicsi és a kisebb mellé. Fiatalkorát a Broncs nevű óriás nyomorkomplexumban tölti, hogy aztán előbb egy luxusjachton vállaljon munkát, majd belépjen az intergalaktikus hadseregbe. Egy űroperában hamar kiválasztottá és milliók megmentőjévé válna, de hát ezt a csillagközi balladát Alan Moore, és nem George Lucas írta.

Így az ő története csak annyiban különbözik valódi sorstársaitól, hogy kiberkutyák és gyíkkakasokra hajazó földönkívüliek veszik körül, de ezt leszámítva egyike a számos alsóbb osztálybeli társunknak, akiket megrág és kiköp a társadalom. Annyira átlagos, hogy a – még távolabbi – jövőben az ő életét bemutató kurzus ezt külön ki is emeli.

Apropó, ezt a kurzust leszámítva Halo Jones nem válik híressé, megmarad a fontos történések között csetlőbotló női Forrest Gumpnak, aki kiveszi a részét az eseményekből, de nem feltétlenül úgy, ahogy szeretné. Egyébként persze az rejtély, hogy a neve hogy maradhatott fent évezredeken keresztül, noha keretként kifejezetten jópofa.

Mert Halo Jones egyébként jobban működik Luke Skywalker és a többi legendává vált hős ellenpontjaként, akire a kutya nem emlékszik (leszámítva a kiberkutyákat, persze, de az ő emlékezetük meg korántsem egyszerű dolog). Ami teljesen rendjén is van, hiszen jó olvasni mindennapi emberekről, akik nem határozzák meg egész birodalmak sorsát, ellenkezőleg, ők is csak úsznak az árral és próbálnak alkalmazkodni több-kevesebb sikerrel, anélkül, hogy bárki is elismerné őket. Nem mintha ez a fajta hős annyira ismeretlen lenne a tudományos fantasztikus irodalom berkein belül, elég csak Kurt Vonnegutra gondolni.

Ehhez pedig Moore egy zseniális világot skiccel Ian Gibsonnal, amelyben nem csak el lehet, de el is kell veszni. Egy olyan világot, ahol a hétköznapi bevásárlás is nagy kalandnak számít, ahol punkbandák helyett a sikátorokban agyimplantátumos neandervölgyiek lesnek áldozatokra, ahol külön kertet emelnek az öngyilkosoknak, és amely úgy egyáltalán egy szemétből épült disztópikus dóm, a nyolcvanas évek stílusában. El kell ebben a közegben időzni, hogy mire Halo kiszabadul erről a helyről, már mi is érezzük a személyes téteket.

Mivel pedig Moore-ról beszélünk, ezért a kötet tele van az enyhén szatirikus stílus ellenére is árnyalt, érdekes, összetett karakterekkel, akiket a már említett humor csak még emberibbé tesz, ahelyett, hogy karikatúrákká válnának. Ráadásul Jones mellett számos más női karakter is a rivaldafénybe kerül, akik nem jobbak vagy rosszabbak férfitársaiknál. Egyszerű emberek, mint te vagy én, hiába szolgálnak hihetetlen gravitációt ellensúlyozó szkafanderekben vagy delfinnavigátorok mellett. Éppenséggel a fantasztikum itt csak egy köpeny, ami kiemeli a hétköznapi szépségét.

A Halo Jones balladája egy igazi, hamisítatlan sci-fi, ami, akár egy jó bor, csak tovább ért az eltelt évtizedek alatt. Lassú kortyokban igyuk ki, hogy minél tovább érezzük a zamatát.

Pusztai Dániel

Cím: Halo Jones balladája
Szerző(k): Alan Moore, Ian Gibson
Kiadó: Fumax
Ár: 5995 Ft
Formátum: keménytáblás kötet
Terjedelem: 208 oldal
Megjelenés: 2019.09.
Megvásárolható: Közvetlen a kiadótól
Online vásárlás: fumax.hu
Bevásárlólista: Loading

Facebook Hozzászólások