Hangya

ANT-MAN - 2015 FILM STILL - Photo Credit: Marvel  © Marvel 2014  ©Marvel 2015

Bevallom, az idei három képregényfilm közül a Hangyától vártam a legtöbbet. Talán azért is, mert ugyanaz az érzés fogott el, mint anno a Vasember előtt. 2008-ban, a film premierje előtt Vasember nem volt különösebben húzó karakter, hogy aztán Robert Downey Jr. egy csapásra megváltoztassa ezt a helyzetet. Utána teljesen logikusnak tűnt, hogy a többi Bosszúálló kalandját is filmre vigyék. Mindegyikét, Hangyát kivéve, aki a futottak még kategória közül is a futottak még. Aki talán végig se futotta a távot, vagy ha igen, lefelejtik a listáról.

Vasember, Amerika Kapitány, Thor, illetve a sokszor csak tiszteletbeli tag Hulk a maga módján mind hozzátesznek valamit a csapathoz, mint technológia, hazaszeretet, mitológia, az emberekben élő szörnyeteg. Illetve nyers erő és leleményesség terén is, és ha már kompetencia, akkor ide sorolhatjuk Fekete Özvegyet is, aki a női nem képviseletén túl azért is fontos, mert azt jelképezi, hogy az igazság és az emberség utáni vágynak nem szab határt a nemzeti hovatartozás (és nem, a karakterét meghatározó cinizmus nem számít, ha megvan az igény az előbb említett eszmék iránt).

Hangya képregény

Hangya, vagyis Dr. Henry Pym azonban nem sokat adott a csapathoz, és sokszor azt is bár ne tette volna. Mert a méretváltoztatáson kívül mi is kötődik a nevéhez? Az, hogy a képregények világában ő hozta létre Ultront. Hogy megrendezett egy válsághelyzetet, hogy hős lehessen, és amikor ezzel felesége szembesítette, megütötte őt. Hogy sok modern képregényben nem is tesz mást, mint az ezek miatt kialakult komplexusaiban dagonyázik. Apropó, Ultron, míg Vasember, Amerika Kapitány, Thor és Hulk mind rendelkeznek ismert ellenfelekkel, Hangyának semmi nem jutott. Még az általa épített őrült robot is elsősorban Bosszúálló-gonosznak minősül, így szerencsétlen Dr. Pym a képregények világában valóban kisemmizett marad.

Tehát a film valójában nem sok mindent tud elvenni a képregények világából, ellenkezőleg, minden adott volt egy sikeres vérfrissítéshez. Ez pedig részben sikerült is, de sikerülhetett volna sokkal jobban. Hozzátartozik, hogy a film sokáig Edgar Wright (Haláli hullák hajnala, Vaskabátok) dédelgetett projektje volt, hogy aztán alkotói nézeteltérések miatt távozzon. Állítólag ezek közé tartozott az is, hogy ő nem akarta olyan szervesen a filmet a Marvel Univerzumba illeszteni. A rendezői széket végül Peyton Reed (Hajrá csajok!, Az igenember) foglalta el.

Hangya Michael Douglas

A történet sok tekintetben valóban ötletesen nyúl a Hangya-kánonhoz. E szerint az eredeti Hangya, Dr. Hank Pym (Michael Douglas) a hidegháború idején tevékenykedett tudósként, kémként és szuperhősként, hogy a felesége halála után szögre akassza gúnyáját. Persze ebből még nem lenne konfliktus, úgyhogy elhatározza, hogy a formuláját titkosítja, megfosztva a nagyhatalmakat egy csúcstechnológiától. Teszi ezt azért, mert az említett technológia valóban hihetetlen veszélyt jelent az emberiségre, meghibásodás esetén végezhet viselőjével, de legfőképpen mégis csak azért, mert egy ponyvatudós szereti megtartani saját magának a találmányából fakadó kiváltságokat, ahelyett, hogy eladná és meggazdagodna belőle.

Evangeline Lilly

Sajnos azonban pont egy olyan tanítványt választ magának, aki aztán naná, hogy megkísérli újraalkotni a formulát. Aki emellett hatalom-, pénz-, de legfőképpen szeretetéhes. Obi-Wan Kenobi óta a bölcs mentorfigurák tudják, mit kezdjenek a hatalommal, csak éppen az emberekhez nem értenek. Pym doktornak egyébként van egy lánya, Hope (Evangeline Lilly), akitől ugyan elhidegült, mégis annyira félti, hogy közelébe nem engedi ennek a technológiának. Itt jön be a képbe a frissen szabadult Scott Lang (Paul Rudd), aki szeretne egy második esélyt, csak nem sokan adnák meg neki.

Scott-Lang-Cassie-Lang

Az, hogy a Hangya családi film, onnan is tudhatjuk, hogy a profi betörő Lang nem azért ült, mert kisembereket rabolt volna ki, hanem mert beintett egy csúnya, gonosz multinak. Elvégre azt számtalan hollywoodi alkotásból tudjuk, hogy kiállni az elveinkért biztos módja a karrierünk derékba törésének. Így ha tengerbiológus vagy, csak merj egy jó szót szólni a bálnákért, és a nagy vállalatok elintézik, hogy a fiadat se láthasd. De hé, ezt a filmet kisgyerekek nézik, nekik pedig szükségük van példaképekre, így Langnek nem kenyere az erőszak, csak ha nagyon muszáj.

Meg persze azért is családi film, hogy Langet eltiltották kislányától, aki pedig hősként tekint rá. Persze ez csak egy újabb közös vonás közte és Pym között, amire az egyik karakter előzékenyen rá is világít, így minden adott, hogy a remeteként élő tudós a szárnyai alá vegye. Spoiler: Darren Cross (Corey Stoll) NEM Scott Lang apja.

Darren Cross Hangya

Apropó, Darren Cross őszinte, már-már tiszteletreméltó lelkesedéssel viseli a „gonosz vagyok, rúgj belém!” kitűzőt a mellkasán. Szeretnénk valag pénzt hagyni a családunkra? Kössünk életbiztosítást, és álljunk az útjába, akár csak egy elejtett megjegyzés erejéig. Bár a Marvel filmek gonoszait már George R. R. Martin is elmarasztalta, a legnagyobb gond velük talán az, hogy egy kicsit erőteljesebbre kellene őket írni. Nem lehet persze mindenki Obadiah Stane, és persze az X-men filmek Magnetója is magasra tette a mércét, de egy kicsit lehetnének markánsabbak.

Persze, Darren Cross teljesen helyén van gonoszként, ha azt nézzük, hogy ez egy családfilm, Disney-módra, és már csak ebben is a Drágám, a kölykök összementek alkotást idézi, nemcsak koncepciójában, hogy a főhős összemegy és hangyákkal haverkodik. Mert a zsugorodáson kívül Pym egy olyan technológiát is kifejlesztett, amivel képes bratyizni a hangyákkal, kicsivel, naggyal, szárnyassal és mérgessel egyaránt. A film ezen része kifejezetten jópofára sikerült, és ha a kölykök egy kicsit többet tudnak meg ezekről a lényekről azon kívül, hogy chemotoxszal kell lefújni őket, az már előny.

Ant-man Michael Douglas Evangeline Lilly

Ezen kívül a szereplők közül a legnagyobb dicséret Michael Douglast illeti meg, aki kiválóan hozza a különc tudós öregúr figuráját, és kimondottan előny, hogy nem emlékeztet képregénybeli megfelelőjére. Ő a legszimpatikusabb a filmben, és bár Paul Rudd és Evangeline Lilly is korrektek, Pymen kívül még Lang baráti köre lesz emlékezetes (Michael Peña, T. I., David Dastmalchian).

Három jóbarát

Viszont a Marvel Univerzumba még nem illesztettem volna bele. Nem így, nem egy teljes jelenet erejéig, mert így kicsit azt az érzést kelti, hogy az alkotók nem voltak biztosak abban, hogy a film megállna egyedül a lábán. Szép dolog a világalkotás, de a Marvel filmeknek önmagukban, egyedül kellene működniük, hogy aztán amikor összeállnak, annál nagyobbat üssenek. Ugyanakkor, ha már itt tartunk, Hangya érezhetően hiányzott a második Bosszúállókból Sólyommal és Hadigéppel együtt, és ő ráadásul tényleg olyat képvisel Higanyszállal szemben, amit még nem láttunk szuperhősös filmekben: a méretváltoztatást.

A Hangya szórakoztató nyári mozi. Nem maradandó, nem ütős, mint az első Vasember. Stílszerűen kicsit olyan egyébként, mint Vasember kistestvére. Attól egyszer még kinőhet az árnyékából, de addig is jót szórakozunk rajta.

Stan Lee cameó: a Marvel legjellegzetesebb bajusza ezúttal bárpultos. Reméljük, nem Thor párlatát szolgálja fel.

Stan-Lee-Rating-Base-3