INTERJÚ 2. – STUART IMMONEN
Egy író után most következzen egy rajzoló, aki ritkán szólal meg itt nálunk: Stuart Immonen, az Ultimate Spider-Man jelenlegi rajzolója következik! Parancsoljanak, hölgyeim és uraim:
Milyen volt átvenni a sorozatot 110 (és fél) szám után Mark Bagley-től?
Nem könnyű, és nagy volt a nyomás rajtam, mert mindenképp meg akartam felelni – de azt hiszem, mindig hasonlót éreztem, amikor bármilyen más sorozathoz kerültem az elmúlt 20 évben. Van egy átmeneti időszak, amikor a rajongóknak meg kell szoknia az új stílust, mert nyilván sokban különbözöm az elődöktől, és ilyenkor dől el, hogy elfogadnak-e, vagy nem.
Könnyen belerázódtál az új munkába?
Igen, azt hiszem, egész jól ment az átállás. Persze Mark Bagley embertelen tempóját én képtelen vagyok tartani, de a havi egy szám elkészítésével nincs gond. Már korábban is rengeteg havi megjelenésű sorozaton dolgoztam.
Most ért véget az első, teljes mértékben általad rajzolt történet, a Death of a Goblin…
Igen, de még nem lőnék le semmit az utolsó fejezetből, mert még biztosan sokan nem olvasták. A befejezés nagyon megrázó, de nem a rajzaim miatt, hanem mindent egybevetve az Ultimate Spider-Man eddigi története miatt. Néha sokkal drámaibb, ha az események nem mind a szemünk előtt zajlanak, hanem az emlékeink alapján idéződnek fel.
És mi következik most?
Jön a Spider-Man and his Amazing Friends, ami egy kicsit lazább sztori lesz. A rajzaim is ennek fényében készülnek hozzá, mindig szem előtt tartom az adott cím hangulatát. Minden egyes történet más és más hozzáállást igényel. Ugyanakkor az eddigi történeteim teljesen lineárisan haladtak, úgyhogy nem volt nehéz dolgom velük, szinte végig alkalmazhattam ugyanazt a stílust különösebb változtatás nélkül. Az érzelmek megfelelő ábrázolására mindig nagyon odafigyelek, és ennél a sorozatnál erre szükség is van. Ügyelek arra, hogy ne legyek se túl rajzfilmszerű, se túl realisztikus a rajzaimmal.
Szerintem sikerült nagyon életszerű karaktereket kreálnod.
Remélem, hogy átjönnek a rajzaimon keresztül a szereplők gondolatai, érzelmei, a jellemük… és persze a fizikai adottságaik. Különösen fontosak a gesztusok, a testbeszéd, az arcjáték a párbeszédek során. Összhangnak kell lennie a karakter arcjátéka és az általa épp kimondott szöveg között.
Milyen Brian Michael Bendisszel dolgozni?
Brian igazi művész, és nagy szerencsémre mindig vizuálisan gondolkodik. Azt is hagyja, hogy esetenként átírjak ezt-azt, hogy könnyebb legyen megrajzolnom egy-egy jelenetet. Nagyon rugalmas, és teljesen megbízik bennem. Persze ugyanígy megbízom benne én is.
Meddig maradsz a sorozatnál?
Az biztos, hogy Mark rekordját képtelen leszek megdönteni, de ameddig igényt tartanak a munkámra, addig maradok, legyen az bármennyi idő is. Nem tervezek távozni a közeljövőben.
További jó munkát, Stuart!
ULTIMATE SPIDER-MAN
Egy Manó meghalt. Végérvényesen, visszavonhatatlanul (na persze ezekkel a szavakkal óvatosan kell bánni a Marvel-képregényeknél…) eltávozott az élők sorából. Na de vajon ki? Norman Osborn, a Zöld Manó? Harry Osborn, a Vészmanó? Mary Jane, a nagy, vörös valami-Manó? Akik olvasták a Death of a Goblin eddigi részeit, azok talán már sejtik, ki leheli ki a Manó-lelkét a 117. számban, akiknek pedig már volt szerencséje az utolsó részhez, azok ugye már tudják is a választ (és azt is, hogy a kérdés és az iménti bevezetőm kicsit becsapós…). Az utolsó 2007-es Ultimate Spider-Man bizony nem kevés akciót (Pókember kontra Zöld Manó kontra Vészmanó kontra S.H.I.E.L.D. – vagyis mindenki mindenkivel összecsap), és legalább ugyanannyi drámát is tartalmaz, úgyhogy szerintem mindenki megtalálja benne, amire vágyik. Pókember poénjai révén még egy kis humor is befigyel a képregény oldalain. Stuart Immonen ismét zseniális munkát végzett, úgyhogy még a rajzra sem lehet különösebb panasz. Most, hogy az első, önállóan rajzolt története végéhez ért, szerintem bátran kijelenthetjük, hogy sikerült méltó utódot találni Mark Bagley-nek. Tekintsétek csak meg az ismertető alatti kedvcsináló oldalakat, ha nem hisztek nekem!
Ultimate Spider-Man #117 – Death of a Goblin (6. rész)
Írta: Brian Michael Bendis
Ceruza- és borítórajz: Stuart Immonen
Elérkezett hát a Death of a Goblin gyilkos fináléja! Ez Pókember végső csatája a Zöld Manó és fia, a Vészmanó ellen! Évek óta haladtunk ehhez a tragikus végkifejlethez, amely során végleg lezárul a Peter Parker, Norman Osborn és Harry Osborn között feszülő konfliktus. Senki se hagyja ki ezt a megrázó befejezést!


Ezzel a számmal tehát lezárult egy korszak Pókember életében… hogy kezdetét vegye egy új az Újvilág Évében! Rögtön egy lazább, rövidebb történettel nyit majd a sorozat e hónapban, méghozzá az X-Men és Magneto vendégszereplésével, valamint egy új (vagy legalábbis egy régi új köntösben) szereplővel, Tűzcsillaggal! Pár előzetes, fekete-fehér oldalt máris mutatok nektek, hadd csorogjon csak a nyálatok!
