Különleges, nem megszokott Ultimate News lesz az e heti, ami bizonyára sok elégedetlenkedőnek nem fog tetszeni, de ismét semmi érdemleges hír vagy kép nem jelent meg az Újvilággal kapcsolatban, így abból kellett gazdálkodnom, amim volt. A főszereplőnk, mint múlt héten, ezúttal is Pókember lesz. Kezdésnek egy rövidke hírt kaptok az Ultimatum – Spider-Man: Requiem második kiadásáról, majd egy egészen hosszú cikket egy netes blogírótól az Ultimate Spider-Man első sorozatának végéről. Meglehetősen keserű hangvételű iromány ez, de mégis úgy éreztem, hogy érdemes lefordítanom nektek, mert van benne némi igazság – sőt, talán nem is némi, hanem igenis sok. Ezt majd mindenki döntse el maga.
Ez pedig már a 142. figyelmeztetés! SPOILERVESZÉLY, SPOILERVESZÉLY, SPOILERVESZÉLY! EGY CSOMÓ DOLGOT MÁR JÓ ELŐRE TUDNI FOGTOK AZ ÚJVILÁGI SOROZATOKBÓL, HA MOST TOVÁBBOLVASTOK! EZT JÓL VÉSSÉTEK AZ ESZETEKBE, ÉS CSAK ENNEK FÉNYÉBEN FOLYTASSÁTOK! ÉN FIGYELMEZTETTELEK TITEKET, INNENTŐL KEZDVE NEM VÁLLALOK SEMMILYEN FELELŐSSÉGET!
ULTIMATE SPIDER-MAN
Egy kurta, de annál örömtelibb hírrel nyitunk ma: az Ultimatum – Spider-Man: Requiem 1. számából bizony-bizony minden példány elfogyott a tengerentúlon, ezért már megy is vissza a nyomdába, és készül belőle egy második kiadás új, kihajtható borítóval! Mint mindig, az új borító ezúttal is a képregényből lett kiválasztva: Stuart Immonen lerombolt New Yorkjának látképére esett a választás. Íme, ilyen lesz majd:
EGY ELÉGEDETLEN RAJONGÓ BLOGBEJEGYZÉSEI
Nos. Megjelent tehát az Ultimate Spider-Man 133. száma, egy kilenc éve futó sorozat utolsó fejezete. Nem is tudom, voltam-e már valaha annyira csalódott és szomorú, mint ettől a befejezéstől most. Brian Michael Bendis kiugrott az oldalakról, jól gyomorszájon vágott, aztán nevetve elfutott a képregényért kiadott pénzemmel.
Nem azért voltam csalódott, mert annyira rossz lett volna ez a szám. Nem is akarok én itt most kritikát írni róla. Továbbá nem is az tört ennyire le, hogy véget ért a sorozat, bár tény, hogy ebben a közel egy évtizedben sok örömömet leltem benne. Sokáig napjaink egyik legjobb szuperhősös sorozatának is tartottam.
Inkább az bosszantott fel, AHOGY befejezték. Nem volt ez méltó a kezdéshez, nem volt méltó az egész sorozathoz, és aggaszt, hogy a következő újvilági Pókember sem lesz méltó az elődhöz, ha ebben az irányban halad tovább Bendis.
Amikor 2000-ben elindult a sorozat, egyszerű volt a képlet, még ha kissé rizikósnak is számított akkor. Ahelyett, hogy egy olyan Marvel-sorozatot indítottak volna, amihez az új olvasóknak több évtizednyi kronológiát, valamint ezer és ezer oldalnyi képregényt kellett volna átnézniük az előzetes ismeretekért, inkább alkottak egy teljesen új világot, egy új kezdetet. Jöttek is az új olvasók, akik így kedvet kaptak az ekkortájt tervezgetett Marvel-filmekhez is. Újraindították a teljes Marvel-univerzumot, megőrizve a karakterekben a fontosabb és lényegesebb elemeket, de kissé át is alakítva őket a XXI. század igényeihez.
(FOLYTATÁS A KÖVETKEZŐ OLDALON!)