Ultimate News #139

KRITIKÁK

Ultimate Spider-Man #133

A sorozat utolsó számát Brian Michael Bendis igazán felejthetetlenné tette. Egyetlen szó sem található a sztoriban, de ettől lesz igazán egyedi és pazar ez a szám. Sajnos most muszáj leszek egy-két dolgot lelőni, mert másképp nem tudom folytatni a kritikát. Pókember, vagyis Peter Parker úgy tűnik, meghalt egy robbanásban, melyet Hulk idézett elő a lerombolt New Yorkban. Peter halálát gyászolja az összes barátja és ismerőse, úgymint a Póknő, Mary Jane, Kitty, Kong és persze May néni. Na persze hamarosan új sorozatban folytatódik a történet, tehát lehet, hogy Peter valójában nem is halott. Mindenesetre ez az első sorozat remek volt Bendis irányítása alatt, és Immonenre sem lehetett panaszunk egyszer sem. De most véget ért, én viszont nem találok benne semmi kivetnivalót. Az első kritikám, amiben maximális pontszámot adok, mert ez ennek a számnak jár. MINDENKINEK ajánlom, aki figyelemmel követte ezt a sorozatot!
Értékelés:
Írta: Jeremy Herc

Nos… igen. Az Ultimate Spider-Man véget ért. Ráadásul egy néma számmal. Kezdjük máris azzal, hogy semmiről sem tudnék írni, ha nem lőnék le pár poént előre a sztoriból, úgyhogy aki nem akarja tudni, mi történik benne, az most hagyja abba az olvasást. Gyönyörű rajzokkal mesélik el a történéseket szöveg nélkül, bár szerintem legtöbben nem is értik igazán, milyen baromi nehéz ezt összehozni az írónak és rajzolónak úgy, hogy érthető és élvezetes is legyen. Egy rossz rajzoló mindent elronthat, de szerencsére Immonen igazi profi. Csak azt sajnálom, hogy így kellett lezárni a sorozatot. Ugyanis Peter Parker halott. Jelen pillanatban Parker halott. Egy villanás a szám elején, majd Parker eltűnik (de Loeb biztos ezt is elrontja majd valahogy az Ultimatum-ban). A teljes szám a maga néma egyszerűségében a Póknő körül forog, aki még mindig ott segít New York lakóinak, ahol tud. Összefut Kittyvel is, ami elég kínos pillanatokat eredményez, aztán ketten ügyködnek tovább. Végül megtalálják Pókember szakadt maszkját, és a szám végén Kitty a könnyeivel küszködve nyújtja át azt Mary Jane-nek. A képregény végén bónuszként még egy interjút is kapunk Bendisszel. A rajzok fantasztikusak, és egy laikus számára a forgatókönyv egyszerűnek tűnhet, de megírni egy néma számot jóval nehezebb valójában, mint egy szövegeset. Az író-rajzoló páros azonban könnyedén vette ezt az akadályt, úgyhogy minden tiszteletem az övék. Kár, hogy a második sorozatot valószínűleg nem fogom már venni, mert annyira elbizonytalanított az Ultimatum… De ezt mindenki vegye meg, hiszen mégis ez az utolsó szám… egészen a következő sorozat 12. számáig, amikor úgyis egyesítik a számozást majd.
Értékelés:
Írta: Ryan Sainio

Ultimatum #4

Miután elolvastam ezt a számot, annyira szíven ütött, hogy egy kis vakációt kellett beiktatnom, hogy kiheverjem. Pont én húztam a legrövidebbet, ezért kellett nekem átrágnom magam rajta… Így jártam. Tény, hogy az Ultimatum már eddig is a Marvel egyik legborzalmasabb képregénye volt, de erőt vettem magamon, és végiglapoztam, hogy lássam, milyen szörnyűségeket írt nekünk ezúttal Loeb. És igen, a séma mit sem változott, újabb bűnrossz szám ez ebből a bűnrossz sorozatból. Az egyik legrosszabb, amit valaha olvastam, pedig én olvastam a 90-es években a Clone Saga-t… Mihez is hasonlítsam ezt az érzést? Mondjuk amikor útközben látunk egy véres autóbalesetet, és megállunk nézelődni, csak mert kíváncsiak vagyunk, pedig tudjuk, hogy nem lesz szép látvány. Na ilyesmi ez is. És ha már eddig eljutottam, el fogom olvasni az utolsó számot is, mert már tényleg érdekel, hogy zárják le ezt az iszonyatot. Egyetlen jó oldala van a dolognak: Finch gyönyörű rajzai. Ennyi, és nem több.
Sztori:
Rajz:
Összesítés:
Írta: Kevin Krinn

Mi a frász ez? Most komolyan? Ki az, aki azzal a gondolattal ül le, hogy hogyan lehetne az Újvilágot újra menővé és egyedivé tenni, majd úgy áll fel, hogy ehhez mindenkit meg kell ölnünk? Már annyi halálunk volt (Káprázat, a Fenegyerek és most Pókember), hogy már semmilyen sokkhatást nem váltanak ki belőlünk! Elképesztő, hogy az egyetlen figura a 4. szám borítójáról, aki még életben van a fejezet végén, az Hulk! Persze a Fenegyerek már korábban meghalt… Na mindegy. Mennyi pénzt pazaroltam már el ennek a sorozatnak a számaira, nagy ég! Loeb azt állította, újra felpörgeti az Újvilágot, és tény, hogy az Ultimate Comics indulásakor szinte minden szereplőnk új és friss lesz, de ha már meghal Peter Parker, ANNAK LEGYEN MÁR VALAMI SÚLYA!!! A fejezet elején éppen Doktor Strange háza robban fel, majd megjelenik Dormammu (mi a bánatért???), és kijelenti, hogy végre szabad. Még Johnny Storm is ott van a nyakláncában, aztán meg megöli Doktor Strange-et. Látjuk még Kitty Pryde-ot is Petert gyászolni, Rozsomákot, amint megható pillanatot él át vele, majd amikor megkéri, hogy maradjon nyugton, amíg ő és az X-ek lenyomják Magnetót. Átad neki valami dobozt (már előre félek, mi lesz benne), aztán lelép. Magnetónál aztán Valkűr levágja a mágnesesség urának az egyik karját (ezen már meg sem lepődtem), mire Magneto pózol és felkészül a végső ütközetre, blablabla. Tessék, ennyiben össze tudtam foglalni a cselekményt. Ne vegye meg senki, tényleg, legalább 15 IQ-pontot vesztettem, mire a végére értem. Ez 2009 eddigi legborzalmasabb alkotása. Gyűlölöm Loebet.
Értékelés:
Írta: Ryan Sainio

No jó, most már bugizzunk ki a friss levegőre, és ott olvasgassuk kedvenc újvilági képregényeinket! Rendben, rendben, pár sor megírása az Ultimate Marvel 4.0 fórumba még belefér, de aztán már menjünk napozni! Itt a nyár!!!

Oldalak: 1 2 3