KRITIKÁK
Ultimate X-Men #100
Mind ismerjük azokat a hosszas összefoglalókat a képregények elején, amelyek ismertetik velünk az eddig történteket. Nos, ebben a számban csak egyetlen bekezdést kapunk Vadóc és az X-Men eddigi ténykedéseiről, hogy aztán ez a mondat bökje ki a szemünket: „De mindez már nem számít most, hogy az Ultimátum Hullám lecsapott Manhattanre.” Ez az egy mondat tökéletes példája annak, mi a legnagyobb probléma manapság az újvilági sorozatokkal. Semmi sem számít már most, hogy az Ultimátum Hullám mindent szétzúzott. Ezzel nyit hát az Ultimate X-Men 100. száma. 100 szám az X-Men egy vadonatúj verziójával, amely minden klasszikus történetet és karaktert újraír, újraértelmez és felfrissít. 100 szám egy vadonatúj közönségnek az új évezredben. 100 szám, amelyekben Jégember fejkendőt visel. Mindent egybevetve azt kell mondanom, Aron E. Coleite és Mark Brooks jól összehozták ezt a részt abból, amijük volt. Igen, a sorozat ezzel igazából még nem zárul le, még folytatódik az Ultimatum, és igen, ez nem éppen méltó módja egy 100. jubileumi szám ünneplésének. Valójában végig csak Madrox robbantgat mindent, de még így is egy élvezhető sztorit kaptunk. Mark Brooks stílusa akár Mark Bagley-é, csak minden szempontból jobb. A karakterei jobban néznek ki, fizikailag teljesen rendben vannak, és igazán szuperhősiesek. Coleite pedig jól összehozta Jamie Madrox történetét. Madrox, aki sokáig jelentéktelen figura volt, Magneto egyszemélyes terrorhadseregévé lépett elő, akinek pusztulás jár a nyomában mindenhol. Az X-Men tagjai megpróbálják megállítani, és a harc során kapunk egy gyönyörű dupla oldalt, amelyen Vadóc lemásolja Madrox erejét, és többedmagával küzd ellene. Persze csak annyit kellene tenni, hogy kiütik az igazi Madroxot, ám Magneto őt jól elrejtette, szóval ez nem annyira egyszerű feladat. Elmés használata ez Madroxnak Coleite-tól, és a befejezés szép átkötés az Ultimatum következő fejezetéhez. Nem fogunk hátast dobni ettől az utolsó számtól, főleg mert a sztori igazából egy másik sorozat és egy másik író agyszüleménye. És ez így nem éppen elegáns módja a búcsúnak egy olyan képregénytől, amely csaknem 10 éven át jelent meg. Mondjuk Jégember azzal a fejkendővel sosem volt éppen elegáns…
Értékelés: 
Írta: Timothy Callahan
Ez a szám is, akárcsak az előző rész, nagyon tetszett. Mint említettem korábban, nem követtem az Ultimate X-Men-t, viszont ez egy jól megírt szám lett. De! Az egyetlen hatalmas nagy problémám az, ami az Ultimate Fantastic Four 60.számával is volt. Igazából ez nem egy befejező szám. Persze, van még egy Requiem szám is, de a történet folytatását az Ultimatum nevezetű… Inkább nem mondok semmit, már nyomdafestéket nem tűrő lenne, de tudjátok is, miről van szó. Viszont ha ettől eltekintek, akkor egy kellemes kis számot olvashatunk. Történetünk főhősei Jamie Madrox. Nem egy darab emberről van szó, hanem egy egész seregről, s arról, hogy hogyan hajtják végre Magneto parancsait a másolatok. Mivel hogy az eredeti egy egész érdekes helyen van. Erről később. Ugye ez a seregnyi Madrox bizony elég galád cselekedeteket hajtanak végre, többek közt Londonban, ahol egy tömegmészárlást ejtenek meg, de Chicagóban is tevékenykedtek. Ami különösen tetszett nekem, hogy a különböző Madroxok különbözőképpen gondolkodtak. De ezt valami fenomenálisan sikerült megcsinálni. Az is kiderül, hogy ezek egy személynek a részei. Ezt valami eszméletlen jól csinálták meg, de tényleg. Természetesen az X-ek is szerepelnek, rögtön az elején, a londoni akció után kapunk egy kis drámázást, mivel Vadóc megtalálja Xavier holttestét, s a többi X-szel ezután kapunk egy szerintem jól megírt párbeszédet. De nem csak Xavier a téma, hanem más is előkerül, de a lényeg a lényeg, hogy ez a rész valami hihetetlenül érzelemdúsra és jóra sikeredett. Hőseink rájönnek, hogy Magneto bizony mindenkit meg akar ölni Madrox által, ezért meg akarják állítani. Rozsomák az eredeti után indul, míg a többiek a másolatok ellen veszik fel a harcot. A harcot jól megcsinálták, szóval további szót erre nem is érdemes pazarolni. A történet vége is jó lett, bár befejezésnek korántsem jó, mivel Loeb írja a folytatást az Ultimatum-ban. Sajnos. Viszont Logen sikerrel jár, és sikeresen likvidálja Madroxot (aki azt hitte magáról, hogy tini, mert átmosták az agyát), és ez a vége. A rajzok szépek lettek és jók. Egyszerűen élvezet nézni ezeket a rajzokat, mert jók lettek és igényesek. Összességében ez egy jó szám, csak hát befejezésnek? Tudom, hogy van még egy Requiem is, de nem akarom egyszerűen Loeb írását elolvasni, mert rém rossz lesz, ez már biztos. Az egész Ultimatum-ból adódó drámát egyedül eddig tökéletesen csak az Ultimate Spider-Man tudta kihasználni. Itt is egész jól használták ki Xavier halálát, ami az Ultimatum 2. számában történt, gyakorlatilag teljesen értelmetlenül. De nekem erről a számról kell egy összegzést írnom. Jó. Ajánlom mindenkinek, mivel egy élvezetes kis szám, melynek szépséghibája az, hogy ez nem igazán egy olyan igazi befejezés. De attól még ajánlani tudom csak.
Sztori: 
Rajz: 
Összesítés: 
Írta: Polgár Csaba