Ultimate News #116

Az egész Újvilágot megrázó történet második része. Az első rész nem volt rossz. Jó kezdés, ugyanakkor semmi meglepő nem történt, de jó volt. Most pedig a második részt tartom a kezemben. Nem is tudom, mit mondják így most. Jó volt, kifejezetten tetszett. Piszok jó volt a történet. Bár az igazat megvallva kicsit kapkodós volt. Egyszer itt van egy kis jelenet, egyszer amott. Túl gyors volt a váltás. De végül is nem számít, mivel a történet láthatóan haladt. Szerintem ez amolyan picit átvezető szám akart lenni, ezért volt ilyen kapkodós. Elindít egy-két szálat, amit majd a következő számokban kifejt és végül lezár. Nem tudom. Lehet. Ettől függetlenül jó volt. A rajzok is kifejezetten jók voltak. Kifejezetten tetszett nekem a romos New York. A történetben is voltak váratlan fordulatok. Ezek után az ember már tényleg elhiszi, hogy komolyan gondolták azt, amit mondtak, hogy bármi megtörténhet: Reed és Fátum szövetsége. Xavier halála (Magneto megöli). Az igazat megvallva egy dolgon akadtam nagyon ki. Azon, amit szegény Darázzsal műveltek. Azon nagyon kiadtam. Eszméletlenül durva és kegyetlen halál. Jól meg is volt rajzolva, de nekem egy picit felfordult a gyomrom. Összességében azt mondhatom, hogy egy nagyon jó számot kaptunk. Szerintem jobb is volt, mint az előző, mert ott tudtuk, mire számíthatunk. Itt nem. Nagyon várom már a folytatást. Nagyon jó eddig. Reménykedem benne, hogy ez a színvonal megmarad és emelkedik tovább.
Sztori: 9,5 / 10
Rajz: 9,5 / 10
Összesítés: 9,5 / 10
Írta: Polgár Csaba

Alapjáraton nincs semmi baj ezzel a számmal, sőt megtörténik benne az is, amit a fővilágban nem igazán láthatnánk, ez mindenképpen jó pont, szereplők halnak meg, nem is akármilyen módon. De akkor mi is a gond? Hihetetlenül gyors sodrású a történet, egy percre sem áll meg, minden második oldalon helyszínt váltunk. Így elég nehéz lépést tartani, pedig még csak nem is gigászi harcok folynak. A cselekmény túl sok szálon folyik, nincs állandó színtér, csak különböző helyek és azokhoz különböző történések, ez viszont megtöri a folytatólagosságot, és nem egy teljes számot ad vissza. De végre, Jeph Loeb képes volt normális és hiteles személyiséggel felruházni néhány karaktert, Sólyomszem és Pym beszélgetése a bizonyítéka annak, hogy tud Loeb, ha akar. Mondjuk ez az akarás már nem látszott meg az első oldalakon. Milyen Pókember az, aki egy lerombolt városban, körülötte tömb millió halottal képes poénkodni? Ugyanígy még Reeddel is vannak problémák. A füzet mélypontja, amikor Reed hajója leáll, és az eszméletlenül fekvő Namort vonja kérdőre, hogy mit tett. Viszont már nem az összes párbeszéd pocsék, szóval ez már haladás. David Finch még jobb munkát végzett, mint az első számban. Rajzai monumentálisak és magukkal ragadóak. Minden nagyon aprólékos és a végletekig kidolgozott. Erre a legjobb példa a csontvázsereg vagy a Szabadság-szobor romos képe. Bár ő is követett el hibát, de csak egyet: Carol Danvers nem a legjobb, persze szemet gyönyörködtető, de ez nem Danvers. Ő egy visszafogott, titkos ügynök-féle, nem pedig egy kebelcsoda és egy G.I. Joe keresztezése. Összességében nem olyan vészes ez a rész, csak a túl gyors sztori, a minden ok nélkül halomra gyilkolt karakterek sokat vesznek az értékből, amit most a rajz sem tud megmenteni.
Értékelés: 3 / 5
Írta: Liesinger Dávid

ÚJRAGONDOLT KARAKTEREK

Ismét pár újragondolt karakter következik, összehasonlítva egymással eredeti és újvilági verzióikat. Ezúttal a három balfácán, a Végrehajtók lesznek a rivaldafényben – ha már máshol nem, legalább itt hadd legyenek sztárok pár percig.

Végrehajtók

Stan Lee és Steve Ditko egyik legkorábbi figurái Pókember ellenségei közül a Végrehajtók voltak. Az ostorpattintó Montana, a harcművész „Sikkes” Dan és az izomagyú Ökör. 1964-ben, az Amazing Spider-Man 10. számában léptek színre, és már nem egyszer keserítették meg a falmászó életét, de hősünk mindig elbánt velük. A nagy alkalmatlansággal nagy verés is jár.

Bendis és Bagley Végrehajtói szintén született vesztesek, nem kevés komikus elemmel megfűszerezve. A Vezér csatlósai, akiket már többször is jól elpáholt Pókember. Az Ökör afroamerikai lett, és mindennél jobban szereti és védelmezi édesanyját, ezért ő valamivel pozitívabb karakter, mint társai. Pókember meg is próbálja őt ezt kihasználva a helyes útra terelni. Amikor a trió később Kalapácsfejjel szövetkezik, ugyanúgy helybenhagyják őket, mint sokszor korábban. Mégsem lehet őket sosem megunni, annyira nevetségesek és szánalmasak, hasonlóan mondjuk a Rengetőhöz. Mindig szívesen viszontlátjuk őket.

Ez volt hát a 2008-as év utolsó összefoglalója, barátaim. Most mindannyiótoknak BOLDOG, KÉPREGÉNYEKBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK, és bulizzatok egy hatalmasat holnap! Ha pedig akad egy kis szabadidőtök, írjatok pár sort az Ultimate Marvel 4.0 fórumba, aztán meg dobjatok össze pár fajintos kritikát az Ultimate X-Men 99. és az Ultimate Hulk Annual 1. számáról nekünk. Csak ügyesen! Én búcsúzom erre az évre, sziasztok!

Oldalak: 1 2 3 4