Ultimate News #116

MINISOROZATOK

Ultimatum

Halál. Pusztítás. Káosz. Nagyjából így lehetne jellemezni az Újvilág eddigi legfontosabb eseményének történéseit – és ez még mindig csak a kezdet! Itt a várva várt 2. szám, melyben újabb hősök vesznek oda véglegesen (persze ki tudja…), újabb megrázó fordulatok várnak ránk és újabb szereplők kapcsolódnak be a globális katasztrófába – köztük pár rég látott ismerős arc és vadonatúj szereplők is. Nem várt szövetségek születnek, a csata pedig immár egy misztikus létsíkra is átterjed. Figyelem: semmiképp sem ajánlanám a számot 16 éven aluliaknak! Komolyan mondom, emberek! Jeph Loeb sokkoló sztorija és David Finch csodálatos rajzai olyan erővel hatnak, amire ritkán van példa képregényben. Az egyetlen, amiért kissé keserű szájízzel tettem le a számot, a tény, hogy a következő részre februárig kell várnunk…

Ultimatum #2 – Death Becomes Her
Írta: Jeph Loeb
Ceruza- és borítórajz: David Finch
Alternatív borítórajzok: Ed McGuinness

Itt a vég! Vagy ez épp egy új kezdet? Borzalmas éghajlati változások sújtják a bolygót: víz alatti vulkánok törnek ki, hatalmas hullámok sodornak el egész városokat, óriási hóviharok lepnek be teljes országokat… és ez ellen a pusztítás ellen még az Újvilág legnagyobb hősei sem tehetnek semmit! Főszerepben Pókember, a Fantasztikus Négyes, az X-Men, a Különítmény, Hulk és még sokan mások! Itt és most kiderül, kiknek az élete forog veszélyben az Újvilág egyik legmeghatározóbb eseménye során, melyben fény derül az igazságra. A többszörös díjnyertes Jeph Loeb és a szupersztár rajzoló, David Finch kihagyhatatlan történetének első száma, melynek hatásai még évek múlva is érződni fognak az Újvilágban! Ilyen mérvű változásokat még soha, sehol, egyetlen képregényben sem láthattatok… Mi szóltunk előre!

És mivel közeleg a szilveszter, meg úgyis születésnapom van, ezen két ünnep alkalmából ismét megleplek titeket három magyarosított reklámmal: két „Senki sincs biztonságban.” és egy gyászjelentés. Persze, megint kérdéses, mennyire illenek ilyen sötét hangulatú témák két ünnephez… de hát mindegy, élvezzétek őket!

KRITIKÁK

Ultimate Spider-Man #129

Ez a szám orgazmikusan jó volt. Na nem szexuális értelemben, egyszerűen csak az elolvasása után szerettem volna ölelgetni, csókolgatni, majd együtt ágyba bújni vele. Ami a leginkább tetszett, az a világunk negatív oldalának ábrázolása. Visszatért ugye Gwen, és ha nem tévedek, ez az első halálból való visszatérés az Újvilágban. (Sajnos tévedsz. – Maniac) A jelenet, amikor róla beszélgettek, zseniális volt. May néni átnyújt egy levelet magától Tony Starktól az iskola igazgatóhelyettesének Gwen állapotáról. Magától Vasembertől! Hogy kételkedhet még benne ezután? Persze, amikor a klasszikus univerzumban tér vissza valaki a halálból, az nem nagy dolog, sőt már unalmas. De itt ez még megrázó. Nem látni ilyet mindennap az Újvilágban. Aztán ott van még Fáklya is, aki ráhajt a Póknőre, aki viszont éppenséggel Peter női klónja. Na ezt hogy fogják vajon kimagyarázni? Egyértelmű, hogy Bendis nagyon szereti ezt a sorozatot, ez látszik. Ez az ő kis csemetéje, és nyilván ezért nem lett még máig sem ez egy akkora csalódás, mint mondjuk a Secret Invasion. Aki még nem olvassa ezt a sorozatot, az azonnal kezdjen hozzá!
Sztori: 5 / 5
Rajz: 5 / 5
Írta: Ryan Duderstadt

Nem igazán csípem, hogy mostanság olyan nagy divat lett a több képregényt átívelő esemény műfaja, de legalább egyre jobban kezeli az ilyesmit mind a Marvel, mind a DC. A fő eseményhez kapcsolódó mellékszálak egyre érdekesebbé és olvashatóbbá válnak, sőt a Final Crisis esetében több mellékszál még jobb is lett, mint a fővonal. Ám akkora minőségbeli különbséget, mint amilyet az Ultimatum és az Ultimate Spider-Man esetében tapasztalhatunk, még soha nem láttam. Még csak két szám jött ki belőle, de az Ultimatum máris a 2008-as év legborzalmasabb képregénye lett számomra. Ellenben az Ultimate Spider-Man ugyanúgy tündököl, ahogy eddig mindig. Az Ultimatum eseményei előtt gyakorlatilag itt láthatjuk utoljára együtt Pókembert és a bandát, mielőtt az özönvíz mindent szétzilálna. Ahogy láthattuk az Ultimatum 1. számában, Peter és a többiek épp Manhattanben lógtak, amikor beütött a katasztrófa. Brian Michael Bendis most azt mutatja meg nekünk, hogyan és miért jutottak oda a srácok – vagyis az előzményeket. És végre kapunk az egészhez egy kis érzelmi hátteret is. Sokszor mondták már, de muszáj újra leírnom: ez a sorozat akkor működik a leginkább, amikor a szuperhősködés helyett inkább a mindennapibb problémákra koncentrál. A csendesebb, párbeszédekkel teli számok sikerülnek a legjobban. Szerencsére ez a kiadvány is ilyen, vagyis egy abszolút befutó. Johnny Stormmal nyitunk egy ártatlan kis randizós jelenetben, de aztán egyre komolyabb témák kerülnek elő, például May néni gondjai Gwen visszaállításával a normál életbe. Nyilvánvalóan nem könnyű feladat egy eddig halottnak hitt lányt visszahelyeztetni az iskolába. A komikusabb jeleneteket tehát remekül ellensúlyozza Bendis pár sötétebb hangulatú párbeszéddel, és az utolsó oldal annyira bejött, hogy már most alig várom a következő számot. Bendis kevés olyan kiadványban tud úgy kibontakozni, mint ebben a sorozatban. Stuart Immonen is szárnyal szokása szerint, még ha most nem is kapunk annyi akciót. Ahogy én látom, az Ultimate Spider-Man most ellentmond minden más újvilági sorozatnak. Az Ultimatum lényege ugye az, hogy az Újvilág jelen állapotában nem működik, és meg kell javítani, méghozzá úgy, hogy tovább romboljuk. Az Ultimate Spider-Man ezzel szemben azt bizonyítja, hogy nem kell ide más, csak minőségi történetek, amelyek magukkal ragadnak, és akkor az Újvilág magától megjavul. Nekem személy szerint ez a gondolat jobban tetszik. Kár, hogy a Marvelnél nem ez a tendencia mutatkozik.
Értékelés: 8,7 / 10
Írta: Jesse Schedeen

Oldalak: 1 2 3 4