Ultimate News #112

Ultimate X-Men #98

Megérkezett hát az Ultimatum, és rögtön be is következett vele pár haláleset. Az X-Men eredeti tagjai elhagyták az iskolát, hogy Magneto nyomába eredjenek, míg Vadóc képtelen uralkodni a dühén és csalódottságán. Ez a szám kiválóan mutatja be, hogy egy katasztrófa milyen hatással lehet az átlagemberekre. Minden oldalról csak úgy süt a szenvedés és a frusztráció érzése, amelyet egy terrorista cselekedete váltott ki belőlük. Magneto minden idők legveszélyesebb terroristájává lép elő, mindenki őt féli és gyűlöli. Ugyan még nyilván törődik a saját fajával, de most már nem átall a mutánsok közül is feláldozni bármennyit a céljai érdekében. Senki sem állhat az útjába. A katasztrófa után pedig új csoportok alakulnak, és a háború emberek és mutánsok között új formákat ölt. Ezúttal William Stryker képviseli az egyik ilyen új formát, aki az özönvízben elvesztette feleségét és gyermekét. Mindezért a mutánsokat okolja, és az ártatlanokra támad ahelyett, hogy csak Magnetót gyűlölné. Leginkább Buldózer és Kardfogú párbeszéde tetszett ebben a számban. Nagyon sokat hozzáadott a jelenetük a jellemükhöz, és eszünkbe juttathatja, hogy néha a gonoszok között is vannak jobbak és rosszabbak. Buldózer sem tudja már, mi helyes és mi nem, és kételkedik Magneto módszereiben. Fontos üzenetet hordoz a kétkedése: még ő sem ért egyet azzal a tömegmészárlással, amit Magneto okozott. A szám igazi főszereplője persze Vadóc, aki teljesen összezavarodott. Ezt remekül jelképezi már a borító is, amelyen fuldoklik. Az érzelmi állapota labilis lett a Vészmadár-ügy után, és már saját csapattársai sem bíznak benne. Segíteni akar, de Jean nem engedi, és otthon hagyják. Aztán magánakcióba kezd, ami sajnos pont azt támasztja alá, mennyire megbízhatatlan még mindig. Ami a rajzokat illeti, azok csodálatosak. Nagyon tetszett például Jean Grey, aki egyszerre lett menő, szexi és egy erőt sugárzó fiatal nő. A szemében tükröződő érzelmek mindent elárulnak a lelki állapotáról, és hogy még ilyen helyzetben is képes megőrizni a hidegvérét. Fantasztikus lett az a dupla oldalas jelenet is, amelyen az elhunytakra emlékeznek. A képek egymásba folynak, gyönyörűen ábrázolva így a Jean fejében kavargó emlékképeket. Árnyék is tökéletes lett, végre újra látom benne a gyerekes, mókás oldalát. Hasonlóan remek lett Varangy is, igazán undorító és alantas teremtmény minden szemszögből. Összességében tehát egy kitűnő számmal van dolgunk, amely erőteljes, komoly témákat boncolgat. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
Értékelés: 4 / 5
Írta: Alex Rodriguez

Vegyes érzésekkel ültem le ezt a számot olvasni, egyrészt, mert ez a rész az első a sorozat három befejező részéből, másrészt mert Aron E. Coleite írta, akinek tetszett a munkája az előző történetben. De itt már egészen felemás munkát végzett. Egyrészt a történet jó, több szálon folyik, és sok minden történik, másrészt viszont olyan logikai buktatók vannak benne, amik jelentősen csökkentik az élvezhetőséget. Ezekből nem is kevés van. Az X-ek Vadóc ellen fordulása, az Alfa Osztag, akik a világ védelmezőinek vallják magukat, de segítségnyújtás helyett a hátsójukon ülnek. De vannak értelmes dolgok is, az a pár panel, amin az ifjabb William Stryker hite ellen fordul, remekül el lett találva. A Védelmező alteregója már kevésbé. Erre az emberre gondoltam volna utoljára, és nem csak azért, mert halott volt (de legalább egy értelmes magyarázattal hozták vissza), hanem azért is, mert a sorozat történelmében ő volt az, aki a legjobban utálta a mutánsokat. Igen, ő John Wraith. Most ez az ember akarja megmenteni a világot mutánsokkal karöltve, miközben ö is majdnem az. Ráadásul viszonya Vadóccal is értelmetlen (lényegében majdnem az összes logikai botlás hozzájuk kötődik), ugyanis utóbbi apjaként szereti előbbit, ami alapjában véve is hülyeség, de inkább ne is menjünk bele. Mondjuk arra, azért kíváncsi vagyok, hogy hogyan akarja majd megmenteni a világot a Kardfogúval és Buldózerrel kiegészült csapattal. A történet néhol kiszámítható, egyes helyeken túlságosan is, de az utolsó oldal megtette a hatását, és már várom, hogy hogyan fognak helytállni az iskolában lévők. Mark Brooks ismét nagyot alkotott, hozta az eddigi színvonalát. Bár a nagyobb izomzatú emberek nem igazán az erősségei, ezt viszont az arcokkal kompenzálja, rendkívül sokfajta érzelmet tud rajzolni szereplőinek. Összességében nem egy rossz résszel van dolgunk, de a sok sületlenség miatt sokat veszít értékéből.
Értékelés: 3 / 5
Írta: Liesinger Dávid

KOCKÁRÓL KOCKÁRA

Igen, megint kockáról kockára fogunk ugrálni, bemutatva így egy teljes újvilági kiadványt. A mai választott: az Ultimate Fantastic Four 58. száma! Nem is váratlak titeket tovább, máris átadom a szót helyszíni tudósítónknak!

Tragédia, hölgyeim és uraim! New Yorkot elárasztotta egy irdatlan méretű özönvíz, mire a Láthatatlan Nő minden erejét latba vetve visszaszorította a vizet. És most itt tartunk… Az Újvilág tehát veszélyben! Segítség, segítség!!! De ami a legégetőbb kérdés… mi lesz a bájos Sue Stormmal?

Hát, legalább jobban járt, mint az apja… És hol van ilyenkor Reed Richards? Persze, ő most Namorral akasztotta össze a bajszát éppen, úgyhogy Ben maradt egyedül! Segítséget kell kérnie…

Dr. Molekevictől! De vajon hajlandó lesz-e segíteni a Fantasztikus Négyesnek? Talán nekik nem, de Susannek mindenképp. Ám ahhoz, hogy segítsen, előbb… neki és Bennek össze kell majd mennie!

Vajon megbízható-e Molekevic? Vajon mi lesz Sue sorsa? Tartsanak velünk legközelebb is, kedves nézőink és hallgatóink!

Írta: Jason Keruoac

Nos akkor én távozom is a hétre. Ez volt első decemberi összefoglalónk, és természetesen jövő héten ugyanekkor, ugyanitt folytatjuk. Ti irkáljatok addig sebesen az Ultimate Marvel 4.0 fórumba, ne kéressétek magatokat! Sziasztok!

Oldalak: 1 2 3 4