Szemle 2009. tavasz-nyár

Enki Bilal: Párizsi Randevú

Ebben a sorozatban az a legélvezetesebb, hogy minden újabb rész alkalmával el lehet olvasni újra a megelőző részeket. Sőt, kötelező. Rovatunk lemaradásainak csökkentése végett bátorkodtam nem a fentieknek megfelelően hozzákezdeni a kötetnek, amikor a huszadik oldalnál rájöttem, hogy semmit nem értek. Pedig nem egy túlbonyolított sztori ez, csak éppen Bilal – hála az égnek! – hanyagolja a leginkább szuperhős képregényekre jellemző „elmesélem az előző történetet és az eredetemet egy buborékban, két pofon között” jellegű narratívát. Legfőképpen nem is azért, mert Bilal olvasóját komolyan veszi, hanem azért, mert ez a kiadási forma megteheti: a tetralógia összességében tesz ki egy történetet. Noha sokkal erőteljesebb az ún. „Szörny tetralógia” (másutt a „Hatzfeld tetralógia” elnevezéssel is találkozni) teljes egészén átvonuló ív és karakterisztika, mégis megtalálhatóak ennek az egy kötetnek a sajátjai is. Először is a cselekmény valamivel kevésbé izgalmas, mint a megelőző köteteké. Azokról elmondható, hogy előkészítették az alapkonfliktust, majd arra egy kevéssel rálicitál, ám ez a kötet inkább azzal van elfoglalva, hogy átrendezgesse a kialakult viszonyokat, szereplőket (szinte szó szerint), hogy minden készen álljon a negyedik, lezáró kötetre. Enki Bilal ezt a lelassult tempót meg is fejeli szokásos hatalmas paneljeivel, a gyakori jelenetváltásokkal és az eddigiektől eltérően teljes lapszélességű, egymás alá sorolt paneljeivel. Mindez összhangban is van a kötet átmeneti szerepével. A menetrend szerint a következő kötettel meg kell érkeznie a grand finálénak.
Enki Bilal munkássága során többször foglalkozott a kelet-közép-európai régióval, a volt szocialista blokkal. Mind ezek közül a saját elmondása szerint „félig csehszlovák, félig jugoszláv” alkotónak talán éppen ez a műve a legszemélyesebb, sőt, a négyesen belül ilyen szempontból is kiemelkedik ez a kötet, aminek nagy része Belgrádban, Szarajevóban játszódik és olyan gegeket rejt el, mint a belgrádi ház falán díszelgő „Bilal szabó” ciril feliratos cégér (Bilal krojác). Persze, nem csak a Balkán-válság témájában szól ki ez a kötet, ugyanúgy találhatunk más jellegű üzeneteket is, így például napjaink poszt-poszt kamuművészeihez intézett fricskákat.
Összességében egy nagyon is ajánlható képregény, hiszen ha akarom, akkor azon ritka nyugati képregények egyike, amelyik hitelesen mesél déli szomszédaink közelmúltbeli változásairól, de ha úgy akarom, akkor egy szimpla szórakoztató sci-fi Franciaország talán legünnepeltebb sztáralkotójától. Ja, és hihetetlenül jó áron kínálja a kiadó! Ez így összességében egyedülálló a hazai piacon.
SzZÁ

Pókember – A Vadász lelke

J. M. DeMatteis sokak kedvenc Pókember-írója (Stan Lee és J. M. Straczynski mellett), aki egy kissé sötétebb irányba vitte el a Pókember-füzeteket. Ő jegyzi a szélsebesen kultstátuszba emelkedett Kraven utolsó vadászata sztorit is. A történetet illusztráló Mike Zeck ceruzarajzait Bob McLeod húzta ki. Az eredeti történet alkotógárdája öt évvel később elkészítette a történet folytatását. Az 1992-es one-shotot (Spider-Man: Soul of the Hunter) jelentette meg most a Kingpin A Vadász Lelke címmel. Kár, hogy az azonos alkotógárda sem garancia az azonos színvonalra.
A Kraven utolsó vadászata valóban meghatározó történet volt. Todd McFarlane is elsőként ezt a sztorit gondolta tovább, amint 1990-ben saját Pókember-füzetet kapott (Spider-Man), és az ebben megjelent ötrészes Torment szintén kultikussá vált, ám a most kiadott A Vadász lelke nem, és ez nem véletlen. A sztori szerint Pókember démoni csatát vív azért, hogy megmentse Kraven lelkét. De most őszintén, kit érdekel Kraven lelki üdve? Minden igyekezet ellenére ez csak egy rókabőr (szerencsére, a jobbik fajtából). J. M. DeMatteis nem felejtett el írni, csak az egész egy kissé erőltetett és nagyon felesleges.
A kiadvány ár-érték arány alapján sem biztos, hogy mindenkinek jó üzlet. Vékony borítólappal és papírral jelent meg ez a mindössze 48 oldalas kiadvány 1800 forintért. A Kingpin feltehetően nem is az átlagolvasókat, hanem a rajongókat és a gyűjtőket célozta meg ezzel a kötettel. Ezt jelzi az is, hogy egy itthon is már lassan másfél évtizede megjelent történet különálló folytatását kapjuk.
A klasszikus Pókember-sztorik rajongóinak tehát kötelező darab, ami rókabőr létére azért nem rossz kikapcsolódás, amennyiben egy kicsit lejjebb adunk az igényeinkből, és az előzmények alapján nem várunk el tőle túl sokat. Ez mindössze egy rekviem az elhunyt szereplőért. Reméljük, azért a kiadvány beváltja a hozzá fűzött reményeket, és olvashatunk még néhány klasszikus Pókember-sztorit magyarul!
DT

Buborékhámozó #5

5-ös számával a Buborékhámozó is szépen kikerekedett, ez alkalomból nézzük át tételesen az újságot!
Bayer Antal borító felirataiban az a szép, hogy mindig leolvashatóak éppen aktuális mániái. Megállapíthatjuk, hogy egy ideje nem változott semmi, továbbra is a képregénypályázatok megszállotja és Zorróval együtt továbbra sem félnek a grafikai újrahasznosítástól. Egyet lapozva sejtjük, hogy izmosabb számmal lesz dolgunk, mert a tartalomjegyzék a belső borítóra szorult, a szokásos szerkesztői felvezető pedig nem tudjuk hová, mert a lapba nem fért be. És valóban, mintha tényleg tartalmasabb lenne a lap az eddigieknél. (Na, nem mintha nem fért volna el egy beköszöntő a tartalomjegyzék oldalára – de hát ez cáfolná gondolatmenetemet…)
Ugyan nem újdonság, azonban mindenképpen üdvözlendő, hogy Bayer maga mellé vett szerzőtársakat, sőt itt már egyfajta rendszerességet is megállapíthatunk, Lénárd László és Kránicz Bence már az eduárdos időkben is írtak cikkeket, őket nyugodtan tekinthetjük a lap törzsgárdájának, új csatlósuk pedig Nagy Krisztián, aki rögtön egy 5 oldalas Toronnyal látja el a bajunkat. Természetesen az első számok egyszerzőségének is van létjogosultsága, de azért így határozottan könnyebb befogadni a fanzinszerűséget. További olvasóbarát újítás a névadó Buborékhámozó rovat mellőzése. Olvasók részéről túladagolás történt, szerző részéről pedig mintha belefáradás. Ennek ellenére továbbra is jól kivehető az a szándék, hogy a lap inkább „szakmai” irányt vegyen fel. Itt képregényekről elemzések születnek, sorozatokról pedig kimerítő történeti áttekintések. És ha minden jól megy, akkor nem érezzük a (ki)oktatást.
A lapban mindössze 5 írás talált helyet, kábé úgy, mint egy klasszikus prog rock bakelit lemezen az a 3-5 számocska – vagyis általában igen terjedelmesek. Közülük talán a Vaillant 1945-1956 volt az, mely talán túlságosan is. A témával a szerző már foglalkozott egy KKK előadás keretében (a videó sokáig letölthető volt honlapunkról) és Kertész Sándor is kitüntetett szerepet szánt a francia lapnak könyvében. Az írás nagy része a tények kronológiai felsorolásában merül ki, kevés összefüggéssel, kritikával találkozhatunk. Jó lett volna megtudni, mitől kezelhető egységes korszakként az 56 előtti időszak, a politika(i idea) mennyire szűrődött be a lap szerkesztésébe, mik tekinthetőek a lap mérföldköveinek. Bayer Antal másik írása Vasember első sorozatával foglalkozik, ahol már sokkal jobb a helyzet, csupán el kell jutni az írás feléig. Jól látszik, hogy a szerző mettől követi aktívan a sorozatot, hiszen onnantól a száraz felsorolást felváltják, kiegészítik saját meglátásai, ezzel mindenképpen olvashatóbbá, élvezetessé téve az írást. Nagy Krisztián írása mindenképpen hiánypótló annak a néhány száz képregénybarátnak, akik megvették az itthon kiadott Torony első kötetét. Kiderül, hogy ez az egy szem album – történetét és stílusát tekintve – csak egy nagyon kis szelete a teljes korpusznak. Ennek tulajdonítható, hogy a szórakoztató kezdet után belezavarodunk a sok adatba és érdekességbe. Ezzel együtt nagyon hasznos útmutató lehet azoknak a franciául, vagy angolul értő olvasóknak, akik belefognának még egy-két kötetbe. A BH két rövid írását két közelmúltban kiadott önálló képregényfüzetének elemzései teszik ki. Mindkettejükről elmondható, hogy szerzőik egyelőre bizonytalanok; megállapításaik túlbiztosítottak, gyakorta nyúlnak sablonokhoz és indokolatlanul, vagy túlzó következtetéssel emelnek ki egyes elemeket. Még 5 szám és egész biztosan kicsiszolódnak ezek is.
SzZÁ

Hupikék Törpikék – A Törpicur, A Királytörp

Nem mindennapi módon tűnt fel Magyarországon két Hupikék Törpikék képregény idén tavasszal. A két újrakiadást (mindkettő napvilágot látott már magyarul) a SPAR üzletláncban lehetett beszerezni 999 forintért, amennyiben összegyűjtöttél három Törp pontot, amit a vásárlásaid után kaphattál, a holland cég ugyanis hazája legkapósabb exportcikkét helyezte tavaszi kampánya középpontjába. Aki szemfüles volt, gyorsan levadászta a köteteket, hiszen az ilyen speciális kiadások nem biztos, hogy később is hozzáférhetőek lesznek.
Az egyaránt 44 oldalas kiadványok kellőképp igényes, fényes papíron, félkemény borítóval, tűzött formátumban jelentek meg. Az a Manó Könyvek Kiadó felelt az albumokért, amely eleve számos Hupikék Törpikék cuccot hoz ki hazánkban, ám a kínálatukból eleddig hiányoztak a képregények. Ezek után viszont már tudjuk, kitől számíthatunk (esetleg) normál könyvkereskedelmi forgalomba kerülő további Törp-képregényekre.
A Törpicur kötet a terjedelmesebb címadó történet mellett három rövidet (Ügyi-Törp, Törpingáló, Törpedelmes-győzedelmes ünnep) is tartalmaz, és A Királytörp után is helyet kapott egy szösszenet (Törpárbaj). A képregények Peyo legjobbjai közül kerültek ki, és míg a két hosszabb sztori simán elviszi a hátán az egyes köteteket, a kisebbek is remek szórakozást nyújtanak. Ám most következzék néhány negatívum is: egyrészt hiányérzetünk lehet, hogy a fordító neve egyik album esetében sincs feltüntetve, másrészt a nyomdában A Királytörp negyvenkettedik oldalához rossz felbontású képet használtak fel. Ezek az apróságok azonban eltörpülnek a tény mellett, hogy hosszú idő óta ismét Hupikék Törpikék képregények jelentek meg hazánkban. Reméljük, más terjesztési formában is találkozhatunk még Peyo klasszikusaival!
DT

Köszönjük, hogy megint velünk tartottatok! Legközelebb a kevés hátramaradó tavaszi-nyári kiadványokról szólunk, aztán jöhetnek a börze újdonságai. Valamivel nem értesz egyet? Írd meg itt a hozzászólások közé!

Oldalak: 1 2 3 4