Szemle 2009. tavasz-nyár

Roham 8

És igen! A Roham ismét megtett mindent azért, hogy ne szerethessük! Felsorolni is nehéz lenne azt a rengeteg vizuális leleményt, amitől minden jóérzésű ember legszívesebben eldobná a lapot. Szerencsére ingyenes a lap, így senki nem tud rájuk igazán haragudni és a szerkesztőség is vígan népművelhet.
A Roham tehát nyolcadik számával is töretlenül halad ugyanazon a pályán, mint amit megkezdett 2007. tavaszi 4. számával. Általában mindegyik számnak megvan a maga designja, és meglepő módon ezek különbözni szoktak egymástól. Persze, mindegyik ronda. És persze, hogy nem úgy simán ronda, hanem szándékosan ám. Most épp a káeurópai retró (azon belül is ált. isk. hangulat) adja meg a fő csapásirányt. Valószínűleg a legfiatalabbak közé tartozom azok közül, akiknek az „Előre” úttörő-egyenruhacsat látványa inkább nyomasztó, mint viccesen trendi, így hiába remek a borító.
Akinek nem esett le, a Roham tekinthető az egyetlen olyan lapnak, amely tisztán underground/alternatív képregényeket közöl. Ezeket rögtön két csoportba is oszthatjuk: kamu és nem (annyira) kamu képregények. Nem alaptalan fikázás ez, sajnos ez általános ebben a műfajban, így működik pl. a Stripburgernél is. Bevallom, számomra sem a kétoldalas Töki, sem a 11 oldalas Hullagyújtó nem okozott maradandó élményt. Mindkét történet igyekszik meghökkentő, „durva” fordulatokat beleépíteni, hasonló hangvételt megütni, de ezek inkább fárasztanak, mintsem botrányt kavarnának. Annak eldöntését, hogy a Töki bizonytalanul kilapított emberei és a Hullagyár montázsai, direkt ronda firkálmányai szükségmegoldások-e, vagy következetesen végigvitt művészeti hitvallások, meghagyom művelt grafikuslátogatóinknak.
Ellenben a Roham bőven tartogat érdekes, értékes kísérleteket is. Talán nem is annyira kísérletek ezek már, hiszen mind Stark Attila, mind Baranyai művei korábbról ismerős stílusokkal, védjegyszerű eszközökkel operálnak. Mindketten egy-egy jelenleg divatosnak mondható trendbe (street art, Budapest retro) illeszthetőek, de mégis sikerül azon túlmutatót alkotniuk és főleg a jelenlegi képregényes szubkultúrába valami egyedi ízt bedobni. (Stark Kulo city-jéről bővebben olvashattok a 2008. decemberi szemlénkben.)

Szemle 2008. december (2.)


SzZÁ

A Hihetetlen Pókember – Az új Bosszú Angyalai?

J. Michael Straczynski az egyik legjobb dolog, ami valaha Pókemberrel történt. Ha az író történetei néha fel is háborították a fanatikus rajongókat (akik ma már visszasírják), azt el kell ismerni, hogy nála jobban nem sokan írták a karaktert. Sajnos a Straczynski-éra végén már a szerkesztők és más szerzők kézjegye is erősen érezhető a munkáin, hiszen egy csomó olyan dolgot kellett beledolgoznia a sorozatba, amit Brian Michael Bendis (Új Bosszú Angyalai), Mark Millar (Civil War), vagy éppen Joe Quesada (One More Day) talált ki. Nem beszélve a 12 részes A Másik (The Other) című, a különböző Pókember füzeteket összekötő crossoverről, amit számos íróval együtt hozott tető alá, és ami nemsokára magyarul is megjelenik. Míg Straczynski eleinte szinte teljesen szabad kezet kapott, nagyjából a most kiadott történet környékén kezdték el szűk pórázon fogni. Ez a kötet tehát már alá van rendelve a Marvel-univerzum aktuális változásainak (Pókemberből bentlakó Bosszú Angyal lesz), és az író szerzősége ettől kezdve egyre hátrébb szorul (ez később odáig fajul, hogy a One More Day-ről már a nevét is le akarta szedetni). Na de lássuk, milyen is Az új Bosszú Angyalai?
Pókember a Hidra nevű terrorszervezettel veszi fel a harcot, akik ezúttal nagyobb falatnak bizonyulnak, mint holmi zöldruhás csépelnivaló, hiszen elkészítették négy Bosszúangyal (Thor, Sólyomszem, Amerika Kapitány és Vasember) genetikai mását. Míg a hősmásolatok lekötik az Angyalok figyelmét, addig a Hidra vegyi és nukleáris fegyvereket csempészik New Yorkba, hogy egész Amerikára megsemmisítő csapást mérjen.
Az in medias res kezdés (Peterék keseregnek May néni leégett háza előtt) annak köszönhető, hogy négy számot átugrottunk a hazai kiadáshoz képest (a korábban kihozott Sarah története ugyanis nem az Amazing címben jelent meg). Sajnálatos módon kimaradt a Skin Deep-sztori, ami ugyan nem egy nagyszabású darab, de egyáltalán nem rossz, hiszen Straczynskinek még az apró történetei is erősek, hiszen ő az, aki hosszú évtizedek óta talán a legjobban érzett rá a karakterre. Ebből a kis volumenű sztoriból derült volna ki, hogy Peter Parker egy volt osztálytársa robbantotta fel a lakásukat és May néni házát, és emiatt lesznek kénytelenek beköltözni a Stark Toronyba. Az új Bosszú Angyalai?-ban tehát a költözés és a beilleszkedés is fontos szerepet kap. A kötet címe is alapvetően egy poén, ami az egyik(!) borítón látható három alakra (May néni, Pókember és Mary Jane) utal.
Az eredetileg The Amazing Spider-Man 519-524. számában olvasható történetben természetesen feltűnnek az Új Bosszú Angyalai is: míg Rozsomákot mindössze poénforrásként használja az író (egyébként remekül), a többiek (elsősorban Vasember) az események aktív részesei is lesznek, úgyhogy a csapat rajongóinak is érdemes beruházni erre a kötetre.
A könnyed, bájosan old-school történet játékosságán sokat tompít Deodato kissé fantáziátlan, földhözragadt grafikája. Ezúttal valóban sajnálhatjuk, hogy nem John Romita Jr. rajzaival élvezhetjük a sztorit, mert a képregény hangulatához Romita grafikája mérföldekkel jobban passzolt volna. Bár Deodato is tart egy bizonyos színvonalat (a Pókembere most is fantasztikusan néz ki), a rajzai néha kissé esetlennek hatnak, és a harcjelenetek dinamikáját sem tudja úgy visszaadni, mint az ifjabb Romita. Nem ez Deodato legjobb munkája (ennél ugyanis többre is képes), de azért vállalható darab.
A hazai kiadás ezúttal minden szinten hozza az elvárható nívót, ráadásul a kiadvány (Magyarországon szokatlan módon) két borítóval is megjelent, szóval az igazi rajongóknak mélyen a pénztárcájukba kell nyúlniuk (bár a hátlapon kicsiben rajta van a másik is).
DT

Simpsons 2 – Rivaldafény

Ha egy tévé-, rajzfilmsorozatból, moziból, tinisztárból, játék-brandből képregényt gyártanak, akkor az már nagy eredmény, ha a képregény „képregényszerű” lesz. A Simpsons esetében szerencsére ennél nagyobb elvárásokat támaszthatunk, hiszen Matt Groening underground képregényesként kezdte, sőt a „csak” országosan ismert Life in Hell sorozatát mind a mai napig folytatva, annak ellenére, hogy a Simpsons és Futurama alkotója valószínűleg már rég hátradőlhetne és élvezhetné a befolyó jogdíjakat. Tehát vélhetően maradt Groeningben közlési (pontosabban: szórakoztatási) vágy, tartás, jó ízlése pedig közismert. Mindezek után apró csalódást keltet a kötet, de szigorúan csak a fentiek ismeretében!
Sokadjára vonhatjuk le a következtetést, miszerint nem minden rajzfilm grafikája menthető át képregénybe. Amíg a Simpsons védjegyszerű, de mégiscsak elnagyolt rajzai tökéletesen működnek mozgóképen, addig lemerevítve kissé butuskának tűnnek.
Talán az alkotók nem bíztak eléggé a Simpsons képregény sikerében és emiatt viszonylag sok az „egzotikus” környezetben játszódó történet, különböző zsánerkísérletek. Van itt dzsungelkaland, Mr. Burns beleiben játszódó tudományos fantasztikum, klasszikus bűnügy.
A rajzfilmhez képest valamivel tompább a társadalomkritikus poénok éle, bár még így is épp elég lesújtó képet tol arcunkba Groening stábja. Tulajdonképpen ezért érdemes elolvasni a kötetet.
Úgy tűnik, a különböző karaktereket is megfelelően kezelik az alkotók, ám mégis éppen a főszereplő Bart Simpson esetében érezni némi kilengést: egyik helyzetben semmirekellő hülyegyerek, aki ráadásul még önző és rosszindulatú, a másikban pedig leleményes problémamegoldó, segítő testvér. De az is lehet, hogy ez éppen így felel meg a valósságnak.
SzZÁ

Naruto 6-7

Ha valaki nem olvasta a korábbi köteteket, és csak úgy belelapozna az új Narutókba, sikítva tenné le tíz oldal után, azt kérdezve magától, hogy mi ez az értelmetlen katyvasz, és feltehetően soha többé a közelébe sem merészkedne. Ezért ne tegyétek! Így persze nehéz az új kötetekről beszámolni, úgyhogy kezdjük az elején.
A Naruto Kisimoto Maszasi mangája, amely 1999-ben indult hódító útjára a népszerű mangaantológia, a Shonen Jump oldalain. A Naruto tipikus sónen manga, rengeteg harccal és humorral, amelyben az Avarrejteki Nindzsa-Akadémia tanulóinak mindennapjaiba és kiképzésébe nyerhetünk betekintést. A manga főszereplője Uzumaki Naruto, a nagyszájú, forrófejű, ám kissé ügyetlen nindzsatanonc, aki a hiányosságait általában vakmerőséggel kompenzálja, és akinek testébe zárva egy kilencfarkú rókadémon él. Társai segítségével sorra veszi az akadályokat, és egyre nagyobb kihívások várják. Csapatának tagjai, Ucsiha Szaszuke, egy nagy erejű és titokzatos ifjú, aki egy neves nindzsacsalád sarja, és akivel folyton rivalizál, valamint Haruno Szakura, aki rabul ejtette a szívét, ám a lány Narutót egy rakás szerencsétlenségnek tartja, és Szaszukéért rajong. A hangsúly a hármójuk kapcsolatán, valamint a látványos, ám gyakran követhetetlen küzdelmeken van. Azt azért el kell ismerni, hogy az áttekinthetőség szempontjából sokat fejlődött a szerző az első kötet óta.
Hőseink a negyedik kötettől kezdve a Nagy Csúnin-választó vizsgán vesznek részt, amelyet teljesítve előrébb léphetnek a nindzsa ranglétrán, és amely még a hetedik kötet végén sem zárul le. Az ötödik kötet zárófejezetében kezdődik meg a vizsga gyakorlati része, amelyet a baljós nevű Halál Erdejében rendeznek meg. Itt persze semmi sem úgy zajlik, ahogy hőseink szeretnék, és feltűnik egy hatalmas erejű nindzsa, Orocsimaru, akinek terve van kis csapatunkkal. A hatodik és hetedik kötet tehát nem áll másból, mint hogy mindenki püföl mindenkit, valamint mindenki hősködik és pózol (főként persze Narutót). Végeláthatatlan, gyakran több fejezetes összecsapások követik egymást, amelyek szinte összefolynak, de így legalább mindhárom főszereplő, valamint úgy egy tucatnyi mellékalak megkaphatja a maga nagy pillanatát.
A bevezetőben azt írtam, hogy ha nem olvastuk volna a korábbi részeket, nagy katyvasznak tűnhet az egész. Valójában akkor is katyvasz, ha olvastuk őket, csak éppen így már meglátjuk a rendszert a káoszban. A Naruto alapvetően nem más, mint piszkosul szórakoztató zűrzavaros adok-kapok. Aki bírja az ilyesmit, csapjon le rá!
DT

Oldalak: 1 2 3 4