Watchmen filmkritikák

moziguru.info

(tess) Végre elérkezett az idő, nincs több várakozás, megjöttek az Őrzők. Az elmúlt hónapokban kisebb hisztérikus roham volt a film körül, ami nem is csoda a hatalmas hypeot figyelembe véve. Én is beálltam a sorba, mert hát ide be kell állni és várni. De a várakozásnak vége, jöjjön hát, aminek jönnie kell.

Alan Moore és Dave Gibbons ’86-ban megálmodtak egy annyira sötét alternatív világot, amire precedens nem sok akad. Itt a két szuperhatalom az USA és a Szovjetunió egy közelgő atomháború szélére sodródott, amit tovább szít a társadalmi feszültség és a nyersanyagok kimerülése. Ebben az alternatív világban az USA rendjét maszkos igazságtevők segítik, akikre egyre inkább már nincs szükség. Lévén az USA-nak ott van Dr. Manhattan, az egykoron zseniális tudós, aki egy baleset miatt szó szerint félisten lett és szolgálatait a hazának ajánlja fel. Azonban lehet, hogy pont emiatt alakult ki ez az abszurd helyzet…

Zack Snyder a 300 sikere után bebizonyította, hogy hihetetlen érzéke van a másoláshoz és a vizuális orgiához és ezt a tudását itt is kamatoztatta. Sőt, ha lehet azt mondani tökélyre fejlesztette az egészet. Alan Moore és Dave Gibbons klasszikus történetét ugyanis egy az egyben átemelte szinte halálos pontossággal. Én még csak az első 4 fejezeten vagyok túl a képregényben, de durva volt látni, hogy mennyi monológot és jelenetet emelt át egy az egyben a rendező. Nincs mese, Snyder pontos és mérnöki munkát végzett, amit rettenetesen jó CGI-vel támasztott alá.

A film másik nagy kihívása a roppant sötét alternatív világ megteremtése volt és persze a hozzátartozó korrajz. Ezt egy elegáns mozdulattal a főcímben letudta Snyder, így mire annak vége lett szinte mindenki tisztában volt az alapokkal. Fergeteges volt a történelmi részletesség, a sok apróság, ami idővel visszaköszönt. A legnagyobb kihívás viszont mindent kétséget kizáróan a szereplőkben volt. Kevésbé ismert színészek vannak a főbb szerepekben, de ez mit sem jelent, mivel egytől egyig rendben vannak. Sőt, igazából csak Billy Crudup azaz Dr. Manhattan volt az, aki valamelyest kilógott a sorból. Sokan tartottak Adrian Veidt szerepétől, de jelentem Matthew Goode egyenesen brillírozott benne. Jackie Earle Haley pedig követte ebben Rorschach szerepében. Kettejük pazar játékát Jeffrey Dean Morgan egészítette ki, aki a valami hihetetlenül hasonlított mindenben a képregényben szereplő Komédiásra. A többiek sajna maradtok a középszinten, ha csak nem vesszük Malin Akerman és Patrick Wilson szex jelenetét, ami tényleg büntetett.

Snyder végül is okosan lavírozott végig a 12 fejezeten, melyet azért sikerült cifráznia is kissé. Gondolok itt a folyamatosan visszatérő brutális gore jelenetekre, Malin Akerman túlzott szexuális kisugárzására, a remekül megkomponált akcióbetétekre és persze a megalomén látványra. Látszólag minden igényünket kielégítette tabuk és felesleges mellébeszélések nélkül. Viszont végig ott volt bennem a hiányérzet, hiába kaptam durva látványt, hiába a sokkoló pofonok, melyeket „az amerikai álom” sorra kapott mégsem volt teljes az örömöm. Talán a túlzottan hosszúra nyújtott játékidő volt az oka vagy nem is tudom. Igazából magam se tudom mi hiányzott, de hogy valami az tuti.

Ebben persze lehet, benne van az is, hogy Snyder megváltoztatta a film végét, így nem azt a finálét kapjuk, mint a képregényben, így a hangulat kissé torzulhatott. Gondolom ez sokaknak nem fog tetszeni, de számomra nem okozott problémát. Bár bevallom kissé aggódtam, hogy Snyder miként húzza ki magát az általa ásott gödörből, de végül Goode játéka megoldott mindent.

Összességében a Watchmen egy roppant érdekes alkotás, ami viszont mégis elmarad az elvárásaimtól. Hiába a sokkoló képivilág, a remek hangzás, ami megérne még egy misét, a remek szereplők, ha valamiért nem áll össze a kép. Nem volt ott bennem végig a bizsergés és a sokkolás, nem vágott pofán az egész. 8/10 a vége a részemről, de nem vagyok ezzel elégedett. Sokkal jobbnak kéne lennie, adnék is rá többet, de nem most. Lehet olyan lett a film is, mint a képregény, többször kell megnézni, hogy átjöjjön minden apró momentum. Ezt leszámítva viszont a Watchmen minden kétséget kizáróan az egyik eddigi legjobb képregény adaptáció.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12