Átalakuló robotok, Megan Fox, a dögös cicamica, robbanások, üldözések effektek tömkelegei és Shia LeBeouf is megkapta ismét a főszerepet – hát el lehet ezt még rontani? Hajaj, de még hogy!
150 perc idétlen dögunalom. Így tudnám négy szóban összefoglalni azt az élményt, amelyet a Transformers 2-nél átéltem. Igaz, én nem tartoztam gyerekkoromban azok közé a lurkók közé, akik hihetetlen módon ráizgultak az „összerakható robotos-autós matchboxokra”, vagyis a Transformers játékokra, vagy akár a róluk szóló rajzfilmekre, de erősen kétlem, hogy a rajongók pozitív érzelmekkel viseltetnének majd eme borzalom iránt. De mitől is annyira rossz ez a film? Mielőtt továbbolvasnátok a cikkemet, figyelmeztetek előre mindenkit, hogy mocskosul szubjektív leszek, szóval a politikai korrektségnek a látszatát sem fogom kelteni… Akinek ez nem tetszik, az a böngésző bal felső sarkában találja a „vissza” gombot…
A film első szakaszában Micheal Bay forgatókönyvírói megpróbálják viccesre venni a figurát. Ha ennyire nem megy, nem kéne erőltetni. A film humora annyira idétlen, hogy komolyan a moziszék karfáját szorongattam időnként kínomban. Shia LeBoeuf, mint valami önjelölt, elfuserált Buster Keaton-utánzat halmozza az idétlenebbnél idétlenebb szituációkat, béna üldözős jeleneteket, illetve a barátnőjével, az egyébként tényleg szexi Megan Fox-szal való szerencsétlenkedéseit. Persze nem hiányoznak a szokásos, agyonhasznált tini-szerelmes részek, a féltékenykedések és egyéb olyan jelenetek, amelyeket már egy C kategóriájú tini szappanoperából is a kukába dobtak volna. Persze az ilyen átkötő jelenetek rendívül hasznosak, elvégre csökken a film nyilván alapból tetemes költségvetése (ami ilyenkor a gazdasági válság kellős közepén nem hátrány), meg aztán lehet mutogatni Megan Fox bájait – ha már színészkedni nem tud a cicus.
No igen, a színészek játék legalább passzol a film egészéhez: kritikán aluli. Shia LeBoeuf ismét bebizonyította, hogy van hova fejlődnie – illetve, hogy innen már csak fejlődni tud. Amikor komédiázni akar, még csak véletlenül sem vicces, amikor állítólag rettegnie kéne, mert egy hatalmas robot éppen fel akarja szeletelni az agyát, akkor mindent elhiszünk neki, csak azt nem, hogy ő most éppen fél, de akár szerelmes tinit, vagy vagány srácot akar játszani, épp annyira meggyőző, mint Bill Clinton a Monica Lewinsky ügyben. Megan Fox méltó párja Shianak: a szép arcocskát és ciciket leszámítva annyira semmilyen, hogy az már fáj. A jó isten mentsen meg minket attól, hogy ő legyen Lara Croft… A többi színészről már írni sem érdemes. Még szerencse, hogy túl sok munkájuk nincs is, mert sztori, mint olyan, alig van az egész filmben.
Persze sokan azt gondolhatjátok, hogy minek is ide kidolgozott történet, vagy profi színészi játék, amikor egy popcorn moziról van szó, nem igaz? Nos, a Transformers 2 az akció terén sem kényeztet el minket. Igazi tehetség kell hozzá, hogy ekkora költségvetésből és ilyen alapkoncepcióból dögunalmas akciójeleneteket hozzon ki egy rendező, de Michael Bay ehhez nagyon ért – akár a gigantikus robotok harcát, vagy az üldözéses jeleneteket nézem, mindegyik akciórész oly lapos, mint a palacsinta.
Michael Bay-nek ismét sikerült egy unalmas, semmitmondó filmet összehoznia, amely a humor, az izgalom és egyáltalán a szórakoztatás terén is óriási kihívásokkal küzd. Hogy a South Parkot idézzem: „Megtekintését semmilyen korosztálynak sem ajánlom.”
Értékelés: 52%