Transformers 2. Filmkritikák

filmpont.hu

(Rusznyák Csaba) Még nagyobb, még hangosabb, még színesebb – még butább, még unalmasabb, még rosszabb. Michael Bay legújabb agymenése a tökéletes példa egy csillagászati költségvetés ostoba elherdálására.

„…minél több bummal meg bammal legyen tele…”

Nem fogom a logikátlanságokkal terhelt „történetet” szapulni. Sem a teljesen üres és hiteltelen karaktereket. Sem a dialógusokat, amik már akkor is áldást jelentenének a néző számára, ha legalább papírízük volna. Pedig egész tanulmányokat lehetne megtölteni velük, de minek? Már az első rész lényege is csak az volt, hogy minél több bummal meg bammal legyen tele, és nyilvánvaló, hogy az ember nem azért ül be egy bunyózó óriásrobotokkal teli filmre, hogy aztán azt mondhassa: „azta, milyen zseniális volt a többrétegű gondolatiság mentén felépített cselekmény!” De Michael Baynek van egy nagy pechje: agyatlan látványfilmet is lehet jól, meg rosszul csinálni. Meg lehet még botrányosan pocsékul is. Mint ezt.

Ami mégiscsak kár, mert itt egy olyan rendezőről van szó, akinek régen voltak ötletei. Emlékezzünk csak a Bad Boys kis pénzből, kreatívan összerakott utcai üldözésére, A szikla látványos San Francisco-i hajszájára (ami teljes egészében az ő agyszüleménye volt, még csak a forgatókönyvben sem szerepelt), vagy akár az Armageddon szépen megkomponált pusztításaira (Bay korai reklámfilmjeiért pedig ide klikkeljetek). Ilyesmire ebben a 200 milliós celluloidszörnyetegben ne is számítsunk: Baynek már régen nincsenek ötletei, csak pénze van, amit arra költ, hogy minél nagyobb robbanásokkal töltse ki a szélesvásznat – az mindegy, hogyan. A sztori, ami az első részhez képest csak annyiban más, hogy a Kockát felcseréli egy másik McGuffinra (egy mátrixra, aminek segítségével az Álcák vezére, a Bukott, el akarja pusztítani a Napot, hogy energiát nyerjen belőle), és hogy tucatnyi óriásrobot helyett most nagyjából háromtucatnyi van, egyik megalomán akcióból vezet a másikhoz, még sincsen köztük egy sem, ami említésre volna érdemes. Jobbára csak a szivárvány minden színében pompázó óriáskarok és alkatrészek kavarognak a szemünk előtt, CGI-robbanásokkal a háttérben, miközben a robotok maguk csak akkor érdeklik Bayt, amikor kilőnek pár rakétát, vagy darabokra esnek szét. Így viszont egy egész rakás transformer van, ami csak pár másodperc erejéig tűnik fel, vagyis egyéniségek még annyira sincsenek, mint az előzményben – de legalább most van egy nagyon öreg robotunk is, akiről azért tudjuk, hogy nagyon öreg, mert szenilis és rég borotválta le hosszú fémszakállát.
„…megint egy kínos tinikomédiába csomagolták az összecsapások sorát.”

Mégsem az akciók a film legrosszabb részei, hanem az azok közti töltelékrészek, ugyanis az írók megint egy kínos tinikomédiába csomagolták az összecsapások sorát. A különbség most csak az, hogy a „poénok” nagy része szexuális jellegűvé vált, hogy kielégítse a hormontúltengésben szenvedő 14 évesek igényeit. Így aztán sovány vigasz, hogy John Turtorrót ezúttal legalább nem pisálja le egy Autobot, ha ehelyett egy Álca vasheréi alatt szenved egy piramis tetején (amiket egyébként nagyon cool lerombolni), Megan Fox lábát pedig egy Jar Jar Binks humorfaktorát relatíve egekbe emelő óriásrobot igyekszik lelkesen meghágni. A Transformersből a robbanások közt idétlen szexkomédia lesz, amiből pont az egyetlen jó jelenetet felejtették ki: a meztelen Foxot aktus közben. A folyton pofázó, vitatkozó és viccelődő Autobot-ikrek, illetve Shia LaBeouf bedrogozott anyjának a következő Amerikai pite forgatókönyvből ellopott egyetemi ámokfutása sem ezért, sem semmi másért nem kárpótol. Sőt!

A 150 percnyi kellemetlen vergődést tovább súlyosbítja a gusztustalan amerikai katonai propaganda, az unalmas sztereotípiák egész sora, a naplementés drámázások egy-egy fontosabb szereplő halálakor (csak semmi izgalom: később feltámadnak) és a szintén naplementés instant, záró bölcsesség a végtelen óceánba sokatmondóan belebámuló Optimus fővezértől. (Egyébként hányszor, hány helyen, és hány Nap nyugodhat le a Földön pár óra leforgása alatt egy Michael Bay-filmben?) A bukottak bosszúja az abszolút legalja annak, amit ma Hollywood nyújtani tud. Ötlettelen zúzás ízléstelen és erőltetett poénokkal, minden szív és lélek nélkül. Egy darab rozsdás vasban is több a spiritusz.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10