Transformers 2. Filmkritikák

pcdome.hu

(Gobiakos) Este fél nyolc, megcsörren a telefon. Haverom hív, hogy előttünk van kocsival, indulunk a moziba. Odaértünk, átvettük a jegyeinket, a teremben pedig szinte küzdeni kellett a saját helyeinkért, mert annyian voltak. Lepergett a szokásos trailer-rengeteg, és végül elindult a film.

Az első 20-25 percben fogtam a fejem, nézegettem erősen körbe a teremben, és a mozijegyemet stíröltem, hogy vajon tényleg a jó filmre ültem-e be…
Mondom EZ MEG MI??? Talán a katasztrofális még nem is lenne helytálló jelző rá, komolyan! De ha már egy robotos filmről lévén szó, akkor a legtalálóbb jelző a hulladék.
A sztori felvezetése valami botrányosan bugyuta, a végletekig egyszerű és nyálas illetve vicces(nek szánt) lett. Haverom jókat mosolygott mellettem a székben, de engem a sírás kerülgetett… Ugye vannak nekünk óriás robotjaink meg egy béna gyerek feat. bomba bula párosításunk az előző filmből. Na most ezt megspékelték még több robottal, a béna gyerek folyton poénkodó szüleivel (bár ők ugye az első filmben is szerepeltek) és plusz egy hülye gyerekkel. Én már esküszöm, nem tudtam hova nézni, annyira rosszul éreztem magam a mozi-fotelemben. Bosszankodtam a gagyibbnál gagyibb poénokon, forrt az agyvizem a 7 éves óvodás szintjén megírt forgatókönyvtől és teljesen padlót fogtam a többi mozinéző érthetetlen jókedvén. Bay bácsi – kérem szépen – elkészítette a 2007-es első TF film pelenkába bújtatott, lebutított, és kigúnyolt folytatását, bár mellette szóljon, hogy most legalább láttunk is valamit az akciókból…
Az ilyen-olyan filmekből elcsent dolgok felett most hunyjunk szemet, annyira nem volt veszélyes. Ami viszont annál inkább, az a következő:
Az már ugye az első filmnél sem volt titok, hogy a fiatalabb generációkat célozták meg célkorosztályként, de itt a szint jó, ha megütötte a 10-12 évet. Értem én, hogy a filmet sok emberrel (inkább gyerekkel) kell megnézetni, hogy a horribilis elkészítési költségeit (300 millió dollár!) visszahozza, plusz a film alapján készült Hasbro-s motyót is el kell passzolni, de ez már szinte egy szentség meggyalázásához állt közel. Nyilván a képregényeket is 10-12-14 évesek olvasták anno, de itt az anno szócskán van a hangsúly, hisz azóta azok a gyerekek 20-22-24 évesek lettek, és annál sokkal több kellett volna az ő elkápráztatásukhoz, mint pár szépen megkreált robot és a robbanás-orgiák… Mert Bay – úgy érzem – kissé túlzásba esett ezzel kapcsolatban is. Szinte láttam lelki szemeimmel, amint üvölt a pirotechnikusokkal, hogy: „Még robbants! Mééég!! Lángokat és robbanást akarooook!!!” Persze kell ez: lángoljon még a szomszéd teremben is a vászon, meg robbanjon fel a gépteremben a vetítőgép is, de azért mindennek van határa.
Kevés dolog volt, amit pozitívan tudtam értékelni ebben az „alkotásban”, de a katonai vonal beleszövése igen tetszetős volt, és a régi autobotok (Optimusz Fővezér, Űrdongó, Acélfej, Jazz és Racsni) illetve álcák (Megatron és Üstökös)… na ők ott voltak eléggé. Az új robotok közül is elég nyálcsorgatósra sikerült egyik-másik. Így például: Jetfire (Röptűz), Sideswipe (Csatár) és Devastator (Pusztító). Akikkel viszont egy percig sem tudtam kibékülni, azok az Ikrek voltak. Javarészt ők vitték el a filmet abba az irányba, amibe… Sajnálatos dolog.

Nem is írok többet a filmről, mert csak magamat hergelem minden egyes leírt mondat után. Legyen annyi elég, hogy nálam a Transformers: A bukottak bosszúja még nagy jóindulattal is csak 3/10-et érdemel. Szégyen!

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10