Transformers 2. Filmkritikák

mozinet.hu

(Sepsi László) Két évvel járunk az első rész zárómonológja után, melyben Optimus fővezér deklarálta, hogy az Autobotok immár hivatalosan a Föld bolygó világrendőrségeként funkcionálnak, ezáltal arra is felhívva a figyelmet, hogy Hollywood egyik legnagyobb patriótája még akkor sem tud kibújni a bőréből, ha éppen a Hasbróval dolgozik együtt. És így is lett: Optimus és bajtársai az önmagukat nem sok sikerrel álcázó, minduntalan terrorcselekményeken ügyködő Álcákat egy kommandós-különítménnyel karöltve a világ legkülönfélébb tájain billentgetik fenéken, mígnem az egyik arculcsapott gonosztevő utolsó szavaival fel nem hívja a figyelmet a bukottak közelgő bosszújára, ami várhatóan átrendezi kissé szeretett bolygónk földrajzát. Eközben a másik cselekményszálon – mert ilyen is van – Shia LaBeouf egyetemre készül meg távkapcsolatra az imádott Megan Fox-szal, akinek az elmúlt két év alatt még egyszer sem mondta, hogy szeretlek – egyébként ez a mély emberismeretről tanúskodó konfliktus adja majd a röpke két és fél órás mozi igen kiforrott szerelmi szálát.

Mint a fentiekből is kitűnik, Michael Bay jelen édesgyermeke ezúttal sem éppen az eszével próbál hódítani: a cselekmény banális, mintha egy tízéves írta volna, minden bizonnyal azért, hogy ne vonja el a néző figyelmét a látványról – erre mondjuk szükség is van, mert némely akciójelenet annyira pergősre sikeredett, hogy esetenként problémát okozhat annak megfejtése, hogy pontosan mi is történik. Talán éppen ezt ellensúlyozandó, kapunk számos poszterbe illő, kitartott képet Megan Foxról, illetve a drámai jeleneteknél értelemszerűen sok-sok drámai lassítást: ezek közül egyiket-másikat mintha egyenesen a Pearl Harbor – Égi háborúból emelték volna át. Ezen túl Bay egy szolid meteoreső szintén nem túl invenciózus ábrázolásában képre pontosan megidézi az Armageddont is, majd egy Bad Boys II. – Már megint a rosszfiúk poszter finom elhelyezésével arra is utal, hogy mindez talán nem véletlen, hanem határozott szerzői önreflexió eredménye – ahogyan az is, hogy az egyik mellékszereplőt Fassbindernek hívják.

Ami Michael Bay Uwe Boll-i szinten mozgó önkritikáján túl komoly előrelépés az első részhez képest – miközben az akciójelenetek lényegében az elvárható szintet hozzák, nagy robotok piramisokat vernek szét, nagy robotok egymást verik szét, nagy robotok Shia LaBeouf-öt verik szét – az a komikus mellékszereplők számának drasztikus növekedése. Egynémely figura mintha Walt Disney gonosztevőinek henchmanjei közül keveredett volna a robotháború közepébe, ezáltal ha lehet, még családbarátabbá téve az amúgy sem a Bridget Jones-rajongó szingliket célzó alkotást. Ez papírforma szerint okos döntés, ám a stáb humora az elmúlt három évben nem fejlődött túlzottan: hasraeséstől a szexuális utalásokon át a robotpukiig terjed a skála (az első részben robotpisi volt), viszont a kiskamaszok imádni fogják. Végülis, nekik készült, olyan, mintha ők írták volna, és mintha ők játszanának kétszázmillió dolláros homokozóban.

Ha pedig a robotokért nincsenek oda, az apukáknak pedig még mindig ott van Megan Fox, motoron.

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10