Sötét Zsaruk III – Filmkritikák

Mozinet

[toc](Simonyi Gáspár) Szinte hihetetlen, hogy tíz esztendővel ezelőtt találkozhattunk utoljára a földönkívüli létformákat elegáns öltönyben regulázó sötét zsarukkal, de így van, hiszen a Men in Black második epizódja még 2002 nyarán került a mozik vásznaira. Persze az első résznél jóval szerényebb kritikai és anyagi sikert arató folytatást elnézve nem olyan meglepő, hogy ily sokáig nélkülöznünk kellett a galaxis megmentőit, bár a második epizód 441 millió dolláros összbevétele azért még így is megsüvegelendő eredmény. Így gondolhatta ezt Steven Spielberg executive producer és a sci-fi komédia szülőatyja, Barry Sonnenfeld is, aki a televíziós sorozatok világában (pl. Halottnak a csók) tett hosszú kirándulását követően döntött úgy, hogy reaktiválja kedvenceit. Ami nem ment éppenséggel könnyedén, hiszen Etan Cohen forgatókönyvét előbb David Koepp írta újra, majd még Jeff Nathanson és Michael Soccio is besegített az időutazásos részek kidolgozásába, miközben sokáig úgy álltak a dolgok, hogy Will Smith ezúttal nem csatlakozik a csapathoz. Végül a leállások miatt hosszúra nyúlt forgatás sikeresen befejeződött, hogy idén nyáron a 3D szemüveget felbiggyesztve szórakozhassunk a sötét zsaruk legújabb kalandjain.

J ügynök (Will Smith) és K ügynök (Tommy Lee Jones) immár 15 éve védik közösen bolygónkat az univerzum furcsa lényeivel szemben, ám J még mindig úgy érzi, hogy képtelen kiismerni marcona, szűkszavú társát. Egyik nap azonban K ügynök nyomtalanul eltűnik a világról, és gyorsan kiderül, hogy egy Boris nevű (Jemaine Clement) félkarú űrgonosztevő a felelős a történtekért, aki az időben visszautazva megölte K-t, kitörölve ezzel az ügynök létezését. Ám szörnyű tette, csak az első lépése egy a Föld elpusztítását célzó tervének. J nem tehet mást, visszautazik 1969-be, ahol a fiatal K ügynökkel (Josh Brolin) összefogva megpróbálja megmenteni kollégáját és a helyrehozni a jövőt.

A Sötét zsaruk 3. cselekményének központi elemét az időutazás képezi, de mintha maga a film is időhurokba keveredett volna, ugyanis jó pár évvel lemaradt saját korától. Ez a film vizuális elemeire (néhol már-már rajzfilmszerű CGI effektek sajdítják a néző szemét), elhasznált történetére, önismétlő poénjaira (lásd az emléktörlő neutralizálóra kihegyezett vicceket) és a jellegtelen 3D-s megoldásaira egyaránt vonatkozik. A nagydumás Will Smith lejárt lemez, pláne, hogy ezúttal a játékidő legnagyobb részében nincs mellette Tommy Lee Jones karót nyelt K ügynöke, hogy ellensúlyozza a folyamatos jópofáskodást. Josh Brolinra pedig igazán hálátlan feladat hárult, hiába K ügynök fiatalabbik énjét játssza (Jones gesztusait egyébként elképesztően jól hozza), a történet szerint ugyanis a morcos sötét zsaru a ’60-as években bizony még nem volt annyira morcos. Brolin láthatóan nem is tud mit kezdeni a jófiú szereppel, kedvtelensége az első pillanattól érződik a vásznon, ráadásul a Jemaine Clement által alakított főgonosz űrlény is halovány, meg sem közelíti Vincent D’Onofrio csótány-Edgarját az első részből.

Hogy az időutazós történet logikai szinten ezer sebből vérzik, az szinte mellékes, hiszen nyilvánvalóan nem végletekig kidolgozott forgatókönyvet vár az ember egy Men in Black típusú mozitól. Sokkal inkább poénokat, látványos jeleneteket, vagyis könnyű nyári popcornt, ami nem fekszi meg az ember gyomrát túlságosan. És bár akad néhány jó pillanata a széria harmadik részének (főleg J ügynök találkozása a hatvanas évekkel szórakoztató, Bill Hader Andy Warholként pedig a legviccesebb jelenetet szállítja a filmben), illetőleg egy-két, a sorozat mitológiáját ügyesen továbbszövő ötlete a forgatókönyvnek, összességében sajnos inkább azt a középszerű, gyorsan felejthető minőséget hozza, amit anno a második epizód. Kevés poén, kevés eredeti ötlet, túl kevés Tommy Lee Jones, túl sok Will Smith. Persze a kasszasikertől nyilván semmi sem menti meg az MIB3-at, de hogy a legtöbb rá jegyet váltó elégedetlenül távozik majd a moziból, az szinte biztos. (Mozinet.hu)

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11