Pinkhell #2 – Varró Attila elõszava és teljes elõzetes

[mano] Exkluzív és egyben jó hosszú hír következik. Tessék elolvasni, és utána megvenni a Pinkhell 2. számát a szombati Hungarocomixon! Ez nem rátukmálás, ez egy baráti jótanács! Egyiket sem fogod megbánni…

Pinkhell elõszó: „Fizetett filmes szakíróként az elmúlt szûk tíz évben gyakorta szegezik nekem a kérdést, hogy miért nem írok sohasem magyar filmekrõl. Mert nem nézem õket – hangzik a tömör válasz, hol szégyellõsen lesütött szemmel, hol dacosan elõreszegezett állal, de minden alkalommal annak biztos tudatában, hogy adjon az ember bármilyen választ erre a kérdésre, a másik mindig csak a pózt látja mögötte. Igen, a magyar film többnyire élvezhetetlen, szakmai kritériumok teljesítése helyett szívesebben takarózik mûvészi ambíciókkal vagy a tömegfilmes közönség ízlésének nyílt lenézésével („Azoknak ez is megteszi!”) és ami a legnagyobb probléma, hogy nem tudja, sõt nem is nagyon akarja elsajátítani azokat a százéves sablonokat, amelyeken keresztül úgyanúgy lehet érvényes, izgalmas és õszinte módon személyes érzelmeket kifejezni, önálló gondolatokat közvetíteni a publikum felé.
Tartózkodásomat azonban nem elsõsorban bizalmatlanság okozta – a mozi öröméhez mifelénk valahogy kezdettõl hozzátartozott az eszképizmus olcsó vágya, a távoli idõk és terek élménye, az a varázslat, amitõl sokadjára is élvezhetõ az Egri csillagok, a Szíriusz vagy az Idõ urai, és amit friss itthoni produkcióktól ritkán kap meg az ember.
Amatõr, botcsinálta képregénykritkusként eddig legnagyobb szerencsémre sohasem kellett választ adnom hasonló kérdésre, noha arányait tekintve épp oly kevéssé ismertem hazai alkotók munkáit (a kikerülhetetlen Zórád, Korcsmáros vagy épp Gróf munkásságán túl), mint filmes kollégáikét. Átolvasva a PinkHell gazdag válogatását azonban sutba kell hajítanom minden elõítéletet és félelmet, amit egy másik vizuális médium plántált belém. Egyetlen vékonyka füzetben minden megtalálható, amire a magyar filmnek lassan két évtized sem volt elegendõ: bravúros, mégsem hivalkodó formatudatosság (legyen szó fotorealizmusról vagy karikatúrastílrõl), veleszületett természetességû mûfajérzékenység, noirtól szuperhõs-paródián át a science-fictionig és egyszerû, közvetlen személyesség, amely akár még egy ódon Heltai-fabulán is átsugárzik. Egy kiforrott, ütõképes és minden tekintetben nemzetközi színvonalú gárda dolgozik a homályzónában, az állami támogatások, szakmai kuratóriumok, szemlezsûrik honi vizeitõl távol – akik ráadásul képesek arra, hogy magukkal is ragadják olvasóikat ezekre a távoli vizekre. Nincs mese, innentõl minden lépésüket figyelni kell: ha egyszer már lemondott az ember arról, hogy magyar Psychot, Testõrt, Vad bandát lásson a szélesvásznon, különösen nagy ostobaság lenne elszalasztani majd a magyar Watchmen, Kozure Okami vagy Black Orchid megszületését.”
(Varró Attila film- és képregénykritikus)

A Pinkhell három száma megvásárolható a szombati Hungarocomixon akciós áron, az alábbi összeállításokban: