KomiXérum #17

Batman: Streets of Gotham #2

Történet: Paul Dini és Mark Andreyko
Rajz: Dustin Nguyen és Georges Jeanty
(DC Comics)

Paul Dinitől nem szokatlan, hogy kap egy címet, melynek a kiadó által előre bejelentett koncepciójától eltér, vagy, hogy munkája részt kellene képezzen egy mások által irányított esemény keretein belül, ő ellenben mégis a saját útját járja. Így van ez jól, legalább is az utóbbi években bevált, és úgy látszik, a Streets of Gotham sorozat is attól jó, hogy Dini egyetlen dologhoz tartja magát benne: saját elképzeléseihez. Ráadásként hab a tortán az Andreyko által írt Manhunter háttérsztori, így két remek gárda hoz össze egy megnövelt oldalszámú, kiváló minőségű képregényt.
Annak ellenére, hogy ennek a címnek magára a városra, illetve a város lakóinak szemszögéből megélt eseményekre kellene fókuszálnia, szinte a teljes füzetben Batmant és Robint látjuk kalandozni. A Firefly által okozott katasztrófát kell elhárítani, így nem csak Black Mask, de az új dinamikus duó is látogatást tesz Lynns rejtekhelyén, sőt, Zshasz is felbukkan, végül is miért ne? A tűzvészt kihasználva Tommy Elliot megszökik a fogságból, és szinte egy percet sem vár, hogy azonnal Bruce Wayne-nek kiadva magát parádézzon a városvezetés és a sajtó előtt, jelentős összegű adománnyal megdobva a szebb napokat is látott Gotham City-t. Mindeközben csekélységnek tűnik Batman és Robin számára a városban feltűnt új önbíráskodó, aki azt állítja, ismerik egymást a sötét lovaggal.
Ami nem sikerült Dininek, hogy igazán egyedivé és izgalmassá tegye Dick és Damien karakterét, egymáshoz való viszonyukat – viszont tudjuk, ezt Morrison tökéletesen megvalósította, így Dinitől elég, ha izgalmas akciók közepébe helyezi az új dinamikus duót, miközben nem veszíti szem elől, hogy minden egyes konfliktus visszavezethető kell legyen magára a városra, a lakóknak pedig részt kell képezniük az aktuális eseményekben. Ami ellenben tökéletesen megvalósult, hogy egy látványos akciót komponáljon, izgalmas gonosztevőkből álló gárdát verbuváljon össze, az új fejleménnyel felkeltse érdeklődésünk a titokzatos, ballonkabátos-keménykalapos bűnüldöző iránt, és egy – az utóbbi évek trendjéhez képest hosszabbra engedett – kliffhenger segítségével jópofa, izgalmas sakkot adjon a denevér-család és az Igazság Ligája számára.
Nguyen remekül alkalmazkodik társa szeszélyeihez. Ezúttal szinte az egész füzetben hatalmas, akciódús paneleket kellett megtöltenie, falakon áttörő batmobillal, lángoló várossal, a levegőben kergetőző Batmannel és ellenfelével. Jelentem, sikerrel tette mindezt, az élénk színek pedig csak tovább emelték a színvonalat. Remek beállítások, kifejező arcok, látványos mozdulatok. Nguyen érezhetően többet ad az anatómia szabályaira, de mégsem veszít abból az egyedi, szabados stílusából, amiért sokan megszerettük.
Néhány oldal maradt az Andreyko – Jeanty páros számára, hogy az új kerületi ügyésznő kalandjainak folytatását mutassák be nekünk. Úgy tűnik, ez a szűkre szabott keret jótékony hatással van az író kreativitására: tartalmasra írt párbeszédek, dinamikusan váltakozó helyszínek, sok új fejlemény fér bele ebbe a néhány oldalba, ám ami miatt többször is átolvastam a képregény ezen részét, az a kiváló hangulat. Kate tovább nyomoz Jane Doe után, mind szuperhősi, mind ügyészi minőségében; úgy tűnik, utóbbi egyelőre sokkalta hatékonyabbnak bizonyul. A leégett, üres Arkhamban tett látogatása alkalmával szinte mindent meg is tud, amit kell, sőt, nem várt közelségbe kerül a titokzatos, horrorisztikus karakterrel. Bár Andreyko is remekel, az atmoszféra közel sem lenne olyan erős Jeanty borongós rajzai nélkül. Remekül használja a szereplők gesztusait, hogy kiegészítse a párbeszédeket, ügyesen merít a mainstream szuperhős-képregényekben és a független stílusú, emberközeli történetekben megszokott elemekből, miközben őt is egy igazán jó kihúzó-színező csapat erősíti, így ezzel a háttérsztorival a Streets of Gotham második száma behozhatatlan előnyre tett szert a hét többi megjelenésével szemben.
Tungsram

Blackest Night #1

Történet: Geoff Johns
Rajz: Ivan Reis
(DC Comics)

Az olyan hosszú, őrületes méretű hájpolásnak, mint ami a Blackest Night eseményt övezte, általában hatalmas pofára esés a vége. Az előzetes oldalak, a koncepcióból elárult részletek, és az általános bizalom Geoff Johnsban viszont mindenkiben fenntartották a lelkesedést, még ha már-már soknak is tűnt az agresszív promóció, amit a kiadó folytatott. A héten megjelent a nyolcrészesre húzott mini első epizódja, melyre szó szerint évek óta vártunk, ám ahhoz képest, hogy mennyire magasak voltak az elvárások, Johns és Reiss sorozatának nyitánya közel sem durran olyan hatalmasat, mint amire – joggal – számíthattunk.
Johns ígéretéhez hűen nem a Lámpásokról, sokkal inkább az egész DC univerzumról kíván egy történet elénk tárni, melynek beígért alapkoncepciójából az első megjelent füzet után csak az vált világossá, hogy felbukkannak a szuperkúlságban még a tavalyi krízis alatt bemutatott Piros Lámpásokat is leverő, félelmetes Fekete Lámpások, akiknek seregét az elhalálozott B-, C-, D-kategóriás, korábban elhalálozott szuperhősök képezik, valamint majd Batman, akiről már szerintem a Jóisten se tudja, hogy meghalt-e vagy sem, de lehet, hogy még DiDio se. Johns négy végtaggal támaszkodik az elmúlt évek eseményeire, de az új olvasókra is gondol, ezért a temetői jelenetek egész sorával, tömör, velős párbeszédekkel igyekszik megalapozni azon karakterek érintettségét, melyeket a későbbiek folyamán használni kíván. Remek ötlet, és kiváló pillanat, amint a kissé lemaradt, nem rég feltámadott Barry Allennel tudatja a szintén a közelmúltban halottaiból visszatért Hal Jordan, hogy mely barátok, harcostársak távoztak el az utóbbi évek során. Mikor ők találják szembe magukat az ellenséggel, az igazi csúcspont a komikban: az író végre lefekteti egy kézzelfogható, logikus alapkövét az eseménynek, miszerint Allennek és Jordannek halottnak kellene lennie, mégis élnek és virulnak, ahelyett, hogy ők is fekete lámpásként tértek volna vissza a Földre.
Rájuk máris vár egy összecsapás a következő epizódban, Hawkman és Hawkgirl ellenben már nem jártak ilyen szerencsésen. A kissé fárasztó romantikázást szakítja félbe Sue és Ralph Dibny (Elongated Man) hatásos belépője, hogy súlyt adva a sztorinak, kaszaboljanak egy kicsit a B-listás DC hősök közül is. A képregény lassan csordogáló, beszélgetős első fele után kell ide az erőszak, mint egy falat kenyér, és csakis üdvözölni tudom az olyan beteg, bizarr, és már-már nekrofil jeleneteket, mint a nyitány, ahol is Black Hand Bruce Wayne koponyájának megnyalásával hívja életre a 666-os szektorból a holtakat. Hiszen végül is az egész koncepció beteg, bizarr és nekrofil, akkor meg már hadd szóljon! Meglátjuk, a mindig szelíd Johns mennyire veszi majd bátorra a figurát, és meddig megy el a kegyetlenkedések terén. Az első szám jó jel arra, hogy törekszik kiküszöbölni a kiadók nagy eseményeinek rendre előjövő tüneteit, miszerint a sok akció mellett semmi idő nem marad az érzelmi töltetre, ám igencsak erőltetettnek érzem azt a módszert, hogy egy rövid dialóg segítségével az író megpróbálja emberközelivé tenni a következő oldalon felkoncolt hősöket, ahelyett, hogy több részt hagyna meg a karakterizálásra. Nem akarom ideje korán megítélni a minit, de remélem, ez csak inkább prológusként, mintsem valós nyitányként szolgált ehhez a grandiózus eseményhez, előbbinek kiváló, utóbbinak kissé erőtlen lenne.
Ivan Reis Lámpásai elmaradnak Mahnke verzióihoz képest, mégis remek választás volt a rajzoló posztjára, mivel Johnsnak annyi mondanivalója van, hogy egyes oldalakat tucatnyi panellel zsúfol tele, Reis pedig ezeket a párcentiseket is ugyanolyan lelkiismeretesen dolgozza ki, mint a kétoldalas óriáspaneleket. Hihetetlenül precíz a pali, ezen a munkáján látszik, hogy életre-halálra dolgozik, minden képkockába belead apait-anyait. Ha nem romlik a keze közül kikerült rajzok minősége, és ugyanilyen bámulatos kvalitású munkát, ugyanennyi szépséget, brutális erőszakot, emberi érzelmet lesz képes megjeleníteni a következő epizódokban, talán egész hátralévő életére ez a sorozat lesz a legfontosabb referenciaanyaga.
Tungsram

Oldalak: 1 2 3