Heti Marvel 08/47

Thunderbolts 126: Amikor Warren Ellis távozott a címtől közvetlenül a Secret Invasion előtt, azt hittem, az egészről akár meg is feledkezhetünk – de Christos N. Gage alaposan rámcáfolt, és csuklóból szállította a Marvel éves nagy eseményének egyik legdögösebb tie-injét. Dolga végeztével lelépett, és megint maradt a kétely és a bizonytalanság: képes lesz utódja felérni a magas elvárásokhoz? Szerencsére úgy tűnik, nagyon is. E hónaptól Andy Diggle veszi át a stafétabotot, és első sztorija kirobbanóan jónak ígérkezik. Diggle tudja, mitől döglik a légy: érti ezeket a karaktereket, érti a csapat működését, érti, hogy aki ezt a címet olvassa, az gonosz, kegyetlen, brutális, cinikus, „badass” történeteket vár, úgyhogy pontosan ezt adja nekünk. A Secret Invasiont követően Norman Osborn Amerika elsőszámú hőse, aki ezt az új pozícióját nem is habozik kénye-kedvének megfelelően felhasználni. Kivonja magát a kormány közvetlen ellenőrzése alól, és látszólag feloszlatja a Thunderboltsot. Valójában azonban tisztogatásba kezd: kiiktatja csapatának azon tagjait, akikben megtalálható a tisztesség szikrája, és hogy a többiekkel mit tervez, az majd később kiderül – de biztos, hogy nem gyerekeknek fognak cukorkákat osztogatni. Az első áldozat Penance, a Polgárháborút kirobbantott stamfordi katasztrófa túlélője, aki az elmúlt évek egyik leggagyibb karakterévé degradálódott a Marvelben – amíg Ellis kicsit helyre nem tette a Caged Angelsben, és most hasonlóan helyreteszi Diggle is, szánalmas, önsajnáló marhának ábrázolva, és ezzel remélhetőleg lezárva végre ezt a fejezetet a figura történetében. Aztán jön egy nagyszerű jelenet Songbirddel és a Radioactive Mannel, ahol az író egy jövőbeli románc lehetőségét is megcsillantja – és ahol a képregény véget ér egy hátborzongatóan jól sikerült jelenettel, aminek sztárja az egyre jobb pillanatokat kapó Célpont. Ez voltaképp még csak a felvezetése a csapatot vélhetően átformáló eseményeknek, és ha már ez ilyen fordulatos, izgalmas és stílusos, alig várom, hogy mit hoz ki a dologból Diggle a továbbiakban. A rajzolási teendőket Roberto De La Torre vette át, aki tisztességes munkát végez, és megadja a sorozatnak azt a sötét, nyers külsőt, ami nélkül nem lenne az igazi. Úgyhogy a Thunderbolts továbbra is sínen van.

Uncanny X-Men 504: Kezd kicsit frusztrálni ez a cím. A Messiah Complex vége óta Brubaker, és most Fraction, csak építkezik és építkezik, vagyis elindít mindenféle mellékszálakat, megszellőztet majdani nagy eseményeket, képbe hoz fontos karaktereket, és bár mindez már 10 rész óta tart, még mindig nem láttunk semmi igazán falrengetőt, semmi igazán katartikust, semmi igazi csúcspontot, semmit abból, hogy hová tartanak ezek a történések. Mikor dönt végre úgy az író, hogy elég volt a magvetésből, és most már jöhet a szüret? Például ebben az 504-ik számban is féltucatnyi szálat indít útnak azok mellett, amik már egy ideje futnak a háttérben. A jó ideje halottnak hitt Madalyne Pryor felajánlja Spirálnak, hogy csatlakozzon csapatához (Sisterhood of Mutants) az X-Men elleni háborúban, Kolosszus még mindig maga alatt van Kitty halála miatt, és rábukkan egy gonosz emberre a múltjából, Emma kirándulást tesz Scott elméjébe, ahol talál egy titkokat rejtő telepatikus fekete dobozt (végre van egy sejtésünk arról, hogyan tartja titokban barátnője előtt Küklopsz az X-Force létezését), Simon Trask kiszivárogtatja a médiának a cooperstowni mészárlást (ld. Messiah Complex eleje), Bestia és Angyal pedig toboroznak egy félőrült zsidó tudóst, Dr. Nemesist (aki mellesleg laborban kreált neonácikkal harcol), hogy segítsen az X-eknek a Wanda Maximoff által eltörölt mutánsgének helyreállításában. Ez utóbbi mellesleg pont olyan röhejes, amilyennek hangzik, maga a jelenet azokkal a bizonyos nácikkal és a gyilkossági kísérlettel már-már paródiába hajlik. A sztori többi eleme nagyjából rendben van (Kolosszus melankolikus hangulatát itt is, akárcsak a múltkori Manifest Destinyben, szépen sikerült megjeleníti, a tetováló szalonos jelenet pedig igazán vicces), de nincs bennük semmi különös, és nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy bár jó, jó, de nem, messze nem az igazi. Ráadásul Terry Dodson képeiért sem vagyok oda (egyszerűen képtelen szép nőket rajzolni, ami elég bizarr eredménnyel jár abban a jelenetben, amikor Emma Scott dögös X-csajokkal teli elméjében bóklászik), úgyhogy ez egyelőre csak közepes. Történjen már valami végre, elég volt a Messiah Complex utáni bágyad sztorivezetésből!

X-Factor 37: Igeeen, örömtánc és pezsgőbontás! Larry Stroman végre-valahára eltűnt, és átvette a helyét Valentine De Landro. Nagyon ideje volt, mert bármilyen remek történeteket ír is Peter David, Stroman rettentő ronda képei kezdtek eltántorítani a címtől. De most már minden rendben, sőt, mintha a rajzoló távoztával maga David is megtáltosodott volna. Legalábbis ez a rész végre már nem csak egyszerűen jó, mint az ezt megelőzőek, hanem ténylegesen kiváló, amolyan igazi peter davides, mely jelző mostanában inkább a She-Hulkra volt igaz, mint az X-Factorra. A sztori két szálon fut: egyrészt az otthon ücsörgő, terhes Sirynt és Rictort Val Cooper ügynök boldogítja egy rendkívül jól megírt, frappáns, vicces és fordulatos dialógusban, másrészt a csapat többi tagja Darwint próbálja kiszabadítani a gazember kezei közül, aki nemrég elrabolta. Itt aztán vannak jó beszólások, akciók, remek karakterpillanatok, és az egyes figurák képességeinek ügyes és kreatív felhasználásai: David fantasztikus csapatdinamikát teremt, mindenkinek megvannak a maga nagy pillanatai, mindenki számít, mindenki kellő teret kap, és szépen rámutat a köztük lévő különbségekre is – többnyire persze Madrox már megszokott narrációján keresztül. Mellesleg ebben a képregényben találjuk a hét (sőt, a hónap) legfrappánsabb és leggusztustalanabb halálesetét, és a pofás kis dupla cliffhanger is a helyén van – bár, hogy David mihez kezd egy rakás elvileg legyőzhetetlen Darwin-klónnal, az jó kérdés. Mindenesetre remek szám, De Landro képei szépek, kellemesek, és még csak véletlenül sem ocsmányak és riasztóak – hú, de jó érzése volt ezt leírni. Kifejezetten ajánlott képregény, na.

Oldalak: 1 2 3 4