Heti Marvel 08/28

Nova 15: A Marvel űroperák hete, második rész. És persze ismét az Abnett-Lanning duó keze van a dologban. A következő hónapban Nova is püfölni kezdi a skrull seregeket, úgyhogy ez a rész a galactusos sztori befejezése. És micsoda epikus befejezése! Az írók nagyszerű lezárást kanyarintanak, amiben az összes korábbi történetelem elnyeri méltó helyét, élükön a testeket megszálló, parazita idegennel, aki az előző rész alapján csak egy rossz ürügynek tűnt arra, hogy Nova a Galactus által pusztulásra ítélt bolygón rekedjen. De nem, nagyon is komoly szerepe van, és az ő, az Ezüst Utazó, a bolygófaló és persze Nova részvételével egy igazán grandiózus, látványos és ötletes finálét kapunk. Ezért szeretjük ezt a sorozatot, kérem szépen. Egy háromrészes sztoriból is képes akkora monumentális eseményt kreálni, ami manapság sok írónak csak akkor sikerül, ha minimum 6-8 részig húzza a dolgot, vagy még inkább, ha egy marketingkedvenc crossovert szabadít az olvasókra. Galactust egyébként is mindig jó akcióban látni, úgyhogy az idegen bolygó felemésztésének apokaliptikus képei, és az utolsó pár oldalbeli szerepe minden rajongó legnagyobb megelégedésére fog szolgálni. Ja, és persze itt van még egy lógva hagyott történetszál is, hiszen Nova már a képregény elején látszólag elveszíti a xandari kultúrát magága foglaló szuperszámítógépet, Worldmindot, aki az Annihilation óta vele volt. Kíváncsi vagyok, hová tartanak ezzel az írók…

Secret Invasion 4: A Secret Invasion újra maximális fordulatszámon pörög. A negyedik rész épp olyan jó, ha nem jobb, mint az első volt. A grandiózus események újra több szálon futnak, és egyik izgalmasabb, mint a másik (azt is megtudjuk, Ms. Marvel miért és hogyan került a Vadföldről New Yorkba, úgyhogy ezennel Brian Reed két héttel ezelőtti képregényének egyetlen hibája is megbocsátva). A skrull császárnő nyitó narrációja roppant hangulatos, és csaknem félelmetes, alatta pedig dinamikusan változnak a képek, egy-egy válsághelyzetet kihangsúlyozva, és egy vérfagyasztóan jó jelenetben kicsúcsosodva, amelyben az új kommandóját vezető Fury (akinek egyébként jóval kisebb szerep jut, mint azt a harmadik rész vége alapján sejteni és várni lehetett), új kommandója élén, beleereszti tárát Ms. Marvelbe. Aztán ugrás egy újabb kiváló jelenetre Vasemberrel, Fekete Özveggyel és Rozsomákkal, majd tanúi lehetünk annak, ahogy a szuperbűnözőket egy csapatba gyűjtött Hood is támadást készül indítani a skrullok ellen (logikus és örvendetes fejlemény), de a csúcs az utolsó oldal, amiben végre belép a sztoriba Thor és Amerika Kapitány – kicsit ugyan hatásvadász, de egyben meglehetősen intelligens, a szokásos egészoldalas pózolásokat elkerülő módon. Nagyon erőlködnöm kellene, ha negatívumokat akarnék mondani erről a számról. De akkor azt mondanám, hogy mintha bizonyos eseményeknek furcsamód nem volna megfelelő súlya. Gondolok itt pl. Fury már említett kommandójára, ami egy tie-inben jelent meg eddig, most pedig mindössze pár panel jut nekik. És ahhoz képest, hogy a sztori felén túlvagyunk (hogy repül az idő…), ha minden igaz, még mindig csak az invázió első egy-két órájában járunk, ami kicsit furcsa. Szóval a Secret Invasion 4 a crossover eddigi csúcspontja, de remélhetőleg az ötödik résztől Bendis kicsit már irányba is elmegy majd, mert nem volna jó, ha a nyolcadik rész megjelenésekor kiderülne, hogy az egész hajcihő egyetlen, fél napig tartó, grandiózus csata miatt volt.

Young X-Men 4: Imáim meghallgatásra találtak, csak kiderült végül, hogy ez a Küklopsz nem az a Küklopsz, és így az egykori, „gonosz” X-Men tagok elleni akció is értelmet nyer (az, hogy miért viselkedtek mégis úgy, mintha gonoszok lennének, viszont nem). Így Marc Guggenheim legalább az X-franchise egyik fő karakterébe nem tapos bele, gyengélkedő sztorija megmaradhat akár még a maga kis világában is, anélkül, hogy a fő címekre hatást gyakorolna. Egyébként így, hogy ez letisztázódott, az egész már nem is olyan siralmas. Na persze jó sem, mert figurái még mindig semmilyenek (bár Ink kezd egészen kikupálódni), akciói még mindig unalmasak, dialógusai pedig még mindig buták – ld. a világ létező egyik legfárasztóbb sablonját: A mondani akar valamit B-nek, ami feloldaná a konfliktust, de B csak ütni és üvöltözni hajlandó, hallgatni nem. Márpedig az említett leleplezésen kívül ez a szám egész végig csak egy rajtaütésről és annak előkészítéséről szól, ami elég soványka. A sztori lényegét már most, előre tisztán lehet látni: rosszfiú egymásnak akarja ugrasztani a fiatal X-nemzedék tagjait, akik erre rájönnek, és jelzett rosszfiút jól seggberugdossák. Uncsi. De legalább már nem olyan katasztrofális, mint amilyennek az első három szám alapján tűnt.

Oldalak: 1 2 3