Heti Marvel 08/28

Genext 3: Ez az első szám, amivel ha nem is igazán, de legalább egy bizonyos szinten elégedett vagyok. Bár talán kicsit késő már, hiszen csak egy ötrészes minisorozatról van szó, ami két hónap múlva véget ér, és minden bizonnyal hamar feledésbe merül, ahelyett, hogy Chris Claremont „visszatéréseként” híresüljön el, amiben sok olvasó reménykedett (köztük én is). Végre viszontlátni valamelyest azt a hangulatot, ami az író ’80-as évekbeli X-Men történeteit jellemezte, a tinédzser mutánsok egyre szimpatikusabbak és lassan egészen határozott jellemvonásokkal bírnak. A dialógusok is egészen élvezetesek, bár kicsit fárasztó, hogy végig ugyanarról szólnak („mit is kéne csinálnunk?”), és ha már itt tartunk, nem lehet nem észrevenni, hogy milyen lassan döcög előre a sztori. Ahhoz képest, hogy a felén túl vagyunk, még nem sok minden történt, ráadásul nem csak hogy az ellenségekhez és a No-Girllel kapcsolatos rejtélyhez nem jutottunk egy jottányit sem közelebb, de az egykori, immár idősebb X-eken is nagyon kevés hangsúly van, és még csak ezt a jövőt sem ismerjük, amiben az egész játszódik. Olyannyira az iskolára korlátozódik a cselekmény (bár talán helyesebb cselekmény helyett egymást követő dialógusokat mondani), hogy ha kicserélnénk a szereplőket a régi Új mutánsok, az Új X-Men, vagy akár a Generation X tagjaira, az egész simán történhetne a jelenben is. De kérdem én, akkor mire volt jó ez a koncepció?

Guardians of the Galaxy 3: A Marvel űroperák hete, első rész. Ki hitte volna, hogy ez a sztori egyenesen a Secret Invasionbe fog belevezetni? Én biztos nem, pedig tudvalevő, hogy idén nyáron minden a kis zöld emberkékről szól. De a Marvel most már legmegbízhatóbb írói közé sorolható Abnett-Lanning duó egy látszólag teljesen másról szóló sztorit vezetget három részen át, hogy a végén felfedje, talán mindennek az invázió áll a hátterében. A történetvezetés egyébként ettől függetlenül is roppant intelligens, a fordulatok folyamatosak, a jobbnál jobb ötletek pedig csak úgy záporoznak, és általában írói és rajzolói téren is grandiózus kivitelezésekben csúcsosodnak ki (ld. a mostani részben a „Nap-pajzs” felemelését). És persze továbbra is ott van a sorozat legfőbb erénye, a különös és változatos csapatösszeállítás, Rocket Racoonnal az élen. Alig várom, hogy Groot megnőjön, és ismét csatlakozzon hozzá, szenzációs párost alkottak. És továbbra is hangulatosak és izgalmasak a küldetést flashforwardokban magyarázó képkockák, az akcióról utólag beszámoló főszereplőkkel. Jövő hónapban pedig ugyebár megkezdődik a háromrészes Secret Invasion tie-in. Rocet Racoon és kéziágyúi a skullok ellen? Az inváziónak befellegzett…

Invincible Iron Man 3: Matt Fraction, egy másik Marvel-író, akiben nehéz csalódni. Az első pár panel jól meggondolva ugyan butaság (automatikus páncélfelvétel a robbanás és a pár métert megtevő lökéshullám érkezése közt), afféle „na, most megmutatom, mekkora nagyágyú Vasember” – jellegű írói pózolás, viszont olyan jól megírt és megrajzolt, hogy még ennek ellenére is hatásos. Ami viszont fontosabb, hogy Fraction kezdi végre elmélyíteni kicsit az ellenség, Ezekiel Stane karakterét. Bár még mindig csak annyit tudunk róla, hogy nagyon elszánt és valami mélyről jövő megszállottság hajtja, ezt igen jól sikerül ábrázolni, a technikai fejlődés végletes híveként pedig ideális ellenség lenne Tonynak, még akkor is, ha nem az lenne az apja, aki. Apropó, a személyes motivációk hiteles kidolgozása még várat magára, ami három rész után nem különösebben biztató, de azért várjuk ki a végét. A melléksztori a képregény eleji robbanásban megsérült Pepperrel viszont máris nagyon ígéretes – ami itt vele történik, az egy egészen új (remélhetőleg nem földtől elrugaszkodott) irányba viheti a karaktert, és a főhőssel való kapcsolatát. Kifejezetten jó látni, hogy Fraction ilyen személyes aspektusokra is odafigyel az ötletes és látványos akciók közt, amiket itt egy távvezérlésű, kínai robottal vívott rövid, de annál intenzívebb és átgondoltabb csata képvisel. De a lényeg továbbra is a főszereplő karaktere, akit ennyire jól utoljára talán Warren Ellis írt: vérbeli futurista és technokrata, akinek egyfolytában jár az agya, mindig, minden helyzetben számít, kalkulál, tervez és előretekint. Így kell ezt…

Oldalak: 1 2 3