Heti Marvel 08/19

Mighty Avengers 13: Itt van végre újra mindenki kedvenc Angelina Jolie-hasonmása, a dögös, 18 éves szuperügynök, Daisy Johnson, aki anno Fury Titkos háborújában kavarta fel az állóvizet. Logikus, hogy a S.H.I.E.L.D. egykori vezetője hozzá fordul segítségért a skrull-ügy kapcsán, ahogy az is, hogy szuperhősök- és gonoszok gyerekeiből elkezdi felépíteni a saját hadseregét. Vagyis ez az Alex Maleev fantasztikusan hangulatos rajzaival megáldott rész egy egyszerű csapatösszegyűjtés, és annak tökéletesen megfelel: hangulatos, előremutató, és nagyjából a szokásos Bendis-féle dialógusokat élvezhetjük benne. Jó, de témájából adódóan nagy hasra esésre senkinek nem kell számítania. A csúcspont természetesen a záró duplaoldal Nick Furyval, aki szokása szerint nem tököl sokat a helyzet elmagyarázásával: közli a toborzott ifjú titánokkal, hogy életük gyökeres fordulatot vett, és mostantól vagy teszik, amit mond, vagy előbb-utóbb elpatkolnak. Nyilván csak idő kérdése, hogy az új „Howling Commando” mikor bukkan fel a Secret Invasion lapjain. Na de a legjobbat a végére hagytam: a Messiah Complex eseményei alatt a jövőben ragadt Layla, az X-Factor Laylája életben van, a jelenben van – és felnőtt nő. Ráadásul Fury tud róla. Azt azért megnézem majd, hogy utóbbit Bendis hogy magyarázza ki. Ami a többit illeti, nyilván egyeztetett Peter Daviddel, hiszen egy ilyen jelenetet talán még ő sem húzhatna ki a kalapból csak úgy, teljesen a saját szakállára. És persze furcsa, hogy eltűnése után Layla nem az X-Factor, de még csak nem is egy X-könyv lapjain bukkan fel újra – lehetséges, hogy Bendis „visszaveszi” magához karakterét, akit anno a House of M-hez teremtett? Mindenesetre David ígért egy one-shotot, ami megmagyarázza majd, hogy mi történt vele a jövőben, és addig is kíváncsian várjuk, hogy melyik író pátyolgatja tovább az utóbbi évek egyik legérdekesebb karakterét.

Nova 13: Friss, erőteljes, lendületes és pokolian szórakoztató, mint mindig. Dan Abnett és Andy Lanning Annihilationből kinőtt sorozata változatlan színvonalon, megállás nélkül száguld immár egy éve, és bár sem főszereplője nem veheti fel a versenyt a Marvel nagyjainak ismertségével (pedig az egyik legszimpatikusabb hős a kiadónál), sem űropera-mivolta nem biztosít számára oly nagy figyelmet, mint egy klasszikus New Yorki-i csetepaté egy rakás szuperhőssel- és gonosszal, mégis simán kenterbe ver jópár jelenleg futó sorozatot. Alig ért véget az Annihilation Conquest, hősünk máris egy újabb gigászi kihívással került szembe: Galactus megérkezett az Orbucen nevű bolygóra, és elkezdte felemészteni. Nova túl későn érkezik, hogy a bolygó haldoklásának folyamatát visszafordíthassa, ezért jobb híján az evakuációban segít. Csakhogy kiderül, hogy a hajók nem távozhatnak egy elektromágneses zavar miatt, ami Galactus zabálásának mellékterméke. A helyzetet bonyolítja egy testről-testre szálló, erős gyilkolási kényszerrel megáldott telepata elme, akinek furcsamód a sztori lényegéhez eddig semmi köze, de ismerve az alkotók határozott, következetes cselekményvezetését, biztosan fontos szerepe lesz még a későbbiekben. Mindettől eltekintve úgy tűnik, ez a 13. rész egy istentelenül durva csatát vezet fel Nova és az Ezüst Utazó, Galactus hírnöke között. Finoman szólva is ígéretes koncepció, ami pont abba az irányba mutat, ami miatt ezt a sorozatot szeretjük: egy látványos, epikus, lendületes, ötletes és feszült űrkaland irányába. Szépek a rajzok is: sötétség és káosz uralkodik a pusztuló bolygón, aminek lángvörös égboltja egészen pokoli hangulatot teremt. Nincs más hátra, mint izgatottan várni a folytatást a nagy összecsapással!

Punisher: War Journal 19: A hatrészes Jigsaw második felvonásában a Megtorló főellensége folytatja az ellene indított hadjáratot. Matt Fraction nagyszerűen kezdett bele a sztoriba a Castle-t egyáltalán nem szerepeltető, kizárólag a Jigsaw-ra koncentráló bevezetéssel, és most Rick Remender segítségével tovább bonyolítja a cselekményt: a rendőrség, meggyőződve a Megtorló újonnan erőszakosabb módszereiről, terroristának bélyegzi, és hajtóvadászatot indít utána, miközben ismerősei ellenségének céltáblájává válnak. A sztorit Castle stílusos narrációjával kísérve olvashatjuk, és ennek köszönhetően kapjuk a képregény legjobb pillanatait: ilyen, amikor elfogadja Jigsaw „kihívását”, és úgymond beleegyezik a kettejük közti háború megújításába. De még jobbak azok a részek, amelyeknek köszönhetően kivételes betekintést nyerhetünk a Megtorló hétköznapjainak azon (vélhetően igen ritka) perceibe, amelyekben éppen nem rosszfiúkat öl, és még csak nem is tervezi a megölésüket, hanem bevásárol, újságot olvas és masszíroztatja magát – persze úgy, hogy eközben is vérprofi katona, kőkemény harcos marad, aki állandóan nyitva tartja a szemét, és azonnal kiszúrja, ha valami nem stimmel. Említésre méltó még a Jigsaw által manipulált rendőr, Ian szerepe, amiből a későbbiek során akár még érdekes dolgokat is ki lehet majd hozni – ahogy az egész sztoriból, mert szerencsére úgy tűnik, jóval több rejlik benne egy egyszerű csetepaténál, aminek során Castle és ellensége a századik alkalommal egymásnak esnek. Ha Fraction tartja magát az eddigiekhez, akkor ez egy izgalmas háborúnak ígérkezik, amiben nem csak a fizikai erőszak, hanem az intelligencia és az érzelem bombái is robbannak majd.

Oldalak: 1 2 3 4