Euro(S)trip – 2009. március

Le Scorpion T.8 – L’Ombre de l’ange (A Skorpió – Az angyal árnyéka)

Kiadó: Dargaud, 2008
Írta: Stephen Dresberg
Rajzolta: Enrico Marini

A 18. század Itáliájában járunk, ahol a Római Birodalom bukása után Romulus városa kilenc legbefolyásosabb családjának szövetsége tartja a markában a világi és vallási hatalmat, a mindenható Trebaldi kardinális vezetésével, aki a pápai bársonyszékre áhítozik. A sors akaratából téved a politikai csatározások színterére Armando Catalano, más néven a Skorpió, akinek tekintetének súlya alatt pihegni kezdenek a női keblek, és akinek csupasz kardpengéje láttán elsápadnak a férfiak, amikor valaki a meggyilkolásával bízza meg az igézően gyönyörű, ámde halálos ölelésű méregkeverő cigánylányt, Méjaï-t. Az Ördög jelét egy skorpió képében vállán viselő, szent ereklyéket felkutató és pénzzé tevő szerencsevadászt azonban kemény fából faragták: fegyvertársa és legjobb barátja, Aristote, az osztrák huszár segítségével ered a rejtélyes megbízó nyomába, aki úgy tűnik, akár anyja máglyahalálának felelőseihez is elvezethet.

Enrico Marini, a Svájcban élő, de olasz származású rajzoló a képregényszakma valóságos szupersztárja, a fumettiken, az Astérixen, Tintinen és az Akirán nevelkedett művész szinte minden sorozata osztatlan sikert aratott, a legkülönbözőbb zsánerekben, legyen az western (L’Étoile du désert – A sivatag csillaga), posztapokaliptikus road movie (Gipsy – A cigány), modern vámpírthriller (Rapaces – Ragadozók) vagy kosztümös történelmi eposz (Les Aigles de Rome – Római sasok). Stephen Dresberggel (akiről már esett pár szó az első Euro(S)tripben) vállt vetve egy szélesvásznú, kosztümös high adventure-t teremtettek nekünk a Le Scorpion képében, fejet hajtva a dumas-i történetmesélés előtt, látványos kardcsatákkal, a Vatikán fémálarcot viselő harcos-szerzeteseivel, gyönyörű és veszélyes nőkkel, romantikával és udvari intrikával, családi titkokkal, gyönyörű tájakkal, amint Armando beutazza a 18. századi ismert Európát.

Le petit Nicolas – le film (A kis Nicolas – A film)

Írta: Laurent Tirard, Grégoire Vigneron
Rendezte: Laurent Tirard

Minden bizonnyal sokan emlékezünk gyerekkorunkból a kis Nicolas és barátainak kalandjaira, amiket a zseniális Sempé illusztrált. Akkoriban még nem tudtam, hogy az írója ugyanaz a lengyel zsidó családból származó René Goscinny, akinek Astérix, az izgága gall, Iznogoud, a bagdadi kalifaságra vágyó nagyvezír és Lucky Luke, a villámkezű vadnyugati igazságosztó legjobb epizódjait köszönhetjük. A 2004-es Les Choristes (Kóristák) elsöprő nemzetközi sikere, valamint a két eddig kiadatlan Nicolas-kötet megjelenése a közelmúltban (nálunk A kis Nicolas kiadatlan kalandjai 1-2 címmel, 2007-ben), de legfőképp milliós példányszámban történő eladása újra a producerek érdeklődésének középpontjába hozta a kis rosszcsont kalandjait.

Az író lánya, Anne Goscinny rábólintott a megfilmesítés ötletére (Sempé ezt nem akadályozta meg, de elhatárolódott a műtől), így került Laurent Tirard (Hazugságok és árulások, Molière) kezei közé a meglehetősen ígéretes anyag. Az író-rendező saját bevallása szerint elég nehezen talált fogást a 250 történetből álló és a Tintin-szintű monumentalitással rendelkező életművön, de végül írótársával, Grégoire Vigneronnal úgy döntöttek, hogy a Joachim a des ennuis (Joachim gondban) történetet veszik alapul, de saját forgatókönyvet írnak, melyben Nicolas-nak azzal kell szembesülnie, hogy hamarosan kistestvére születik és a szülők figyelme teljes mértékben az újszülött felé fordul. A film mese lesz, Jacques Tati és Tim Burton Charlie és a csokigyárjának nyomdokain: ebben a tökéletes világban nincs munkanélküliség, nincs bűnözés, a szülők nem válnak el, vagyis mindenben ellentéte a Franciaországban ugyancsak sikeres Titeuf sorozatnak, amely a pubertással, a szexuális kíváncsiság kinyílásával és aktuálpolitikai eseményekkel is foglalkozik (és ami, ha minden jól megy, hamarosan napvilágot lát magyarul is). Éppen ezért a film messze a mai gyerekek világától, egy zárt, megkövült univerzumban játszódik, akár egy meleg fényű, nosztalgikus szépialenyomat, ami leginkább a gyermeklelkű felnőttek szívéhez fog szólni.

A kis Nicolas a mindenkiben megtalálható, univerzális gyermek, semmiben sem kiemelkedő, nem imád enni, mint Alceste, sem verekedni, mint Eudes, nem gazdag a papája, mint Geoffroy-nak, még csak nem is rendőr, mint Rufus-nak, nem osztályelső és nem is osztályutolsó: ő mindennek a szintézise, akivel mindenki azonosulni tud. A film legismertebb színészét, a humorista Kad Merad-ot (Bienvenue chez les Ch’tis) talán csak a fantasztikus gyerekszereplőgárda pipálja le, Anne Goscinny igazi örömkönnyekben tört ki, amikor meglátta az osztályfényképre összegyűlt, az 50-es évek iskolai uniformisában feszengő lurkókat. A főként Franciaországban rendkívül nagy érdeklődésre számítható film várhatóan 2009. októberében kerül a mozikba.

A film francia reklámja

Magyar fronton:

A havi rendszerességgel megjelenő Mozaikon kívül nem igazán tudunk felsorolni közelmúltban megjelent francia/belga, illetve európai képregényeket, azonban ha minden a tervek szerint halad, április közepén, tehát alig néhány hét múlva, a fesztiválra időzített újdonságok között szép számmal vásárolhatunk kontinensünkről származó kiadványokat.

Magyar nyelvű európai fesztiválújdonságok:

• Alexandru Ciubotariu: ÉN története
• Guszti (Boerke) 1 és 2
• Kati Kovács: Paprikás rapszódia
• Lucky Luke 11: A washingtoni férfi
• Tintin 7: A hét kristálygömb és 8: A nap temploma
• Párizsi randevú („Hatzfeld”, vagy „Szörny” tetralógia, 3. rész – megjelenése egyelőre bizonytalan)

Oldalak: 1 2 3