Egy cica, vak cica, szétvág a cica – Momoneko #1-3

A Master-Lab Comics az előző ajánlónkban említett életrajzi vonatkozású kiadványai után / közben ráérzett a korszellemre, macskás avagy cicás képregénnyel karcolja és simogatja egyszerre az olvasókat hazánkban élő, francia szerző ecsetjéből előbújó vonalakkal.

Momoneko, a vak szamurájmacska minden vonatkozásban menő.

Mindig szerettem volna olyan mangát készíteni, amelyben egyesíthetem az ősi japán kultúra, a szamurájok, a macskák és a sumi-e (kínai–japán tusfestészet egy ága) iránti rajongásomat.

– mondja Péchane, az író-festő.

Oroszlány Balázsnak kell ahhoz lenni, hogy tudjuk, mennyire autentikus Péchane és a Momoneko japán vonatkozása, és mennyit tesz hozzá a festő nyugatról, saját magából az egy-egy ázsiai közmondást, szólást illusztráló tíz oldal körüli történetekben. A művész az interneten rengeteg sumi-e munkával van jelen, állatfigurás naptártól híres színészek, művészek portréin keresztül hagyományosabb munkákig használja fel a hagyományos tustechnikát. A japán szálhoz illik tudósnak, a macskás szálhoz elég rajongónak lenni.

A kis (és nagy) gyilkosok működését, viselkedését régóta kutatják, végül csak arra jut minden kutató, hogy a macskákat megismerni nem, csak leírni, megfigyelni lehet. Egy (szamuráj)nyúl működése egyszerű, a Feline szövetség tagjai egyesek szerint öntörvényű, sőt, önző, kiszámíthatatlan bestiák, mások szerint egyszerű algoritmusok alapján működnek.

Aki ismeri őket, tudja, mindig képesek meglepetésekre.

A Momoneko hőse erre kiváló példa. Hogy a szamuráj vak, semmiből nem derül ki, kábé annyira vak ez a macska, mint Matt Murdock, aki mindent lát, mindent hall, minden érez. Hogy mit gondol Momoneko – itt fogja meg jól Péchane a probléma grabancát, hogy mit gondol a macska, arról fogalmunk sincs – ebben minden tanulmány és tapasztalat egyetért.

A történetek több szinten tisztelegnek a japán kultúra előtt, hol Toshiro Mifune, hol más japán színészek tűnnek fel a szereplők között. A rövid történetek nyugati (és keleti?) módra csattanóval végződnek, de a „játék” egyik része az, hogy a kizárólag hangfestést (hangbeírást) használó rejtelmes vagy egyszerűen egyszerű történetek, azaz a szöveg nélküli képregények megelőzik a szólásokat, melyek ihletésül szolgáltak. Így a befogadó az olvasás folyamatának lezárásaként kapja meg ezeket, nem determinálva az értelmezést. Ez a megoldás inkább eltéríti azt egy másik lehető irányba.

Az értelmezési tartomány a befogadó műveltségétől, nyitottságától függően viszonylag széles egyes részek esetén, a képregény a fentebb leírt folyamat által szinte kóanná alakítja az egyszerű közmondásokat. Emellett a feszültség többször szinte tapintható.

Mindhárom (#1, #2, #3) eddig megjelent történetben találtunk továbbgondolnivalót, mélyebb értelmet, bölcsességet. Amelyikben nem, az is találó volt.

El kellett azon is gondolkodni, hogy a rendezvényes értékesítés és minden más miatt a harminchat oldalas, szürkeárnyalatos, színes borítós füzetek ára annyi, amennyi, nem érné-e meg kötetelve az ár-érték arányon javítani. Persze tudjuk hogy biztosan van, akinek megéri (kedvezménnyel, vagy) teljes áron pár havonta a betevő nézni- és gondolkodnivaló, főleg ha szamurájmacskás.

Lénárd László

Cím: Momoneko, a vak szamurájmacska 3.
Szerző(k): Péchane
Kiadó: Master-Lab Comics
Ár: 2500 Ft
Formátum: füzet
Terjedelem: 32 oldal
Megjelenés: 2024.07.07.
Megvásárolható: Közvetlen a kiadótól
Online vásárlás: