Szimat ötödször – Ördögi terv

Jaj, ne! Miután riadt ujjaim sikerült kicsomózni, és remegve kinyílt a Maxim kiadó csomagja, szédülten szívemhez kaptam! Szimat! Ötödik kötet!

Hiszen már mindent megírtam Szimatról, ami szerény képességű újságírótól telik!

Mit tehetnék ahhoz hozzá, hogy a sorozat ötvenhét éves alkotója, Dav Pilkey gyerekkorától szorong a kötődéstől, elfogadástól és utólag kiértékelt ADHD-ja miatt állandóan kiküldték az órákról, a folyosón ült és fantáziavilágába merülve rajzolt iskolás korában? Hogy könyvei, képregényei segítő, finoman irányító művek egykori önmagának, mai megfelelőinek, modern köntösben? Hogy páratlan eszközkészlettel rendelkezik, szinte azonosul olvasóival, lélekben és rajzban utazni tud. Hogy a megértés szellemét adják át az egyetemes nyelv, a mese által ezek a gyerektelen felnőtteknek őrült, gyerekes felnőtteknek megszokott, gyerekeknek vicces történetek? Hogy (nem) hiába szorong az alkotó, világhírű, műveit sok nyelvre fordították, animáció készült belőlük, hogy a leghíresebb munkája az Alsógatyás kapitány-sorozat, és Washington és Minami Izu, Japán között ingázó életet él családjával?

Jaj, mit írjak? Mit?
Ördögi terv kezdett előgomolyogni a fülem mögül. Ám csak a macska árnyéka volt az. A macska…
Igen, gonosz leszek, mint amikor Petey, Szimat fő ellenfele, a kis klónmacska papája épp gonosz!

– Mit tenne Petey, ha nem tudna normálisan megírni egy cikket?
– Megíratná Cicakölyökkel!
– Van nekem Cicakölyköm?
– Nincs.
– Szereznem kell Cicakölyköt, lehetőleg többet.
– Írok V. Évinek Londonba, mert tudom, hogy neki vannak Cicakölykei.

Nem sajátok, felügyeli őket, mert vadak.

Szia, Évi, írom majd, kéne nekem Szimat-recenzió a két (nyilván elolvassák majd) okos és szép tizenéves rosszcsonttól, Cs-Sz. Izabeltől és Cs-Sz. Olivértől. Írják meg, legyenek kedvesek, hogyan és miért tetszhet a gyerekeknek a Szimat. Melyik kötet, érkezik majd a kérdés. Az ötödik, A bolhák ura, Lord of the fleas. Jó, utánanéznek, írják máris.

Olivér (11 és fél) munkája:

Kifejezetten tetszik, hogy a B.O.L.H.A. csapat egy erős, szőrösszívű és két vicces, elég kettyós személyből áll, még ha gonoszak is. Az is tetszik, hogy tele van esztelen humorral, és hogy a George és Harrold részekben mindig van egy részlet, amikor lehetetlen nem nevetni.

Izabel (~9) dicséretes munkája:

A Szimat: A bolhák ura egy poénokkal és nevetéssel teli, különleges könyv. A gyerekeknek azért tetszhet, mert sok-sok „ki kopog?” vicc van benne, amelyek nyomokban kakit tartalmaznak. De ahogy nősz, egyre felnőttebb leszel, és a felnőttség azt jelenti, hogy nem igazán találod a kakival kapcsolatos dolgokat annyira viccesnek. Szóval a felnőttek nem fogják megérteni, mi olyan vicces, miközben átnéznek kacagó gyermekük válla felett.
A Szimat másik erénye, hogy ahelyett, hogy meg kellene venni a sorozat többi részét, csak az összefoglalót kell elolvasni. Egy rövid történetet arról, hogyan lett Szimat félig kutya, félig ember, és egy történetet George Beard-től és Harold Hatchingtól, Dav Pilkey fiacskáitól, akik a képregényt „készítették”…

Szuper!

Lénárd László HELYETT ezt a cikket többnyire Izabel és Olivér írta.
Köszönjük nekik!

Cím: Szimat naplója #5 – A bolhák ura
Szerző(k): Dav Pilkey
Kiadó: Maxim
Ár: 3799 Ft
Formátum: keménytáblás kötet
Terjedelem: 256 oldal
Megjelenés: 2024.05.31.
Megvásárolható: Könyvesboltok
Online vásárlás: a kiadó honlapján...