Aberrant szerepjáték

Ki ne akart volna már szuperhős lenni? Pont ezt a vágyat hivatott kielégíteni a White Wolf lassan húsz éves szerepjátéka.

Minden a Galatea űrállomással kezdődött, ami 1998-ban felrobbant, bepermetezve a Földet valamivel, ami több volt radioaktív sugárzásnál. Senki nem tudja, mi okozta a robbanást, ahogy azt se, hogy egész pontosan mi is volt az űrállomáson. Ám onnantól kezdve egyre-másra bukkantak fel a különleges képességű személyek szerte a bolygón. Egy tűzoltó egy lángoló buszból próbál kimenteni egy sereg gyereket, amikor a lángok hirtelen megelevenednek, körbeölelik őt, és kialszanak. Egy biológust gerillák támadnak meg egy dél-amerikai dzsungelben, amikor szó szerint a föld nyeli el őket. És szerte a bolygón sorra hallani hasonló esetekről, amikben egy a közös – a képességekre szert tevő embereket mind valami trauma érte.

Tíz évet ugrunk az időben. 2008-ra az emberek már teljesen elfogadták a különleges képességű emberek, a novák létezését, akik ugyanúgy részét jelentik a hétköznapoknak, mint a sztárok vagy az internet. Akiknek egy része minden tőlük telhetőt megtett, hogy jobbá tegyék a világot, így eltörölték a világjárványokat és terraformálták Etiópiát. Mindezt pedig egy Projekt Utópia nevű szervezet vezetésével, amiről korábban nem hallott senki. A Projekt Utópia lépett közbe és vállalta fel a válság kezelését, amit a novák megjelenése okozott, mielőtt a különböző kormányok megtehették volna.

Minden szép és jó is lenne, ha a színen nem bukkanna fel egyszer csak egy Divis Mal nevű nova, aki Null Manifestójával kimondja, hogy nem, a genfi egyezmények ellenére a novákat nem tekinthetjük embernek, így csak annyira vonatkozhatnak rájuk az emberek alkotta törvények, ahogy az emberekre egy csimpánztörzs szabályai. Erre alapozva hozza létre a Teragen nevű szervezetet, ahová azokat a novákat gyűjti maga köré, akik nem akarnak közösködni az emberekkel és nem érzik azt, hogy bármivel is tartoznának nekik. Persze, nem is akarják leradírozni az emberi fajt a Föld színéről, ám elég keményen és hatékonyan lecsapnak bárkire, aki bármiben is korlátozni akarja a novák jogait.

Divis Malról magáról elég keveset tudni, annyit azonban biztosan, hogy ő a legerősebb, és valószínűleg a legelső nova, aki számtalan képességei közül elsősorban a tüzet tudja irányítani, valamint felruházni másokat hatalommal – vagy éppen megfosztani őket azoktól. Ha kicsit több stílusérzéke lenne, akkor Gonosz Isten helyett Prométheusznak nevezte volna el magát, de persze az is bőven lehetséges, hogy ugyanaz a tudatos szembehelyezkedés motiválta őt a társadalmi normákkal, ahogy Anton LaVey sátánizmusát.

A Teragen valójában persze inkább a leglátványosabb, nem pedig a legnagyobb veszély, ami az emberiségre – hagyományosakat és novákat is beleértve – leselkedik. A Projekt Utópia szupercsapatának egyik tagja, a térgörbítő Jennifer Landers, alias Csúszka ugyanis egy egész Projekt Utópiát behálózó konspirációra jön rá, amit meg is oszt az egyik volt-taggal, a futball sztár Andre Corbinnal. Nem sokkal később Landerst a saját házának küszöbén gyilkolják meg, Corbin pedig a búcsúbeszéd kellős közepén hagyja el a temetést, hogy aztán ő legyen az első számú gyanúsított.

A történet érdekessége, hogy az Aberrant szerepjáték a középső része egy nagyobb kampánynak, amit az Adventure! előz meg (itt a játékosok ponyvakaraktereket személyesítenek meg a XX. század hajnalán, mint amilyen Indiana Jones vagy éppen Doc Savage), és a Trinity követ (ahol pszihasználókat alakíthatunk a távoli jövőben). Márpedig a Trinity világa épphogy magára talált abból a sötét korszakból, ami egy emberek és novák közti hosszú és véres háborút követett.

A Projekt Utópia tisztában van a közelgő háborúval, és ezt akarja elkerülni azzal, hogy sterilizálja a novákat – tippelni lehet, hogy mi állítja a legtöbb szuperképességű személyt Divis Mal oldalára. A háborút végül Kína fejezi be azzal, hogy ultimátumot ad: vagy az összes szuperképességű elhagyja a Földet, vagy kilövi az összes atombombáját, hogy a bolygóból ne maradjon más, csak radioaktív pusztaság. Elég őrült megoldás, de Kína megtette volna, Divis Mal pedig addigra már nem érdeklődik különösebben a Föld iránt, így az összes nova elhagyja a bolygót a csillagokért – ahová évszázadok múltán az emberiség megint szeretné kitenni a lábát.

Mielőtt bárki morogna, hogy most az egész történetet lelőttem, csak pár dolog: 1) a kiadvány 17 éves, 2) egy szerepjáték háttértörténete, aminek ismerete épp segíti a játékot 3) az egész fősodor pont arról szól, hogy a közelgő háború idővonalát alternatív jövővé tegyük. Tehát, gyakorlatilag Az eljövendő múlt napjait kapjuk meg szerepjátékként.

Érdekes, hogy hangulatában az Aberrant sokkal jobban emlékeztet két másik, vele egy időben elinduló képregényre – a Rising Starsra, ami azt mutatta be, milyen lenne, ha az emberfelettiek tényleg jobbá akarnák tenni a világot, és a The Authorityre, ami azt, hogy mekkora pusztításra képesek.

A játékban egy novát alakíthatunk, aki képességek egész színes skálájára tehet szert. Ennek bemutatására felsorolok néhány prominens figurát. Az említett Andre Corbin például egyfajta szuperfocista, aki mérsékelt emberfeletti fizikai képességekkel rendelkezik (valahol Amerika Kapitány és Bestia szintjén), illetve képes érzelmeit másokra kivetíteni (stressz hatására pedig nem képes nem kivetíteni). A Projekt Utópia szupercsapatának reklámarca, Caestus Pax (lefordítva: a Béke Ökle) erős telekinetikus képességek és Supermant megközelítő fizikai tulajdonságok birtokában van, személyiségét tekintve azonban inkább Lex Luthorra hajaz: arrogáns, álszent, képmutató, önimádó, és nem okoz neki gondot végezni másokkal, amennyiben az nem kerül nyilvánosságra.

A Teragen reklámarca ezzel szemben a karizmatikus és megnyerő Orzaiz Gróf, aki mindig udvariasan és tárgyilagosan megmagyarázza a szervezet tagjainak motivációit, illetve az elvet, amire épül – hogy a novák nem kötelesek az emberiséget szolgálni. Ennek ellenére előszeretettel jótékonykodik, képességei közé pedig az emberfeletti karizma és fizikai képességek mellett egyfajta mérsékelt látnoki képesség tartozik. Ennek ellenére a Teragen nincs híján a szörnyetegeknek. Leviatán nevéhez méltóan egy sokkarú tengeri kígyóra emlékeztet, akit átalakulása után anyja elzárt a külvilágtól. Vele szemben kevésbé szimpatikusabb, ám annál hírhedtebb Gérüón, aki kedve szerint formálja a testét karok, csápok, csüdös lábak óriási kavalkádjává, és Leviatánnal szemben képes újrafelvenni emberi külsejét.

De akadnak olyanok, akik a mágneses erőknek parancsolnak, mások a vizet képesek irányítani, vagy éppen a növények és állatok felett rendelkeznek hatalommal. A játékosok szinte bármelyik szuperhőst képesek megalkotni a szabályrendszer segítségével, kis fantáziával és leleményességgel pedig tényleg az összeset.

A szabályrendszerrel itt és most kevésbé untatnám az olvasókat, tekintve, hogy az eltelt idők során kettő is kijött. Az elsőben a képességnek megfelelő számú, tízoldalú dobókockával kell dobni, és sikernek a hat feletti számok számítanak, héttől tízig. A második ezzel szemben pepitában az itthon is megjelent D&D harmadik kiadásának rendszerét használja. Én emellett megfontolandónak találom a Mutants & Masterminds rendszerét is, amiben az első rugalmassága és a második egyszerűsége ötvöződik (mindamellett, hogy az egy teljesen független szerepjáték).

Bár már lassan húsz éve adták ki, az Aberrant továbbra is egy érdekes szerepjáték, aminek értékéből nem von le semmit, hogy a közeljövőből azóta közelmúlt lett.