Batman – A rajzfilmsorozat

A film

A rajongók nem kis örömére a napokban végre megjelenik a Batman-mítosz egyik legeredetibb feldolgozása, a legendás Bruce W. Timm-féle The Animated Series. A négy évadot megélt animációs sorozat „kocka-Batmanje” nem véletlenül ilyen népszerű: a készítők ugyanis briliáns könnyedséggel emelték át tévéképernyőre mindazt, amit az emberek szerettek az eddigi Denevér-történetekben (Tim Burton ill. Norm Breyfogle gótikus Gotham-je, Batman korai detektív-sztorijai, stb.) és feledtették el, ami miatt nem (pl. az Adam West-féle sorozat, vagy Joel Schumacher giccshalmaz ámokfutásai).

A Warner stúdió animációs részlegénél halálosan komolyan vették a feladatot, miszerint úgy leheljenek életet a Denevérember hányattatott sorsú figurájába, hogy azt minden korosztálynak nyújtson valami újat – azaz a negyven fölötti, fanatikus képregény-gyűjtők is ugyanolyan kíváncsian telepedjenek le hétről hétre a tévé elé, mint a farsangon Batman-jelmezbe öltöző nyolcévesek. A küldetés sikerült. Bruce Timm és Eric Radomski csapata kiváló atmoszférájú rajzfilmsorozatot hozott össze, ahol legalább akkora dicséret illeti a rajzolókat, mint a forgatókönyvírókat (utóbbiak csapatában 30 szerző váltotta egymást a négy évad alatt!).

A sorozat atmoszférateremtő hatása bámulatos. A sötét tónus és az erőteljes fény-árnyék hatások itt is ugyanolyan dominánsak, mint a '80-as évek „újhullámos” Batman-képregényeiben, ám a sorozat igazi esztétikai élményét a film noir és az '50-es években divatos art deco stílusjegyeinek összemosásából született „dark deco” látványvilág adja. Bruce Timm Gotham-je olyan, mintha az 1939-es világkiállítás hatvan éven át tartott volna: hatalmas léghajók úsznak magasan a felhőkarcolók felett, lekerekített formájú autó-matuzsálemek járják az utcákat, gőzmozdonyok robognak a városból kivezető síneken, Batman földalatti szuper-számítógépe pedig mindent tud – de akkora, mint a régi idők kétszobányi, lyukkártyás masinái, és még a képernyője is fekete-fehér.

És nem csak a díszletek idézik fel a gengszterkorszakot, hanem a város lakói is. A Denevérember életét megédesítő ill. -mérgező nőkben, legyenek bár szőkék vagy vörösek, ott bujkál a krimikből jól ismert „végzet asszonya”. A gothami férfiaknál pedig kötelező a puhakalap, a nyakkendő, és a hosszában csíkos öltöny – ám feltűnően sokan vannak olyanok, akik dobtáras Tommy Gunt rejtegetnek ezen utóbbi alatt. A készítők igen ügyesen csempészik bele ebbe a maffiafilmek inspirálta környezetbe Batman jól ismert ellenfeleit: az ördögi Joker és az állatszelídítő Pingvin is Stetson-kalapos, géppisztolyos díszkíséretet kapott, az egykori államügyészből Kétarccá változó Harvey Dent figurája pedig kifejezetten jobban működik ebben a kaszinókkal, mulatókkal, és sötét sikátorokkal teli miliőben, mint a Joel Schumacher-féle cukormázas giccs-vidámparkban. És ahogyan a Batman: Kezdődik! egyik főkolomposa, Carmine Falcone is egyenértékűvé válhatott Batman olyan ellenségeivel, mint Raz Al Ghul vagy a Madárijesztő, a rajzfilmsorozatban is egyértelmű, hogy Gotham igazi urai a maffiafőnökök (Rupert Thorne és Arnold Stromwell), akik – mintha csak Frank Miller Sin City-jéből bújtak volna elő – kéz a kézben járnak az üzleti élet olyan korruptabb tagjaival, mint Roland Dagett.

A rajzfilmsorozat nem csak azzal teszi hihetőbbé, vagy ha úgy tetszik, emberközelivé a Batman-mítoszt, hogy egy újabb tarkaruhás passzosgúnyás helyett az öltönyös gengsztervilág krémjét teszi meg rendre főellenségnek, hanem azzal is, hogy igen hatásosan árnyalja a gonosz karaktereket. A profi forgatókönyvíróknak hála, úgy ismerjük meg egy-egy epizód aktuális szuperbűnözőjének lelkivilágát, hogy tökéletesen értjük, milyen emlékek vagy események motiválják őket. Ezek a motivációk természetesen csak ritkán lépnek túl az olyan jól bevált dramaturgiai kliséken, mint a bosszú vagy a szerelem, mégis sokszor olyannyira jól vannak felépítve, hogy azt számos „élőszereplős” hollywoodi alkotás megirigyelhetné.

A 28 epizód mindegyike egy-egy különálló kis történet, ám az események látszólag egymástól független láncszemei – mint ahogyan az a jobb sorozatoknál szokás – sok helyen kapcsolódnak egymáshoz, különféle visszautalásokkal. Egyes szereplők (mint például a maffiafőnökök, Joker, vagy a Madárijesztő) rendre visszatérnek, mások csak egyetlen rész erejéig bukkannak fel. Utóbbiakhoz tartozik a Szürke Szellem is, aki a '40-es évekbeli képregények igazságosztóinak világát, és a Bogart-filmek hangulatát idéző, karcos, szépiaszerű képekkel operáló epizódban (a sorozat egyik legjobb darabjában!) tűnik fel. A többször visszatérő szereplők között pedig Kétarc története az, ahol a készítők kiváló arányérzékkel vegyítik a régi horror-mozik klasszikus elemeit (pl. ijesztő szörnypofa, dramaturgiailag pont a megfelelő pillanatban becsapó villámmal a háttérben) és a maffiafilmek hangulatát. Ugyanígy a Madárijesztős epizódok is kiemelkednek egy kicsit a sorozat egyébként végig kiváló színvonalú részei közül – különösen igaz ez az utolsóra, ahol záróakkordként oda kerül a sajátos munkamódszeréről és mániákus bűnüldözési kényszeréről elhíresült Sötét Lovag, ahová sokak szerint igazából való: az Arkhami Elmegyógyintézet egyik apró, ablaktalan börtöncellájába… 95%

A DVD

A sorozat színvilága egyedülálló – annak ellenére, hogy jóformán csak a barna, a kék és a szürke árnyalatait használja. A képre nem lehet panasz, a hangra is legfeljebb csak azért, mert néhány szereplő esetében a szinkron nem képes visszaadni az eredeti, karakteresebb orgánumot (pl. a Jokert játszó Mark Hamill vagy Kevin Conroy Batman-je esetében). A zene atmoszféra-teremtő hatása szintén dicséretet érdemel (ami nem csoda, hiszen az első Batman-film Danny Elfman komponálta főcímzenéjéből építkezik).

A 28 rész négy korongon kapott helyet. Az elsőn és a harmadikon egy-egy epizód kommentárral is végignézhető (Denevérszárnyakon ill. Jégszív, sajnos felirat egyikhez sincs.). A Sötét Lovag első éjszakája címet viselő kisfilmben Bruce Timm és Eric Radomski mesélnek arról, milyen tervekkel vágtak bele a sorozat készítésébe. Megismerhetjük az első koncepciós vázlatokat, és egy korai kezdő képsort is. A Batman – A legenda újjá éledben pedig megszólal a többi alkotó is, forgatókönyvírók, producerek, és a DC képregény-rajzolói nyilatkoznak arról, milyen lelkesen vágtak bele a közös alkotómunkába, és hogy miért is válhatott a sorozat viszonylag rövid idő alatt igen népszerűvé a rajongók körében. Ezen kívül helyet kapott még az egyik korongon három további Warner-rajzfilm előzetese is (Super Friends, Justice Leauge, Mystery of the Batwoman). 60%

Batman – A rajzfilmsorozat 1. évad 1. kötet
Színes amerikai animációs sorozat

Forgalmazó: Warner Home Video
Megjelenés: 2006. július 4.

Forrás: helloinfo.hu