Marvel filmek: A szellemlovas

Ghost Rider

Félreértések elkerülése végett: A szellemlovas nem jó film. De ellentétben a legtöbb korábbi B-kategóriás képregényhős-adaptációnál, vannak benne szerethető elemek. Ugyanakkor valóban egy ízig-vérig B-kategóriás alkotás, az ahhoz illő szereplőkkel, történettel, effektekkel.

Hozzátartozik, hogy az eredeti képregényfigura sem egy nagy eresztés. Lenne benne potenciál, de az a néhány történet, amit róla olvastam, igencsak feledhető volt. Persze nincsenek rossz karakterek, csak rossz megközelítés, eredetileg Fenegyerek és Swamp-Thing is kispályások voltak, míg egy író le nem tett egy zseniális történetet az asztalra, ám Szellemlovasnál nincs ilyen. Az sem segít a megítélésében, hogy míg például Dr. Strange-et a hősök következetesen természetfeletti ügyben keresik fel, addig Szellemlovas a team-upok során nem egyszer földönkívüli veszélyek (Venom, Fészek) terén segített be más hősöknek (Pókember, X-men).

Mephisto Fonda

Ehhez képest a film rendelkezik egy sajátos horror western atmoszférával, ami már megkülönbözteti a karaktert a többi szuperhőstől. A történet szerint az Ördög időnként kiválaszt magának egy földi fejvadászt, aki aztán elkárhozott lelkeket gyűjt be, engedély nélkül garázdálkodó démonokkal számol le, meg ami belefér. A legutóbbi lovas feladata az volt, hogy megszerezzen egy egész városnyi lélekről szóló szerződést, de hát, mint az lenni szokott, az ilyen fickóknak mindig akkor támad fel a lelkiismeretük, amikor a gonoszt már csak egy hajszál választja el, hogy elérje célját. Mefisztó fia, az elegánsan elkeresztelt Blackheart ennek az elveszett szerződésnek a megkeresése érdekében hagyja ott apja birodalmát. Így a következő szellemlovas feladata adott: meg kell állítani a tékozló fiút, mielőtt az letaszítja apucit a trónról.

Hamár a pozitívumokkal kezdtem, azzal is folytatnám. A Johnny Blaze fiatalkorát elmesélő első felvonás kifejezetten eltalált lett, hősünk és szerelme, Roxanne, szimpatikusak naiv, bizakodó ifjakként, a fiú kapcsolata apjával őszinte az olyan elemekkel, mint a folyton eldugott cigarettás doboz, az eltitkolt tüdőrák, a kemény, de jóindulatú lelki fröccsök. Peter Fonda Mefisztója is stílusos a maga visszafogottságával, a mennyekből letaszított angyalnak elhisszük, hogy ennyi évezred után cinikus és kiégett, emellett bőven elég, hogy a néha felvillanó árnyékából látjuk, kicsoda is valójában. Semmi különös, de ha így folytatódna a film, akkor minden további nélkül egy kellemesen szórakoztató alkotásról beszélhetnénk.

Nicolas Cage

Azonban a Fenegyerek filmet is jegyző rendező, Mark Steven Johnson nem fogja olyan szorosan a gyeplőt a hátralevő idő alatt. Johnny felnőve Nicolas Cage-dzsé válik, aki koktélpohárból eszi a cukorkát, karatézó csimpánzokról készült videókon nevet, és megállás nélkül kísérti a halált. Emiatt aztán rajongók széles táborát tudhatja a háta mögött, nem mintha kifejezetten érdekelné. Egy nap azonban újra betoppan életébe az egykor hátra hagyott, mára pedig sikeres tudósítóvá vált Roxanne, és micsoda időzítés, pont ekkor hagyja maga mögött az alvilágot Blackheart is.

GHOST RIDER

Valahol az ő kompániája a film legnagyobb gyengepontja is, még akkor is, ha Blackheart így is hangulatosabb képregénybeli megfelelőjénél. Sajnos ez azonban még messze nem jelent semmit, és néha őket illetően a kevesebb több lenne, míg máskor csak szimplán kevesek. A kevesebb több lenne, mert például Blackheart első cselekedete csakúgy lemészárolni egy sereg Pokol Angyalát az őket kiszolgáló pincérnővel együtt, mert gonosz, és ezt onnan is tudhatjuk, hogy gyakran látjuk démoni, csupa fog arcát az emberi külső alól felvillanni. Mégis, kevesek, mert bár Blackheart kap egy föld-, egy víz- és egy légelementált verőlegénynek, őket mindig egy legyintéssel elsöpri hősünk, és nem, nem jutna eszükbe egyszerre rátámadni.

Eva Mendes

Az sem segít, hogy hősünk minden különösebb felvezetés nélkül tisztában van vele, hogy kicsoda Blackheart, ahogy az első átváltozást követő igazságosztása is elkapkodott. A CGI egy kilencvenes évekbeli videojáték grafikáját idézi minőségében, a szereplők kapcsolata sokszor kibontatlan, és nem egyszer kapunk felesleges bevágásokat. Az egyik kedvencem a hőseink csókján megbotránkozó szarvasmarha képe.

Persze, mint említettem, B-kategória, és a felvezetésen túl a film egy másik nagy erénye a western vonulatot erősítő Sam Elliott, aki a szemöldökével képes lejátszani mindenki mást a vászonról. Utolsó vágtája Blaze Szellemlovasával kifejezetten hangulatos, és nem éreztem azt, hogy ezzel feleslegesen pazarolta volna el erejét ahelyett, hogy segített volna a végső összecsapásban. Elvégre veteránként már megvívta a maga háborúját, Blaze-t pedig valakinek útba kell igazítania. Emellett ötletes az is, ahogy Blaze legyőzi ellenfelét.

Ghostriders

Mint mondtam, A szellemlovas B-film, viszont ennek ellenére jó adaptáció, mert az alapjáraton nem túl jó képregény hangulatát a fent említett elemekkel kiforrottá, markánsabbá teszi. Ez persze egy laikust nem vigasztal, de ha elvonatkoztatunk az alapanyagtól, A szellemlovas akkor sem vehető egy kalap alá a Penge 3-mal, A megtorlóval vagy az Elektrával, mert Johnson minden hiányossága ellenére érezhetően hisz a történetben, így megtalálható benne a szikra, ami a másik három filmből hiányzik. Másképpen megfogalmazva: ezt a filmet legalább az alkotója őszintén szerette, úgy, ahogy van. Ez pedig sajnos kiemeli az akkori felhozatalból.

Stan Lee cameó: nincs. A karaktert Roy Thomas, Gary Friedrich és Mike Ploog találta ki.

Stan-Lee-Rating-Base-2