Logan

Alig jött ki a Logan a mozikban, a kritikusok máris Clint Eastwood mesterművéhez, a Nincs bocsánathoz hasonlítják. Ami valahol teljesen helyén van, hiszen a film alapjául szolgáló képregény is nagyban merített a szóban forgó westernből: ott is egy gyilkolástól megcsömörlött, rovott múltú férfit rángatnak vissza az erőszak világába. Igaz, hogy hősünk azóta családot alapított, de hát pont miattuk kell a pénz.

Persze az Old Man Logan képregény és az adaptációja között ég és föld a különbség. Az utóbbi inkább ihletforrásként viszonyul az eredetihez, és maga is inkább azokból a művekből merít többet, amik a képregényre is hatottak. Ezek egyike a már említett Nincs bocsánaton kívül a Mad Max: a képregényben Logan kocsival egy poszt-apokaliptikus Amerikát kénytelen átszelni, amelyet szupergonoszok uralnak, akik egy szép napon félretették nézeteltéréseiket, összefogtak, és számbeli fölényükkel elsöpörték az útjukban álló szuperhősöket.

Ez a kiindulópont visszatérő elem az Old Man Logant jegyző Mark Millar munkásságában, elég csak a Wantedet említenem (a képregényt, nem a belőle készült filmet). Ugyanígy rá vallanak az elborultabbnál elborultabb ötletek, mint a Hulk által alapított tahó klán, az egész városokat a mélybeásó vakondemberek, vagy az idegen szimbiótával összefonódott T-rex, aki étrendjét mutánshússal egészítené ki.

Ezzel szemben a Logan az egyik legföldhözragadtabb szuperhősfilm, ami tudatosan elhatárolja magát az olyan látványorgiáktól, mint a Bosszúállók: Ultron kora vagy az X-men: Apokalipszis. Hőseink legnagyobb ellenfele nem egy szupergonoszhorda, hanem az idő. Évtizedek óta nem születtek új mutánsok, így ami egykor az evolúció következő lépcsőfokának tűnt, az mellékvágánynak bizonyult. Az eltelt évek pedig ott hagyták a nyomukat mind Charleson, mind Loganen. Előbbi vén korára szenilis lett, utóbbinak pedig már nem gyógyulnak úgy a sebei, mint régen. Mind a mutáns faj, mind annak képviselői olyanok, mint a szikla, amit lassan elkoptat a szél és az eső. A világ tehát nem bumm-mal, csak nyüszítéssel ér véget.

Illetve érne, ha hőseinket békén hagynák. Logan a mexikói határ mentén dolgozik limuzinsofőrként, amiből fizeti a Professzor orvosságait és az őt gondozó Kalibánt. Apropó, Kalibán – bár állítólag azért került a filmbe, mert Mangoldnak megtetszett a karaktere a tavalyi X-men filmben, valójában nem csak, hogy semmi köze nincs hozzá, de feleslegessé is teszi azt a figurát. Ez a Kalibán ugyan nem egy csatornalakó, mint képregénybeli megfelelője, de tökéletesen működik a rá megírt szerepben, és sokkal közelebb áll az eredetijéhez, mint az Apokalipszis információbrókere.

Ők hárman együtt éldegélnek egy lerobbant telken, és bár Logan tervezi, hogy az összegyűjtött pénzből továbbállnak, valójában mind elvegetálnak, ki gyógyszeren, ki alkoholon, miközben a halált várják. Természetesen az életnek más tervei vannak, így először egy mexikói ápolónő akarja meggyőzni Logant, hogy őt valójában érdekli egy fiatal lány sorsa, majd egy gépkarú nyikhaj, hogy valójában mégsem. Aki pedig ismeri Logant, az tudja, hogy őt mégis érdekli, még ha meglehetősen kelletlenül áll kötélnek.

A film meglehetősen nyers és véres. A harcok itt rövidek, brutálisak és híján vannak minden szépségnek. A karakterek csak kivételes esetekben küzdenek néhány pengeváltásnál tovább egymással, és ha tehetik, el is kerülik a frontvonalat. A legfájóbbak azonban mégsem a nyílt sebek, hanem az öregség, ami belülről emészti fel az embert, és az azzal való szembesülés, hogy mégsem hagyott olyan nyomot a világon, mint amilyet szeretett volna.

Ehhez pedig kiválóan asszisztál a nem túl távoli jövő – 2029 – világa, ami meg is marad háttérnek, és csak pár, mellékesen elejtett megjegyzésből derül ki, hogy mennyi minden veszett is el. A technika nem sokat fejlődött, és igazából az a kevés sem feltétlen az emberséget vagy az emberiességet szolgálja. De ez csak néhány villanás, és egyébként marad az a lelakott, elhasznált világ, amitől már csak karnyújtásnyira van az első Mad Max anarchiája. Ezt kihangsúlyozandó a Hiénák sem a képregények félelmetes kiborgjai, hanem hétköznapi zsoldosok, akik ugyanott vásárolnak művégtagokat, mint Furiosa.

Bevallom, azért Pierce-től egy kicsit többet vártam volna, habár Boyd Holbrook jól alakítja a zöldfülű, de ígéretes, tenyérbe mászó, de valahol megnyerő zsoldosvezért. Emellett egyetlen színészre sem lehet panasz, és igen, mindenképpen dicséreti illeti mind Hugh Jackman, mind Patrick Stewart játékát, akik méltó módon búcsúztak el a karaktereiktől. Azonban mégis a most debütáló Dafne Keent emelném ki, aki már az arckifejezésével jól hozza azt a kislányt, aki nem csak képességek terén hasonlít a főhősre.

Amikor 2000-ben megismertük Logant, csak egy fiatal lányt akart megmenteni a világ helyett. Ahogy akkor is, úgy most is erre hegyeződik ki a történt. A kör tehát bezárult. Ideje átadni a stafétát. Ideje továbbállni.