Ultimate News #99-100

Ultimate X-Men #97

Az Ultimate X-Men a legkiszámíthatatlanabb sorozat, amit valaha olvastam. Vegyük sorba, milyen is volt eddig: először egy elmés, posztmodern szuperhősös sztori, aztán vendégszereplések egész sorát vonultatta fel, majd a 80-as évek X-történeteinek csodálatos újraírása volt, végül pedig teljes káosz. Aron E. Coleite pedig mindezt egybegyúrva alkotta meg saját sztoriját, így a 97. szám már annyira sűrű lett, hogy nem is tudjuk, hova kapjuk a fejünket. Emlékezhetünk, hogy Robert Kirkmannél hasonló volt a probléma: beledobált mindenféle ötletet a képregénybe, aztán az egészet összekutyulta egy nagy, értelmetlen valamivé. Tény, hogy Coleite Vészmadár-sztorija sokkal jobb lett Kirkman történeteinél, de sajnos itt is komoly problémák vannak az irammal. 22 oldal alatt annyi minden történik, hogy belefájdul a fejünk. Van benne egy kis Ultimate Origins– és Ultimate Wolverine vs. Hulk-koppintás, X-ek X-ek elleni csaták, visszatér egy halottnak hitt karakter, tovább kavarog Scott és Jean viharos kapcsolata, majd végül jön egy nagy csatajelenet a Muir-szigeten. Pedig legutóbb viszonylag kevés dolog történt… Talán jobban is el lehetett volna osztani az eseményeket a négy részben, mert ez így bizony nagyon összecsapott lett. Meg aztán, miről is szólt most ez a történet? A Vészmadár körül forgott minden, ez eddig oké. De minek kellett akkora felhajtást csapni az Alfa Osztaggal az első részben, ha aztán se szó, se beszéd, egyszer csak eltűntek, mintha sosem lettek volna? Ugyanez a baj Xavier és Magneto szerepével is a Vészmadárral kapcsolatban: jó ötletnek indul, de aztán nem lesz belőle semmi. Kolosszussal kapcsolatban sincs rendes lezárás, nem tudjuk meg, kell-e majd neki a jövőben is a Vészmadár, vagy leszokott róla, vagy mi van. Pedig ez lehetett volna a legérdekesebb elem a sztoriban. Tekintve, hogy mindez a March on Ultimatum részét képezi, és nem tudom, hogyan kapcsolódik majd az egész az Ultimatum-hoz, hajlandó vagyok kicsit elnézőbb lenni a rengeteg történetszállal kapcsolatban. De ez a cselekményvezetés akkor is nagyon kidolgozatlan. Mindenesetre annyit meg kell még jegyeznem, hogy hihetetlen lelkesedés is árad az oldalakról. Teljesen egyértelmű, hogy Coleite szereti ezeket a karaktereket, és nagy tervei vannak velük, még ha nem is sikerül mindezt jól megvalósítania. Ettől persze nem lesz jobb a szám, de azért beleszámít a végső értékelésbe. Egyelőre nem tudni, mi lesz majd a sorozat sorsa az Ultimatum után, és könnyen lehet, hogy ilyen formában talán meg is szűnik. Én nem bánnám. Az Ultimate X-Men már egy ideje célt tévesztett, nem találja önmagát, és kétségbeesetten próbál kimászni a gödörből, amibe süllyedt. És ez így, ilyen formában már rég nem élvezetes az olvasóknak.
Értékelés: 5,0 / 10
Írta: Bryan Joel

Ultimate Iron Man 2 #5

Itt a vége, fuss el véle, mind a 10 szám megjelent… és én többet vártam. Jobb befejezést, jobb lezárást az ifjú Tony életéről, és jobb átvezetést ahhoz a Tonyhoz, aki már a Különítmény tagja. Sajnos semmi ilyesmit nem kapunk, csak egy gyors, elkapkodott finálét, ami egyáltalán nem volt megrázó vagy meglepő. Pedig a 2. kötet számai szépen szerepeltek eddig, erre így elbukni az utolsó résszel… Nagy kár. Sokat vártam ettől a számtól. De azért jegyezzük meg, hogy nem egy rossz képregény ez, messze nem, csak egyszerűen nem váltotta be azokat a reményeket, amiket tápláltam iránta. A sztori szerint Rhodes lesérül, Tony megpróbál segíteni neki, Howard, Nifara és Obadiah pedig Obadiah anyjának bázisára mennek. Tonynak nemsokára meg kell mentenie saját apját, miközben az ördögi Loni terve a célegyenesbe ér. Lehet, hogy ha egyben elolvasom mindkét kötetet, jobban fogom érteni ezt az egészet. Mert most például Loni teljesen másképp viselkedik, mint korábban, és nem értem, miért. Persze, a karakterek fejlődnek, változnak, de ez a változás most annyira drasztikus, hogy azt fel nem foghatom. Amúgy egész jó kis szám, csak tényleg gyenge a lezárás. Szerettem volna valami igazán durva befejezést, esetleg valami utószót is a végére. Valami rendes finálét. Ez a befejezés nekem nagyon nyitott, nincs is igazán lezárva szerintem. Ferry és Manco rajzai elmennek, de közel sem olyan jók, mint Ferry egyedül legutóbb. Persze nem rosszak, csak valahogy nem az igazi. Vége tehát a két kötetnek, kaptunk egy egész jó történetet, csak hát ez a fiatal Tony Stark egyáltalán nem olyan, mint a későbbi, idősebb Tony. Két különböző személy.
Sztori: 3,5 / 5
Rajz: 3,5 / 5
Összesítés: 3,5 / 5
Írta: Adam Chapman

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10