Ultimate News #99-100

KRITIKÁK

Ultimate Spider-Man #125

Kétség sem fér hozzá, hogy az Ultimate Spider-Man a Marvel egyik legjobb képregénye, még így, hét évvel az indulása után is. A legtöbb sorozat ezzel szemben hét egymás utáni jó számot sem tud produkálni, de Brian Michael Bendisnek mindez gyerekjáték, dolgozzon akár Mark Bagley-vel, akár Stuart Immonennel. Néhány éve volt ugyan egy kis visszaesés a színvonalban, de aztán szerencsére az akció helyett újra a karakterekre került a hangsúly, és ismét szárnyalt a képregény. Most egy 2005-ös játék szolgáltatja a sztori alapját, így nem is csoda, hogy újra az akkori minőségbeli esést lehet érezni. Na persze, ez az esés még mindig nem jelenti azt, hogy ez a szám rossz lenne. Van benne végül is minden, ami kell: pörgős, akciódús bunyók, és nyugisabb párbeszédek egyaránt. De megint az a probléma kerül elő, ami pár éve is megjelent: az akciójelenetek elnyomják a szereplőket. Sosem titkoltam, hogy gyűlölöm a klasszikus Venomot. Persze, kölyökként nekem is tetszett, de mára már csak úgy tekintek rá, mint a borzalmas 90-es évek egy kiöregedett relikviája. Nem szeretem, mert teljesen kiszámítható. Egyedül Warren Ellis tudott egy kis színt vinni bele, de ő sem azért, mert felfedezett volna benne valami vadiúj jellemvonást, hanem egyszerűen mert próbálta minél kevesebbet szerepeltetni az oldalakon. És akkor jött Bendis, aki megalkothatott egy teljesen új Venomot. Ez volt régen a szépsége az Újvilágnak: hogy a régi, kevésbé sikerült ötleteket átdolgozva sikeressé tették, ahogy Bendis tette Venommal. Bevallom, nekem a mai napig a kedvenc újvilági történetem Eddie Brock és a „Ruha” első szereplése. A kapcsolat Eddie és Peter között, a szimbióta eredetének egészen újszerű megközelítése, majd mindennek a tragikus végkifejlete egyszerűen mesteri volt. Végre Venomnak logikus, érthető, erőteljes szerepe lett Peter életében. Már nemcsak egy vicsorgó gonosztevő volt, aki napjában kétszer végigtombolt New Yorkon. Ám sajnos most az újvilági változat ugyanezt csinálja… Fel-le ugrál az utcákon és megeszik mindent és mindenkit (még egy lovat is!). Oké, vannak azért jó részek is, például amikor megjelenik Pókember. Akkor végre megtelik élettel a képregény. És persze Stuart Immonen rajzai most is szemkápráztatóan gyönyörűek. De akkor is: engem valahogy nem tudott lekötni a sok ütlegelés. Régen Eddie belső vívódása jelentett valamit, párhuzamba lehetett állítani Peterrel, de most… egyszerűen csak a Bogárral bunyózik, és ennyi. Semmi érzelem. És ezzel a végére is értünk a számnak. Az egész történet azon áll vagy bukik, hogy érdekli-e az olvasót Venom esztelen tombolása az utcán. Nos, engem bizony nem érdekel. Úgyhogy én most szépen hátradőlök, és megvárom, amíg a sorozat visszatér a régi, jól megszokott kerékvágásba. Mert biztos vagyok benne, hogy vissza fog.
Értékelés: 7,3 / 10
Írta: Richard George

Legutóbb rendesen megkavart engem az előre-hátra ugrálás az időben, az előtt meg az nem tetszett, hogy Eddie Brock volt a középpontban, valahogy nem kötött le. De ez a szám kiváló lett. Végre (többé-kevésbé) a jelenben vagyunk, amint Pókember kimászik abból a slamasztikából, amibe került múltkor. Épp a földön fekszik, körülötte zsaruk, Venomot pedig elszállítják egy laboratóriumba. Na de a Bogár sem végzett még, mintát akar Venomból, miközben Silver Sable próbálja hárítani a támadását. És Pókember? Ő csak meg akarja akadályozni, hogy Eddie bárkinek is ártson, még akkor is, ha mostanság borzalmasan rosszul van Venom közelében. Bendis cselekményvezetése nagyon pörgős, épp megfelelő arányban van benne az akció és a párbeszéd, de azért ezúttal mégis inkább az akció van túlsúlyban. Eddig nagyon bejött a Bogár a maga csendes, szemlélődő stílusával, ezzel teljesen elkülönül a többi gonosztól, és talán még jobb is ez, mint az eredeti változat. És most már Venomot is egyre inkább csípem, de azért tegyük hozzá, hogy ehhez nagyban hozzájárult Stuart Immonen is, aki tökéletesen kapta el a karaktert. Most már sokkal jobban átláthatóbb, mint Bagley-nél, kevésbé alaktalan, masszaszerű, végre van formája. Így már jobban is hasonlít az eredeti, jobban mondva a mostani, Mac Gargan-féle Venomra. Immonen tehát fantasztikus munkát végzett, a rajzokra semmi rosszat nem tudok mondani. Bendis talán az ő kedvéért szorította háttérbe a párbeszédeket, és lehetőséget adott neki, hogy csillogjon a tudásával. Tényleg, imádtam a rajzokat ebben a számban. Összességében tehát egy kitűnő számot kaptunk, szuper befejezéssel. Ez az utolsó oldal is… Gyönyörű, Mr. Immonen! Nem kérdés, ezt a sorozatot immár teljesen magáévá tette, és felülmúlta minden várakozásomat. KÖTELEZŐ OLVASMÁNY!!!
Sztori: 4 / 5
Rajz: 5 / 5
Összesítés: 4,5 / 5
Írta: Adam Chapman

Az Ultimate Spider-Man jelenleg a legjobb Pókember-képregény, és ez a szám sem okoz csalódást. Nincs benne semmi különleges, amitől megérdemelné a maximális pontszámot, csak egyszerűen egy jó szuperhősös képregény. El is mondom, miért:
1. Stuart Immonen. Olyan stílussal és érzékkel rajzol, amiről Mark Bagley csak álmodozhatott. Egyre szebb és szebb a sorozat, amióta Immonen vette át a rajzolását.
2. Brian Michael Bendis párbeszédei Peter és Mary Jane között zseniálisak: rövidek, tömörek, mégis hibátlanok.
3. Bendis Venomja sokkal érdekesebbé válik egy vállalat tehetetlen bábjaként.
4. Az újvilági Bogár messze felülmúlja az eredetit. A páncélja ugyan hasonlít kicsit egy régi Thunderbolts-figuráéra, de ettől még teljesen egyedi és eredeti. Rejtélyes, csendes gonosztevő.
5. Az utolsó oldal megrázó és magával ragadó. Ebből vajon hogy mászik majd ki Pókember? Már most alig várom a következő részt!
Ez a sorozat eredetileg kísérletként indult, és csak minisorozatot akartak belőle, de most, bőven 100 szám után még mindig a legérdekesebb Pókember-képregény, amely tökéletesen ábrázolja a tinédzser Peter Parkert. Bendis hibátlanul egyensúlyoz a mindennapi tinédzserlét nehézségei és az egész világ sorsát meghatározó, szuperhősi kalandok között. Persze egyik szám sem akkora nagy durranás, de valahogy mégis mindig várjuk a következő részt, ahogy halad előre a cselekmény, mindannyiunkat magukkal ragadnak az események és a szereplők. Ezúttal például Trask akarja megszerezni magának a „Ruhát”, miközben a rendőrség kis híján lelövi Pókembert, majd Peter elemezni kezdi a vérét, hogy megtudja, mi baja van. Még mindig nem tudjuk, mit akar a Bogár, de még ő is jelen van, nagyon is. Ja, és Venom meg meg akar enni mindent és mindenkit! Mary Jane szegény meg csak randizgatni szeretne. Aztán a végén senki nem azt kapja, amit akar, és elszabadul a pokol! Elismerem, nem egy egyedülálló, lélegzetelállító számról van szó, hanem egy remek sorozat újabb remek darabjáról. Minden hónapban hozza a szokott színvonalat, és egyedül ezért érdemes még az Újvilágban időznünk.
Értékelés: 3,5 / 5
Írta: Timothy Callahan

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10