MINISOROZATOK
Ultimate Human
Úgy látszik, ez a hónap a finálék hónapja. Véget ér az Apokalipszis-sztori, véget ért Thanos és a Kozmikus Kocka története, és a héten véget ér ez a minisorozat is. Tony Stark és Bruce Banner, vagyis Vasember és Hulk összecsapnak a Vezetővel… már ha nem egymást szedik szét előbb. Akárhogy is, remélem, hogy a befejezés lesz legalább annyira élvezetes, mint az eddigi három szám, mert ha igen, akkor egy az elejétől a végéig sikeres és jó Ultimate-minivel gazdagodhat az Újvilág – és mint tudjuk, ilyenből eddig nem volt túl sok… Mindenesetre most lássuk az előzetest!
KRITIKÁK
Ultimate Spider-Man #121
„Az elmúlt 8 évben a rajongók mindig számíthattak erre a sorozatra, ha élvezetes, izgalmas, igazán jó Pókember-történetekre vágytak. Szinte sosem kellett csalódniuk, és már két csúcspontot is átélhettek (a Venom-sztori és a Clone Saga). Brian Michael Bendis már a kezdetektől kiválóan egyensúlyozott Peter Parker magánéletével és szuperhősi kalandjaival, és mindig fel tudott mutatni valami újat. Ezek után tényleg vérzik a szívem, hogy ezt a mostani számot csak közepesre tudom értékelni… Pedig élveztem. Tényleg. Igazából minden a helyén van benne. Egy rövidke kis történet Peter középiskolai napjaiból megspékelve egy csatajelenettel. Remek, remek, de az után a rengeteg izgalom után, amelyek mostanában történtek, ez a szám… hát, kissé unalmasnak hat. És Vörös Omega is visszatér, aki eddig csak egy nagyon rövid mellékszerepet kapott. Erre most egy egész szám róla szól. Szerintem még Bendis is érzi, hogy ez a figura nem elég kidolgozott ehhez. Nincs igazán személyisége, önálló jelleme. Ha bármelyik másik gonosztevőre kicserélnénk Vörös Omegát, ugyanúgy értelmes történetet kapnánk. Egy tucatkarakter. Értem én, hogy kellett egy ellenfél Peternek a szerkesztőségben, de Vörös Omega akkor sem tűnik igazi ellenségnek… A 121. szám tehát a töltelékepizód szerepét kitűnően teljesíti, de ennyi, és nem több. Semmi extra.”
Értékelés: 7,3 / 10
Írta: Bryan Joel
„Ez a szám igazi ritkaság: egy (többé-kevésbé) egyrészes történet Brian Michael Bendistől! Miközben Peter iskolájában Liz Allen távozását próbálják feldolgozni a diákok, addig hősünk megpróbálja kimagyarázni magát, hogy miért is nem sikerült az ő és Kitty közös házi feladata. De hogyan lehetne elmondani egy tanárnak, hogy egy szuperbűnöző miatt bukott meg a projekt? A felszínen Vörös Omega visszatéréséről szól a szám, ám valójában ismét valami egészen más zajlik a háttérben: Peter és barátai megpróbálnak valahogy alkalmazkodni az új helyzetekhez. Kitty például ahhoz, hogy az eddig mutánsgyűlölő Liz most Xavierhez jár, Flash még mindig azon agyal, ki lehet Pókember, az iskola pályaválasztási tanácsadója pedig semmit nem ért az egészből. A karakterek ismét mind kiválóan működnek. Peter ugyanolyan, mint mindig, Kitty viszont lassan megtalálja a helyét az új bandában. A csatajelenetben nincs semmi extra, de Stuart Immonen rajzai még ezt is élvezetessé teszik, ahogy Peter hétköznapjait is. Tény, hogy ez a sorozat már kissé kiégett mára, de még mindig élvezetes olvasmány, és kétségtelenül az Ultimate-vonal legjobbja.”
Értékelés: 3,5 / 5
Írta: Blake Petit
Ultimate Fantastic Four #53
„Na így kell jól bemutatni, hogy milyen hihetetlenül okos is Reed Richards! Nem áll túl jól a hősök szénája, amikor Thanos kezébe kerül a Kozmikus Kocka, és a Különítményt a maga kis hadseregeként egy idegen világba küldi, hogy igázzák azt le neki, míg Johnnyt és Sue-t mint kis háziállatokat tartja maga mellett. Na persze ez nem az Ultimate Thanos című képregény, úgyhogy nem meglepő módon a végén elbukik. Na de hogyan! A csata vele és a bukása egészen zseniálisan van megírva, minden részlet a helyére kerül, ahogy haladunk a végkifejlet felé. Közben Ben Grimm és Thanos bájos leánykája, Atrea párbeszédei szolgáltatnak némi humort is, és igazán megtelítik élettel mindkettejüket. Ben sziklaszilárd elhatározása, Reed briliáns elméje… Minden megvan, ami kell. Thanos figurája egyesíti magában a mítoszok és a tudomány világát, és ezzel jóval a klasszikus megfelelője fölé emelkedik. Igazán kiváló olvasmány.”
Írta: Hannibal Tabu