X-Men: First Class v1 – Nosztalgiázni jó

Időről-időre furcsa dolgok történnek a Marvelnél. John Byrne X-Men: The Hidden Years című sorozatát (ami az első csapat kalandjait mesélte el az eredeti sorozat szüneteltetése, és a Giant Size X-Men megjelenése közti időszakban) anno elvileg azért törölte az újonnan kinevezett főszerkesztő, Joe Quesada (pár egyéb X-címmel együtt), hogy letisztítsa a franchise-t, amiből akkoriban túlságosan sok spin off nőtt ki. Pár év múlva pedig ugyanő adott zöld utat egy hasonló projektnek, jelesül Jeff Parker szóban forgó First Classének, ami szintén a Xavier Intézet öt első diákját, Csodalányt, Küklopszot, Bestiát, Jégembert és Angyalt állította a középpontba. Ezt a döntést azzal sem nagyon lehet indokolni, hogy a franchise most áttekinthetőbb (jelenleg ugyanis 12 X-cím fut, nem számolva az Ultimate-et), ráadásul a First Class helye a kontinuitásban máig tisztázatlan, vagy mondjuk úgy, az olvasóra van bízva. Ám mindezt a furcsaságot félretéve, egy pompás kis képregényről van szó, ami szórakoztató, vicces, élvezetes, bájos és kellemesen régimódi – pedig az utolsó dolog, aminek X-téren valaha bizalmat szavaztam volna, az pont egy sorozat az eredeti felállással.

A First Class tehát az X-Men történetének első pár évében játszódik – ami persze nem a ’60-as éveket jelenti, hiszen a Marvel csúsztatott időfolyamából adódóan, Xavier mutánsai a mai eseményekhez viszonyítva, valamikor a ’90-es évek közepén bukkantak fel először. Ez a nyolc részes minisorozat (amiből azóta egy hasonlóan színvonalas ongoing széria nőtt ki) az egy rész-egy eset elvét követi, más szóval nincsenek több füzetet felölelő történetszálak, vagyis ebből a szempontból is kicsit a korai képregények hangulatához igazodik. Az egyes sztorikban találkozunk a Gyíkkal, Dr. Strange-zsel, Thorral, skrullokkal, Magneto gyermekeivel, és az ezüstkor egy elfeledett hősével, Gorillaemberrel is.

Manapság, amikor kedvenc mutánsaink egyik hatalmas, mindent eldöntő csatából rohannak a másikba, állandóan katasztrófa, világvége és kihalás lebeg a fejük fölött, félévente porig rombolják az intézetüket, tömegével irtják fiatal tanulóikat, egyfolytában az ég készül rájuk szakadni, vagy ha nem, akkor a föld akarja elnyelni őket, és még a madarak is rájuk csinálnak, kifejezetten élvezet olvasni egy ilyen régimódi, kellemes hangulatú sorozatot, mint a First Class. Ebben a nyolc részben a csapat egyetlen egyszer sem (!) menti meg a világot, de még a mutáns fajt sem (!!). Parker egy-két odavetett pillanattól eltekintve következetesen kerüli még a kitaszítottság kérdéskörét is (ezt persze nyilván nem teheti örökké), és mindezek helyett kedélyes hangulatú kalandokat kapunk, vidám tinédzserekkel, akik a csaták közben nem egymás és az emberiség életét féltik drámaian, sötét és baljós körülmények között, hanem vicces, szarkasztikus megjegyzéseket tesznek, és igazi fiatal vagányokként, még élvezik is a veszély ízét.

Parkernek szerencsére megvan ehhez a szükséges humorérzéke és karakterábrázolási képessége. Mind a hat főszereplőt sikerül esszenciális tulajdonságjegyeik alapján megragadnia, és ügyesen kijátszania azokat a mindig megmosolyogtató, és nem ritkán egyenesen sziporkázó dialógusokban. Kiválóan működik a csapatdinamika, a tanulófélben lévő, mindenre rácsodálkozó hősök bájosak, és jóval egyszerűbbek mai, fősodorbeli alteregóiknál. És ez itt a kulcsszó: egyszerűség, ami a mai sztorikhoz képest egyben változatosság is, és ugye tudjuk, hogy az gyönyörködtet.

Ahogy gyönyörködtetnek Roger Cruz rajzai is. Az old school sztorikat modern vonalvezetés és színezés kíséri, vérbeli retróhangulatnak nyoma sincs, de ez nem is baj. Minden szép, világos, tiszta és szimpatikus, az arcok kedvesek, a poénoknak bájosan komikus fintorok ágyaznak meg, a hátterek jól kidolgozottak, az akciók dinamikusak, és néha besikerül egy-egy igazán csodás, szemet kényeztető fantasy-kép is (ld. a Skarlát Boszorkány és Angyal egészoldalas ölelkezését a hetedik részben).

Egy lyukas fillért nem adtam volna ennek a koncepciónak a (művészi és anyagi) sikeréért, de Parker és Cruz párosa alaposan rámcáfolt – sőt, odáig megyek, hogy azt mondjam, talán nem ártana több ilyen stílusú (és persze színvonalú) sorozat. A First Class v1 egy roppant élvezetes képregény, ami bár elsősorban fiatalabb közönséget céloz meg, az idősebb korosztály szívét is bizton megmelengeti majd. Azon kevés, mai Marvel művek közé tartozik, amikre szinte kizárt, hogy bárki, akár csak egy kicsit is tudjon haragudni.

Megjelenés: 2006-2007
Történet: Jeff Parker
Rajz: Roger Cruz

Olórin, 2008. április 27.