Ultimate News #125

KRITIKÁK

Ultimate Spider-Man #131

Tekintve, hogy az Ultimatum mennyi karaktert öl meg, és mennyi vérontás van benne, nehéz nem úgy tekinteni rá, mint csak egy nagy tisztító hadjáratra, amely lesöpri az eddigi Újvilágot, és újraindítja azt. Szerencsére Brian Michael Bendis bebizonyította, hogy még egy ilyen eseménynek is lehet érzelmi töltete, és remekül mutatja be a szereplőit a katasztrófa közben. Az Ultimate Spider-Man 131. száma kiváló példa arra, hogyan lehet elmesélni egy világrengető eseményt úgy, hogy közben az emberi dráma se vesszen el. Míg maga az Ultimatum nem több mint elkapkodott halálesetek és katasztrófák egymásutánja, addig Bendis itt mutat nekünk némi érzelmet és emberi interakciót is (kiegészítve Stuart Immonen kiváló rajzaival). A teljes Újvilág összeomlik, és Bendis rögtön egy hihetetlen csavarral kezd, amint a középpontba állít egy olyan szereplőt, aki más körülmények között talán sosem esett volna át ilyen változásokon. J. Jonah Jameson jelenetei gyönyörűek, és előrevetítenek pár dolgot. Peter egyik ismerősének a halála is hasonlóan szépen van kidolgozva, és nem lehet rá panaszunk. Az egyetlen igazi problémám ezzel a számmal a hangvétel állandó váltakozása. Egyszer az özönvíz sújtotta New York kaotikus világát tárja elénk Bendis, ám másszor meg becsúsznak olyan humoros jelenetek vagy megjegyzések, amelyek kissé komolytalanná teszik az egész helyzetet. Persze, Pókember nem lenne Pókember a poénjai nélkül, de tekintve, hogy Magneto egy 9/11-hez hasonló katasztrófával szinte porig rombolta a várost, szerintem itt most nem volt helye a viccelődésnek. Az ilyen humorosabb megjegyzések nekem nem illettek a történetbe. Mondjuk azzal is lehetne érvelni, hogy Pókember ezekkel a laza beszólásaival próbálja elterelni a figyelmét a szörnyűségekről, vagy azzal, hogy még csak gyerek, és nem lehet tökéletes, vannak hibái. De én ezt nem veszem be. A TELJES városa elpusztult! A nyitó oldalakon Bendis maga mutatja be, milyen komolyan kell venni ezt a helyzetet. Ha az özönvíz ennyire megváltoztatta J. Jonah Jameson hozzáállását Pókemberhez, akkor egyértelmű, hogy maga a címszereplő is máshogy kéne, hogy viselkedjen, nem? Még jó, hogy a szám végére az író valahogy mégis összehozott egy izgalmas befejezést, még ha a főszereplőt így le is kicsinyítette a szememben (ahogy sok író teszi mostanság). Ám mindez ellenére is el kell ismerni, hogy Bendis jó munkát végzett, még ha nem is tökéleteset. Ez a sorozat mindig is az Újvilág legkiemelkedőbbje volt, úgyhogy remélem, ha vége az Ultimatum-nak, és Bendis újra szabadabban alkothat, visszatér a régi színvonal.
Értékelés:
Írta: Daniel Crown

Ha egyetlen szóval kéne jellemezném ezt a számot, az a feszült lenne! Mielőtt belefogok, hozzá kell tennem, hogy maga az Ultimatum minisorozat a legkevésbé sem érdekel. Az első két szám egyáltalán nem tetszett, szóval felejtős számomra az egész. Ebben a számban Magneto hatalmas árhullámának az utóhatásait láthatjuk, valamint Pókember találkozását Hulkkal. Először is, Stuart Immonennek minden elismerésem! Van egy dupla oldal J. Jonah Jamesonnal, amint épp egy víz alá került épület ablakán keresztül nézi Pókember hősiességét, ahogy az kiment egy fuldoklót. Hihetetlen, én mondom… Csillagos ötös a rajzokért! Még ha nem is érdekel titeket az Ultimatum maga, ahogy engem sem, ezt a számot NE hagyjátok ki! Hallgassatok rám!
Sztori:
Rajz:
Írta: Thomas Gerlick

Folytatódik az Ultimatum! És az igazat megvallva nehezen tudok nyilatkozni erről a számról, mivel érdekes a vége. Szerintem az előző számhoz képest picit gyengébb ez a mostani. Picit csalódott is vagyok, mivel úgy ültem neki ennek a számnak az olvasásához, hogy erre bizony 10 pontot fogok adni, amit már az előző résznek is adnom kellett volna. De ettől eltekintve természetesen jó számról van szó. Az első oldalakon a Hírharsona vészhelyzeti hírszerkesztői szobájában (de hosszú neve van!) járunk, és ennél a résznél ki kell emelnem Bendis nagyszerű munkáját, amivel megint olyan drámai, olyan érzelemdús jelenetet írt, hogy egyszerűen élvezet olvasni. Egy dolog viszont meglepett: JJJ véleménye megváltozott. Mivel kapcsolatban? Pókemberrel kapcsolatban, mivel látta, hogy a saját életét kockáztatva vízbe ugrik, hogy megmentsen valakit, míg szinte mindenki menekül (bár érdekes, hogy eddig nem tűnt fel neki, hogy Póki hős, de mindegy). Rájön, hogy tévedett, és Pókember igenis hős, és vadul elkezd egy cikket írni. A párbeszéd JJJ és Robbie közt nagyon jó lett. Aztán váltás Queensre. A Póknő végre több szerephez jut, és egy rövid párbeszéd erejéig beszél May nénivel, majd a hölgy kérésére elmegy megkeresni Petert. A párbeszédek megint csak jók, és bár csak néhány oldal erejéig, de a Póknő legalább feltűnt. Remélem, még látjuk, és kap még szerepet. Aztán visszatérünk oda, ahol a falmászót hagytuk: Hulk társaságában. Pókinak sikerül meggyőznie Hulkot, hogy segítsen neki („én Tarzan, te Jane”-elv alapján). Aztán Peter rátalál a halott Fenegyerekre (R.I.P.), és Hulk visszaváltozva közli a fiúval, hogy a neve Matt Murdock, és az ügyvédje volt valamikor. Majd a pusztítástól, amit lát, teljesen bekattan, és Hulkként (előtte azt kérte Pókembertől, hogy ölje meg) rátámad Pókemberre. A harc végeredménye, hogy egy taxi Doktor Strange házára esik, és a szörnyek más világokból bizony kiszabadulnak, és itt van vége. Ami ebben a részben (Póki és Hulk) nagyon tetszett, hogy Bendis Peter helyzetét és gondolatait tökéletesen ábrázolja, és egyszerűen élvezet ezt is olvasni. Az elejétől a végéig tökéletesen ábrázolja Peter helyzetét, hogy mire gondolhat. Hát az, ahogy meggyőzi Hulkot, hogy segítsen neki, az is valami fenomenális. Ami viszont kevésbé tetszik, az a történet vége, amit nem tudok hova tenni. Lehet, hogy valami jó fog kisülni belőle. Nem tudom, de félek, hogy az eddigi sikeres Ultimatum történetet elronthatja. A másik, ami szintén nem tetszik, hogy nem tudom elhelyezni az egymástól elkülönülő eseményeket. Mármint nem tudom, pontosan mikor játszódik az egyik, mikor a másik. Persze ezen a napon, de picit nehéz követni, hogy mikor játszódik az egyik a másikhoz képest. Kis gond, de eltekinthetünk tőle. A rajzok pedig megint szépek. Kár, hogy Immonen távozni fog, és jön az Ultimate Spider-Man Annual 3. számának rajzolója, mivel kezdtem nagyon megszeretni a rajzait. Szóval a rajzok szépek és rendben vannak, bár nem tökéletesek, de a történet hangulatát nagyszerűen képesek visszaadni. Összességében picit csalódott vagyok, de amúgy jó számról van szó. Nagyon jó. A párbeszédek nagyszerűek, az egész tökéletes, a végét leszámítva, amitől, mint mondtam, félek, mivel elronthat mindent. Majd kiderül a következő részben (ami az előzetes borító alapján jó lesz, mivel MJ vs. Kitty harc lesz benne), hogy mi lesz. Jó szám ez. Érdemes elolvasni.
Sztori:
Rajz:
Összesítés:
Írta: Polgár Csaba

Ultimate Fantastic Four #60

Őszintén szólva én sosem követtem végig ezt a sorozatot, de azt viszont tudom, hogy voltak eszméletlen gyenge számai, illetve a sorozatra talán főleg a közepes és a jó szint volt legfőképp jellemző. De mivel ez az utolsó rész (leszámítva a Requiem-et), ezért úgy döntöttem, hogy elolvasom (eddig már elolvastam az Ultimatum-mal kapcsolatos részeket is), és bizony értékelem is az utolsó számot. Nehéz megszólalni. Utolsó számról van szó, de az igazat megvallva nem lett ez olyan kiemelkedően jó, mint amire az ember számított. Nem rossz, de lehetett volna ez sokkal jobb is azért. A történet egyik részében a családi téma kerül boncolgatásra, másrészt pedig Sue meg akarja menteni az öccsét, illetve be akarja bizonyítani, hogy él. Ehhez egyrészt a Reed által elhelyezett nanotech bogarakat, vagy miket használja, amik bizonyos szinten „beszélgetnek egymással”. Ahhoz, hogy meg lehessen határozni, hogy hol is van Johnny, egy erősebb antenna kell, ami persze hol máshol lenne, mint Atlantiszban. A társaság Storm mamával egyetemben lemegy a tenger mélyére, és egy kis harc után eljutnak az antennáig, és láss csodát: Johnny él, de valahol máshol van. Valami egészen apokaliptikus világban. Reed meg Fátummal van egy szintúgy másik univerzumban. Ez a befejezés, a folytatás pedig az Ultimatum-ban és a Requiem-ben. Az igazat megvallva jobb befejezésre számítottam. Arról nem is beszélve, hogy az egész Ultimatum-történettel azt mondták, hogy a csapatok felbomlanak, és az F4 se fog többé létezni, mivel valaki meg fog halni közülük. Természetesen van még egy Requiem, de akkor is. Ha azt mondják, hogy meghal valaki, akkor haljon meg! Ne hozzák vissza! Jó, olyan szempontból jó, hogy Johnnyt talán visszahozzák, hogy Bendis esetleg tovább tudja vinni a Póknő-Johnny szálat, de amúgy az egész nem valami jó. A szám közepes, sokkal több drámával és egy picit jobb történettel egy jó zárást lehetett volna csinálni. Az Ultimate X-Men esetében (legalábbis egyelőre) úgy tűnik, ez sikerült. Nagyon sajnálom, hogy itt ez nem jött össze. Olvasható szám, nem azt mondom… Jobb egy picit, mint az Ultimatum 2. száma, de egy jobb és tehetségesebb író sokkal többet ki tudott volna hozni ebből a drámából. Például Bendisnek ez sikerült is. Nagyon fáj ez nekem. A rajzokról annyit, hogy végül is jók lettek. Semmi baj nincs velük, de ez is lehetett volna egy picit jobb. Összességében csalódott vagyok. Mint már említettem, jobb befejezésre számítottam, hogy majd méltósággal fejezhessék be ezt a sorozatot.
Sztori:
Rajz:
Összesítés:
Írta: Polgár Csaba

Végeztem mára, barátaim! Élvezkedjetek az új hírekben jövő hét keddig, akkor visszatérek, és addig se feledkezzetek meg az Ultimate Marvel 4.0 fórumról! És persze várom az újabb kritikákat, méghozzá ezúttal nem másról, mint az Ultimate Wolverine vs. Hulk 3. számáról, amely végre tényleg megjelenik napokon belül! Hurrá!

Tehát akkor klikk ide, és küldjetek, küldjetek, küldjetek sok, sok, sok kritikát!!!

Oldalak: 1 2 3