Ultimate News #103

Ultimate Fantastic Four / Ultimate X-Men Annual #1

Megvettem a képregényt, készen, hogy kritikát írjak róla, kinyitottam, és mit kellett látnom az összefoglaló oldal helyett? Az Ultimate X-Men / Ultimate Fantastic Four Annual borítóját egy kis reklámszöveggel, hogy vegyem meg azt is. Elég idegesítő volt, hogy ilyesmivel vették el az összefoglalótól a helyet, de aztán szerencsére jött az is egy oldallal később, úgyhogy végül nem lehetett okom panaszra. De akkor is zavart ez a dolog. Egy oldalt elvettek a sztoriból, és ha már többet fizetek egy különszámért, akkor ne ilyen felesleges hülyeségekre menjenek el az extra oldalak. Na de nézzük magát a képregényt. Nem igazán tetszett, habár valamivel jobb volt, mint az előző Annual. Nagyon kaotikus volt a történet, de leginkább a rajzok miatt vesztett sokat az értékéből ez a szám. A sztori végül is, habár egyáltalán nem újszerű vagy egyedi, jobb volt, mint vártam, de azt tegyük hozzá, hogy az elvárásaim eleve mélyebben voltak, mint a Mariana-árok. Voltak benne érdekes ötletek, vagy legalábbis olyasmik. Tetszett Reed Richards és az „ígérete”, és örültem volna, ha jobban kifejtik az azzal járó dolgokat. Jópofa húzás, remélem, még előkerül valahol, de persze biztos, hiszen közeleg már az Ultimatum. Az, hogy az mennyire érdekel, még mindig nem tiszta számomra sem, hiszen gyakorlatilag semmit nem tudok róla. Remélem, nem lesz olyan szörnyű, amilyennek elképzelem. Véget ért már közben a The Ultimates 3, úgyhogy már tényleg csak egy hajszál választ el minket az Újvilág nagy megreformálásától, aminek már igencsak itt az ideje, kivéve az Ultimate Spider-Man esetében. Aggódom, hogy az hátrányára fog majd változni. De az Ultimate Fantastic Four és az Ultimate X-Men bizony nagy átalakításokra szorulnak, mert mára mindkettő olvashatatlan mélységekbe süllyedt. Ez az Annual már valamelyest egy jó új irány felé mutat, de azért még ez sem az igazi. Messze nem, de a lehetőség már megvan. Peterson és Nguyen rajzai nagyon nem illettek egymáshoz, kettejük stílusa teljesen más. Ráadásul Nguyen amúgy sem teljesített túl jól, nem volt elég összeszedett, letisztult, világos, és így a rajzok összképe nem ütötte meg a kívánt mércét nálam. Ez sajnos kihatott a történetre is, nem tudtam úgy élvezni a gyenge látvány miatt, mint szerettem volna. Két Annual tehát megvolt, és vár még ránk pár októberben, melyek közül engem leginkább az Ultimate Spider-Man Annual 3. száma érdekel. A másik kettő Amerika Kapitánnyal és Hulkkal a főszerepben nem tűnnek túl ígéretesnek. Azért remélem, az újvilági F4 és X-Men jövője kedvezően alakul majd, mind a történeteik, mind a rajzaik szempontjából.
Sztori: 2,5 / 5
Rajz: 2,5 / 5
Összesítés: 2,5 / 5
Írta: Adam Chapman

The Ultimates 3 #5

Akartok hallani valami igazán vicceset? A The Ultimates 3 5. száma a legjobb az egész, rövidke sorozatból! Ám tekintetbe véve, hogy ez a cím méltán pályázhatna a Marvel jelenlegi legrosszabb sorozatára is, ez ugye nem jelent sokat. Tény, hogy a fináléval pár fokkal javult a színvonal, de még így is messze elmarad egy elfogadható szinttől. Jeph Loeb összes kis rejtélye megválaszolásra kerül a befejezésben. Megtudjuk, ki ölte meg a Skarlát Boszorkányt, és miért. Megtudjuk, miért viselkedett sok szereplő… nos, olyan furcsán. Még a Fekete Párduc kilétére is fény derül, nem mintha eddig nem tudta volna mindenki, ki lesz az. Ha párhuzamot akarnánk felállítani Jeph Loeb másik e heti írásával, a Hulk legújabb számával, akkor azt mondhatnánk, hogy mindkettőben lehull a lepel sok-sok égető kérdésről. Ami azt illeti, még az Ultimatum eseményeit is elég hatásosan vezeti be. Végre most először érzem úgy, hogy tudnék is valami konkrétat mondani erről a közelgő miniről, nemcsak általánosságokat. Kezd kikristályosodni a kép. És akkor ennyi volt a pozitívumok sora. Talán azért sikerült egy hangyányit jobban ez a szám, mint az előzőek, mert nem szállt túlságosan el mindenféle ökörséggel. Például most nem olvashatunk idézeteket a Terminátor-filmekből – de ez nem jelenti azt, hogy a párbeszédek jók lettek, csak Loeb végre kezd ráérezni, milyenek is az újvilági szereplők, és nem akarja rájuk erőltetni a klasszikus karakterek tulajdonságait. Legalábbis ez mondható el a legtöbbükről, de Thorról sajnos nem. Loeb még mindig azt hiszi, ez a Thor a klasszikus Thor, a maga régi, asgardi beszédstílusával. Érdekes módon még ki is hangsúlyozza ezt a jellemvonását, amikor a robot hasonmásával harcol: a robot-Thor sem érti, miért beszél úgy eredetije, mint egy idióta. Vannak még ennél is kínosabb pillanatok, például Higanyszál és a Skarlát Boszorkány kissé túl… romantikus kapcsolatának felelevenítése, ami nekem már először is gyomorforgató volt. Nagyot csuklottam akkor is, amikor Agymester és Piro kis híján megerőszakolták Valkűrt. Mondhattok bármit, nekem ezek a jelenetek undorítóak voltak, és szerintem nem illettek a képregénybe. Nagy ellentét a Hulk új számával, hogy Loeb írását ezúttal még a rajzok minősége sem mentette meg. Kezdjük ott, hogy Joe Madureira véleményem szerint hibás választás volt egy újvilági sorozathoz, hiszen az Újvilág lényege, hogy valószerűbb, realisztikusabb, mint a klasszikus univerzum. Ennélfogva a rajzoknak is realisztikusabbaknak kellett volna lenniük. Élénken remélem, hogy az Ultimatum utáni időszakban nem követ el még egy hasonló hibát a Marvel. Olykor a képkockák is követhetetlenek Madureira oldalain, összevissza vannak dobálva, különösen az egyik dupla oldalon. Ember legyen a talpán, aki rájön, milyen sorrendben követik egymást. A színezés pedig továbbra is borzalmas. Minden szín a képregényben olyan lehetetlen, nem evilági. Talán Shanna és Ka-Zar lettek a legszörnyűbbek, mivel szerencsétlenek valamiért szürkés, sziklaszínű bőrt kaptak. Bár mondhatnám, hogy már alig várom az Ultimatum-ot. Pedig meg kell hagyni, a rengeteg ballépés és logikátlanság ellenére is, Loeb történetének alapötlete egész jó volt, csak hát a kivitelezés… És az a probléma, hogy ő fogja írni az Ultimatum-ot is ugye… Az eddigi munkássága alapján én már nem hiszem, hogy bármi értékelhetőt ki tud hozni belőle.
Értékelés: 4,6 / 10
Írta: Jesse Schedeen

Én azon kevesek közé tartozom, akiknek tetszett a harmadik kötet. Annak láttam, aminek Loeb szánhatta az Ultimatum felvezetése mellett: egy harc a Testvériséggel. Az eddig megjelent számok közül határozattan az ötödik a legjobb. Már az első oldalon elkezdődik az eddigi szálak elvarrása, amit ugyan kissé tömören Fullánk narrációjából kapunk. Gyors iramban, de megtudjuk, ki ténykedik a háttérben, miért ölte meg Wandát, hogyan és miért cseréli le a csapattagokat. Ezután rögtön repülünk a Vadföldre, ahova megérkezik a robot-Különítmény. Az a kétoldalas kép nagyon ott van, bár Hulkon a rózsaszín nadrág kicsit érdekes. Az elején lévő szálelvarrás nem marad abba, kiderül, kit takar a Fekete Párduc álarca, talán ez a legnagyobb gyenge pontja az egész kötetnek, hogy nem az általam remélt Bruce Banner, hanem a pajzsos kiscserkész az. Azért Loeb hagy még rejtélyt a negyedik kötetre is, mert Valkűr története nem derült ki, de azért szépen lecsapja Agymester fejét. Aztán 4 résznyi gyepálás után, így a legvégén, a robotok és a Különítmény egymásnak esnek, eközben elhangzik egy mondat, amin jót nevettem. Thor szinte az egész kötet alatt értelmetlenül beszélt, és a hasonmása kétségbeesve kérdezi, hogy ugye ő nem így beszél. A robotok darabokra tépve, és akkor felbukkan az a karakter, akit Loeb nagyon eltalált és remekül megírt: Sólyomszem. Millar Sólyomszeme nem igazán tetszett annyira, mint Loebé, családja nélkül most csakis az adott feladat lebeg a szeme előtt, még az ájulás határán is, de sajnos Magneto helyett csak Higanyszálat tudja lelőni. Lényegében ez a kiindulópontja az Ultimatum-nak, hogy Magneto bosszút fogad gyermekei megöléséért, felcsendül a „For what they’ve done, they will pay the ultimate price” szlogen is, de ez egy kicsit gyanús. Ez nem igazán jellemző erre a Magnetóra. Belelő a gyerekeibe, meg akarja öletni őket, de most mégis megbosszulja őket. Vannak még ehhez hasonló szépséghibák ebben a számban, de összességében élvezhető. Ez a szám is akció központú, de mellette már történet is mutatkozik, még kisebb utalások is vannak benne a jövőre nézve, talán Rozsomák az X-Men megszűnése után átkerül ebbe a füzetbe. De most már nagyon kíváncsi vagyok, Fátum hogy az ördögbe került ki a zombiverzumból, ugyanis a végén ő is felbukkan. Joe Mad viszont teljes mértékben csodát művelt a rajzokkal, nem hiába akarta őt Loeb ennyire.
Értékelés: 4 / 5
Írta: Liesinger Dávid

Köszönjük a kritikádat, Dávid!

Oldalak: 1 2 3 4