Ultimate News #103

THE ULTIMATES

A 4., és most az 5. szám is meglehetősen sokat késett, de végre itt a vége, fuss el véle… legalábbis egy időre. Azt hiszem, bátran kijelenthetjük, hogy a The Ultimates 3. kötete volt minden idők egyik legellentmondásosabb (ha nem a legellentmondásosabb) újvilági sorozata. A kritikusok és a rajongók többsége egyaránt a porba tiporta és nyomdafestéket, vagy jelen esetben monitort nem tűrő jelzőkkel illette Jeph Loeb és Joe Madureira munkáját, míg az eladási mutatói toronymagasak voltak. Minden számot újranyomtak, az elsőt nem is egyszer, és sokan nem értették, mire fel ez a hihetetlen népszerűség. Talán az Amerikában valóságos rajongótáborral rendelkező rajzoló, Joe Madureira volt az oka? Vagy egyszerűen a The Ultimates cím már elég volt a sikerhez? Ezeken a kérdéseken majd elmélkedhetünk a fórumban, de most térjünk rá a frissen megjelent 5. számra, amely szintén kétféle borítóval jött ki, és ezzel lezárul a Különítmény, Magneto és a robotok csatája – nem akármilyen végeredménnyel, amely szorosan kapcsolódik a közelgő Ultimatum-hoz. Sokat késett ez a kiadvány is, de ne aggódjatok, a legtöbb kérdésre választ kapunk benne, épp csak annyi elvarratlan szál marad, ami az Ultimatum-hoz vagy a 4. kötethez kellhet. Ki a Fekete Párduc? Ki ölte meg a Skarlát Boszorkányt? Mi a robotok célja? Ki áll az egész, gonosz terv mögött? A fináléban minderre fény derül, úgyhogy aki eddig követte az eseményeket, az ki ne hagyja! De az se persze, akit már az Ultimatum érdekel. Még egyszer, utoljára tehát: The Ultimates 3!

The Ultimates 3 #5 – Sex, Lies, and DVD 5: Robots in Disguise
Írta: Jeph Loeb
Ceruzarajz és borítórajzok: Joe Madureira
Elérkezett hát a befejezés, amelyet már mindannyian tűkön ülve vártatok! Ki ölte meg a Skarlát Boszorkányt – és miért? A megrázó válasz alapjaiban rengeti majd meg a teljes Újvilágot! Árulás, titkok, valamint egy újabb gyilkosság vár ránk a fináléban, melyet ezúttal is Jeph Loeb és Joe Madureira hoznak el nekünk! És a 3. kötet végével kezdetét veszi az Újvilág következő nagy eseménye… az Ultimatum!

KRITIKÁK

Ultimate Spider-Man #126

Annak ellenére, hogy eddig szinte végig tetszett a Bendis-Immonen páros munkássága a sorozaton, ez a legújabb sztori valahogy nem jön be nekem. Voltak benne jobb és kevésbé jó részek, és ez a szám inkább az utóbbiba sorolható. Pedig tényleg akartam élvezni, értékelni, de valamiért mégsem tudott megfogni. Például, értem én, hogy Bendis úgy akarja az olvasókkal érzékeltetni a helyzet komolyságát, tempóját, hangulatát, amelybe Pókember csöppent, hogy folyamatosan olvashatjuk, hogyan küzd Peter tudata a Ruhával. Értékelem az igyekezetet, de mégsem jött át nekem ez az egész, már annyira nem tudott érdekelni Peter és a Ruha kapcsolata, mint régen. Pedig az első Venom-sztoriban még nagyon is tetszett ez az elem, akkor még sokkal inkább egy belső, személyes küzdelem volt, de most már túlzásnak éreztem. Mint mondtam, tényleg értékelem és értem, mit akart ezzel Bendis ábrázolni, de ez most nem sikerült. A számban egyébként vendégszerepel a Különítmény és Fury, akinek, ha emlékeim nem csalnak, most egy teljesen más dimenzióban kéne lennie. És eddig már ebben a sorozatban is úgy volt, hogy nincs Fury, erre most mégis van. Igaz, az összefoglaló szerint a The Ultimates 3 előtt járunk, de nekem akkor sem áll össze a kép. Ami a csatajeleneteket illeti, azok sem lettek az igaziak, nem volt jól megtervezve, Pókember sem mozgott annyit, amennyit kellett volna neki egy ilyen helyzetben, és úgy általában az egésznek az irama sem stimmelt. Aztán hirtelen véget is ér, ami nekem szintén nem tetszett, már TÚL hirtelen volt a váltás. Megint azt kell mondanom, hogy értem, mit akart ezzel Bendis, az ötlet nem rossz, de a kivitelezés gyatra. Immonen rajzai jók, viszont nem olyan jók, mint általában. Mintha kapkodott volna, nem annyira letisztult, mint máskor. Venom jött be talán a legkevésbé, aki a legutóbbi számok óta sokkal nagyobb és szörnyszerűbb lett. Ezzel a húzással szerintem sokat vesztett a fenyegető megjelenéséből, abból a találó kinézetből, amit Bagley alkotott meg neki vagy 80 számmal korábban. Mindezek ellenére sem mondhatnám, hogy nem volt szórakoztató a képregény, de messze nem volt olyan jó, mint szokott. Pár hibás lépéssel sokat rontottak az összképen. Reméljük, a következő számra összeszedi magát mind Bendis, mind Immonen.
Sztori: 3,5 / 5
Rajz: 3,5 / 5
Összesítés: 3,5 / 5
Írta: Adam Chapman

Hajh. Éreztem én, hogy rossz irányba halad ez a sztori… és valóban, most már csak közepesre lehet értékelni. Nagyon nem örülök, amikor egy rossz Ultimate Spider-Man-szám kerül a kezembe. Az ilyenek mintha felborítanák az univerzum rendjét. Ennek a sorozatnak mindig jónak kéne lennie. Az eddigi 126 számból legalább 100 remek alkotás, de ez a mostani Venom-sztori sajnos nem az. Mostanra már rájöhettünk, hogy az Ultimate Spider-Man akkor van csúcsformában, amikor nem az akció dominál benne. Tudom, kicsit furán hangzik, de így van. Peter Parker az igazi sztár, nem Pókember. Mindig is ő volt, és ő is lesz. Gondoljunk bele, hogy Pókember igazán nem is szerepelt még a sorozat indulásakor, és azok voltak talán a legkiválóbb számok. Nem az érdekel minket, hogy Pókember hogyan osztogatja a maflásokat az ellenségeinek, hanem hogy hogyan alakul Peter szerelmi élete, hogyan teljesít az iskolában és a munkahelyén. Dráma kell az olvasónak, hiszen egyértelműen abban a legjobb itt Brian Michael Bendis. Párbeszédek és jellemábrázolás. Na nem azt mondom, hogy Bendis nem tud jó akciójeleneteket írni, csak azt, hogy azok kevésbé érdekesek, mint a magánéleti részek. Több példát is hozhatnék minderre a korábbi számokból, és sajnos ez a mostani ismét azt bizonyítja, hogy igazam van. Bár Bendis megpróbál némi érzelmi töltést csempészni a csatába, ami Venom, a Különítmény, a Bogár, Silver Sable, Nick Fury (mondjuk nem értem, ő mit keres itt) és Pókember (részben) között zajlik, kevés sikerrel. Tény, hogy az utolsó oldal egész izgalmas lett, de azért nem lenne jó, ha azt a vonalat folytatnák a továbbiakban. Egyáltalán nem illene a sorozat világába egy afféle nagy háború. Na de vissza a csatához. Bendis beleszőtte Peter belső vívódását is az egészbe, de még így is nagyon egyszerűre és unalmasra sikeredett: Peter fél, Venom meg éhes. Ennyi. És nekünk újra és újra el kell olvasnunk, hogy Peter mennyire fél, és Venom mennyire éhes. Stuart Immonen fantasztikus rajzai ugyan enyhítenek kicsit az unalmunkon, de sajnos ez sem elég. Már a negyedik oldalnál majd’ elaludtam. De aztán valahogy mégis folytattam, és átrágtam magam ezeken a borzalmakon. És mire a szám végére értem, ki is szerettem Venomból, pedig jó néhány számmal ezelőtt Bendis egy hibátlan, izgalmas eredettörténetet teremtett neki. Ám mostanra már világossá vált, hogy az újvilági szimbióta sem lesz képes több történetet elvinni a hátán, mint eredeti változata. Igaz, hogy más és jobb az eredettörténete, de a folytatás nála is ugyanolyan. Hagyjuk hát békén egy jó időre, én azt mondom. Foglalkozzunk más gonoszokkal, vagy még inkább Peter magánéletével.
Értékelés: 6,6 / 10
Írta: Richard George

Oldalak: 1 2 3 4