T-dúr

Az ex-Moszkva tér Szilágyi Erzsébet fasor felé eső csücskének oázisa a buja eklektikájú Nemdebár. Szombat este öt óra-fél hat van, lassan homályból élesedő kontúrok borítják a teraszt és az eget.

Egy régi könyves tagokkal újjászervezett, 2024-ben alapított kiadó, a Troubadour Books mutatja be újdonsült képregényeit a bár hangulatos belső terében, rögtönzött pódiumán. Szász Zsolt, a Watchmen, Sandman, Hellboy első hazai kiadója vezeti a csapatot, melynek két tagja ül Csordás Dániel, sokszoros Alfabéta-díjak képregényalkotó, a ME tanára, zenész balján és jobbján, mint a két lator. Pritz Péter műfordító-író a nyomdafriss Nick Cave képregény apropóján van itt, míg György Zoltán képregénymindenes a Troubadour Comics egyszemélyes divíziójaként a többi bemutatandó kötetről is beszél.

A bevezető kérdések a kiadóról szólnak, György Zoltán felhozza a jó emlékű Carthapilust, mint kvázi kiadó-előzményt, szó esik az új team képregényes terveiről, illetve arról, hogy milyen vonalat visznek, a továbbra is viszonylag szűk piac melyik részét célozzák meg. Rövid lehangolt lamentáció jön arról, hogy ha képregény, akkor még mindig gyerekműfaj (pedig nem is műfaj!), ha meg nem, akkor szuperhős. György Zoltán örök optimista, ez sorozatszerkesztői választásaiból is látszik. Képzelhetjük azt az optimizmust, ami az Állatfarmon át (kritikánk itt) a Legyek uráig és egy lázas Nick Cave-képregényig tart egyelőre. Érzelmileg erősen telített, disztópikus, szép rajzú adaptált művek tűnnek a fő csapásnak, bár már egy periódusos rendszer-képregény is kiadás alatt van, ami kinyitja a kiadó portfólióját az adaptációs, életrajzi- mellett az oktatási jellegű képregények felé.

A Csernobil (kritikánk itt) sajátos dokumentarista jellegét és művészi kivitelét, színeit dicsérik a résztvevők, majd mesélik, hogy a cseh-japán alkotó Matyas Namai többi képregénye is várható: karácsonyra az 1984, jövő tavaszra a Dalai Láma, sőt még a most készülő új anyagára is leszerződtek, ami 2016-ra várható. A Dalai Láma megjelenést a tavaszi Képregényfesztiválhoz igazítják, ahová reményeik szerint sikerül elhívni Namait is.

Az Állafarm a „lineup” következő tagja, Csordás Dániel szerint jelen adaptációban az arányok elbillennek a képregénytől a képeskönyv felé. Nála képregényesebb képregényeket alkotó művészt valóban nehéz említeni, amikor indult, (szinte?) minden esetben megnyerte a rövid képtörténet-kategóriát az Alfabétán, annyira képregényes képregényeket képregényez saját, szerzői vonalán. Felemlíti, hogy az adaptációkban gyakori az a jelenség, hogy a narráció a panelen látható jelenetet kettőzi meg, ugyanazt írja le szavakkal. Erre saját, kiváló A wales-i bárdok átültetésében is találunk példát, nem ördögtől való, csak kerülendő. Nem ördögként említi György Zoltán az adaptációcsászár Cs. Horváth Tibort, munkáit, inkább a zanzásítás mértéke ellen ágál a Cherubion-sagát említve, az egész jelenség egy letűnt kor nagy emlékműveként jelenik meg a beszélgetésben. Megegyeznek abban, hogy a képregény rendkívül sokszínű médium, és inkább kerülni kell a paneleken látható kép egyszerű leírását.

A fordítás is szóba kerül, elővették-e összehasonlításhoz az eredeti, jól ismert fordításokat, nem, hangzik a válasz, a képregény lett újra lefordítva, ez nem szerzői jogi-, hanem praktikus okok miatt alakult így, ezek a kiadványok több országban, több nyelven megjelenő munkák, nem a regény fordításait veszik alapul, hanem lefordítják a képregényszerző által írt szöveget, ugyanígy történt A legyek ura esetén is.

A legyek ura kapcsán szó esik a világpremierről, itthon még alig akad példa arra, hogy egy képregény magyar változata egyszerre, egy napon jelenjen meg az angol, német, lengyel, francia, stb. kiadással.

Mint hivatásos műfordító, Pritz Péter kap szót, ő a képregényfordításhoz csak Kleist Reinhard Nick Cave-műve kapcsán tud hozzászólni, lévén ez az első útja a ide a próza- és Bukowski-fordítások után.

Őrjítő volt a sok jelölés, hányadik oldal hányadik panelének hányadik szövege következik, és darálni kellett a határidő miatt az oldalakat. De mint Nick Cave sok évtizedes rajongójának, a szövegek egy része mélyen ismerős volt – és itt át is tér a bemutató a német szerző művére.

Reinhard Kleist több életrajzi mű alkotója, Elvis Presley, Johnny Cash, David Bowie, Fidel Castro, Samia Yusuf Omar futó és Harry Haft boxoló is megihlette már. A Nick Cave sem a megszokott életrajzi mű, inkább mély lelki élmény fiktív és valós elemekből, dalszövegekből, képregényes víziókból. Pirtz Péter és György Zoltán is egyetértenek a rajongói képregény kapcsán, a Birthday Party-t, Bad Seeds-szet vagy akár Nick Cave-t alig (hiszen őt valamennyire mindenki) ismerők a már említett lelki élményt beszerezhetik, a műben történő kiteljesedés azért a mestert mélyen tisztelő társaság jutalma, mint a pódiumon ülő három beszélgetőtárs.

Még elhangzik pár fordítástechnikai kérdés, több személyes élmény, pár anekdota, a várható kiadványok (nem lövünk le poént), bemutatásra kerül egy zenés szakácskönyv, s lőn sötétség.

Lénárd László