Stafétapöröly-átadás – Thor: A mennydörgés istennője

Nem jó érzés, ha az ember kiesik a pikszisből, márpedig éppen ez történt kedvenc viharistenünkkel, miután Nick Fury egy végzetes, teliholdas éjszakán fülébe suttogott néhány szót. Ennek következtében szerencsétlen Thor képtelen felemelni legendás pörölyét, a Mjölnirt, így a Föld védtelen a jégóriások, sötét tündérek és mindazon lények áradatával szemben, akikre az Edda figyelmeztetett minket – és olyanokkal szemben is, akikre nem, mint amilyen Dario Agger ultrakapitalista minótaurusza. Szerencsére azonban a Mjölnir már a magához szólította a következő forgatóját, hogy ezzel is betöltse az így keletkezett üresedést.

Az új Thor pedig teljes erőbedobással és kötelességtudattal veti bele magát küldetésébe, ami bolygónk megmentése emberektől és emberfelettiektől egyaránt. Nem mindenkinek tetszik az események ezen fordulata, ugyanis a Mjölnirt ezúttal szakállas férfi helyett egy álarcos nő forgatja. Ezek között találhatók tesztoszteron túltengéses jégóriások és szuperbűnözők, ami nem meglepő, ahogy e csoport nézeteit osztja Mindenek Atyja, Odin is, ami viszont annál inkább. Persze, nem mintha Odin valaha is egy kedves, kaporszakállú nagyapó lett volna, de itt egy kicsit talán mintha túltolná a sértett, egoista patriarchát.

Pedig ezt leszámítva Jason Aaron minden erőlködés és küldetéstudat nélkül, könnyedén és természetesen írja a női Thor kalandjait, aki próbál helyt állni olyan szentségtelen szövetségekkel szemben, amelyek elődjének is komoly fejfájást okoztak volna. Elsősorban egy elegáns, stílusos, akciódús szuperhőstörténetet kapunk, ami az első oldaltól kezdve az utolsóig sodor minket, egy percre nem áll meg, nem kér elnézést, és igazából oly sok kérdést sem tesz fel. Leszámítva persze a legnyilvánvalóbbat, azt, hogy kit rejthet az új Thor álarca, csakhogy ez igazából a szokásos mainstream képregényes húzás, ami nem szolgálja a történetet, egyetlen feladata inkább az, hogy a rajongók addig is találgassanak és a sorozatról beszéljenek. A történet akkor is remekül működne, ha már az elején tudnánk, ki az új Thor, sőt, talán még jobban is a karakter motivációinak ismeretében.

Persze, ez remek alkalmat ad a régi Thornak, hogy kicsit a köldökét nézve ő maga is ezen a rejtélyen tűnődjön, és így egy ideig kispadra kerül úgy, hogy ne veszítsen fókuszt akkor sem, ha nem lábatlankodik folyton utódja körül. Noha meglehetősen depressziós – hiszen minden viharistent lesújt, ha nem sújthat le –, a szíve továbbra is a helyén van, így nem áll a Mjölnir új birtokosának útjába. Ami roppant érett hozzáállás olyasvalakitől, aki a legapróbb sértésért is képes földdel egyenlővé tenni bármelyik kocsmát az univerzum bármelyik szegletében.

Azonban, új Thor ide, régi oda, Aaron története csak annyira karakterorientált, mint az eredeti Csillagok háborúja, ahol mindenki könnyen beazonosítható a szerepe szerint, és csupán annyi mélységet mutat fel, amennyit egy ilyen látványos akciókaland megkíván. A képregény nagy erénye, hogy egyszer sem ül le, de a lendületben Aaron mellett nem kevés szerepe van Russell Dauterman kinetikus rajzainak és Matthew Wilson kellemesen harsány színeinek. A stafétát ugyan az ötödik számban átveszi Jorge Molina egy rész erejéig, aminek következtében ott kicsit pasztellesebbek lesznek a színek, és a rajzok is a történet sodrása helyett kicsit inkább a világ epikusságát domborítanák ki, de ez a váltás csöppet sem zavaró, ha belemerülünk a cselekménybe, szinte észre sem vesszük.

Kicsit más a helyzet a nyolc részt követő éves különszám terén, ami tudatosan három történetre oszlik fel. Az Aaron által írt részben az öreg Thor próbálja unokáival felvirágoztatni a Földet, Noelle Stevenson (Nimona, Cserkeszterek) a női Thor görbe estéjét mutatja be a Hármak társaságában, CM Punk történetében pedig az ifjú Thor Mefisztót próbálja leinni a föld alá. Mindhárman teljesen különböző stílusú rajzolókat (Timothy Truman, Marguerite Sauvage, Rob Guillory) kapnak, és a hangsúly ezúttal a karaktereknek, és, az első történetet leszámítva, a humoron van.

A legújabb Thor kötet stílusában egy kellemes, nyári parti olvasmányt idéz, ami távol áll a sokszor borongós – bár humort ennek ellenére nem nélkülöző – régi eposzoktól, de ez nem jelenti azt, hogy a maga zsánerében ne állná meg tökéletesen a helyét.

Mézsört mindenkinek! Egyszerre két korsóval!

Pusztai Dániel

Cím:	Thor: A mennydörgés istennője
Szerző(k):
Kiadó:	Fumax
Ár:	8495 Ft
Formátum:	keménytáblás kötet
Terjedelem:	216 oldal
Megjelenés:	2022.02.
Megvásárolható:	Közvetlen a kiadótól
Online vásárlás: