A képregényfilm és a műfaj kapcsolata

Műfaj a képregényfilm?

Ha sorra vesszük az előző fejezetekben tárgyalt főbb pontokat, a képregény-adaptációk világát, hősét, dramaturgiáját és formai elemeit, akkor a Batman filmekre és a többi példára (Asterixtől Garfieldon át egészen a Pókemberig) hivatkozva állíthatjuk: a képregényekből adaptált filmek rendelkeznek olyan releváns jegyekkel amelyek alapján kijelenthető, a képregényfilm mint műfaj létezik.

Az előző fejezetekben leírtak alapján a meghatározás megállja a helyét, azonban figyelembe kell venni azt a lehetőséget is, mi történik akkor, ha egy olyan film kerül a palettára, ami forrását tekintve megegyezik ugyan az említett képregény-adaptációkkal (tehát rajzolt történetből készült készült), ám az említett releváns jegyek egyáltalán nem, vagy csak részben fedezhetőek fel benne. Ebben az esetben vajon beszélhetünk-e a képregényfilmről, mint műfajról? Vagy előfordulhat-e az, hogy egy képregényt feldolgozó film nem sorolható be a zsánerként definiált képregényfilmek közé?

A felvetett problémára tökéletes példa Terry Zwigoff 2000-ben készült filmje, a Ghost World (Tétova Tinédzserek), amely Daniel Clowes azonos című képregényét dolgozta át a mozgóképre. Ha ezt az alkotást a korábban tárgyalt releváns jegyek alapján kellene beillesztenünk az elméletileg felállított képregényfilmes zsánerbe, akkor azt kellene mondanunk, ez az alkotás nem felel meg a műfaj „kritériumainak”. A Ghost World egy kisvárosi nyár eseményeit dolgozza fel, két tinédzser lány szemszögéből, és már a műfaji jegyek közé be nem sorolt történet vonatkozásában sem illeszthető a korábban említett adaptációk közé. A filmben ugyanis nincsenek egymástól elkülöníthető negatív és pozitív karakterek, ebből fakadóan nem beszélhetünk a jó és a rossz küzdelméről sem. Az általános képregény tematikától eltérő történet mellett a meghatározó elemként említett konfliktuskezelés és dramaturgia sem nem egyezik a felvázolt mintával. Bár konfliktus akad a film cselekménye során, s az valóban a főszereplő sajátos viselkedéséből ás életfelfogásából fakad, a többi adaptációra jellemző kettősség (járulékos és belső tulajdonságok) nem található meg benne, mint, ahogy a megoldás sem olyan egyértelműen levezethető, mint a korábban bemutatott művek során.

A történet és a dramaturgia eltérésével szemben a helyszínt – azaz a történetnek helyet adó világ stilizációját – illetően a film már betagozódik a felállított rendszerbe, hiszen a rendező – szembefordulva az eredetileg fekete-fehér, enyhe zöld tónussal rendelkező képregénnyel – feltűnően rikító színekkel (akárcsak az említett ’66-os Batmanben) töltötte meg a Ghost World világát. Ezzel a megoldással filmjét kiragadja a valós ábrázolás keretei közül (s közvetve, ellentétes hatással utal a képregény világára) és ezzel megvalósul a releváns jegyként említett stilizáció. Ugyanilyen módon a formai jegyekkel történő, a képregényre való közvetlen visszautalás szintén megtalálható a filmben, hiszen a képkivágatok tekintetében a film hűen követi a képregény kompozicióját (már-már storyboardként használva az eredeti képregényt), és mintegy reflexióként a rendező folyamatosan a rajzolt paneleket idéző, statikus (mozgást sosem végző) képpel mutatja a szereplőket.

A kérdésre – műfaj a képregényfilm? – a válasz tehát nem egyértelmű, hiszen bár számos adaptációt ismerünk, amelyek releváns jegyeik tekintetében megegyeznek, akadnak olyan alkotások is, amelyek nem felelnek meg a felállított zsáner kritériumainak. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy mindenképpen el kell vetnünk a képregényfilm – mint zsáner – fogalmát. Fontos tudni ugyanis, hogy napjainkra a filmipar olyan szintű differenciálódáson esett át, hogy az ősfilm után kialakult műfajok keretei közé szinte már egyetlen filmet sem lehet beilleszteni. A tiszta műfaj napjaink filmgyártásban már nehezen értelmezhető fogalom, a határok elmosódtak az egyes zsánerek között, s bár akadnak könnyen kategorizálható alkotások, egyre több az olyan mozi, ami komoly fejtörést igényel, ha szeretnénk sémák közé szorítani. Ha végignézzük az elmúlt évek filmtermését, számtalan olyan filmet találunk, amely csak nyögvenyelősen sorolható keretek közé, nem ritka az olyan alkotás sem, amely egyszerre akár több műfaj igényeit is kielégíti, sőt, találhatunk példát olyan filmre, amely keveri az egyes műfajok releváns jegyeit (űrben játszódó western, stb), ezzel feladva a leckét a csoportba sorolást illetően. Mindezek figyelembevételével nem meglepő, hogy a képregényadaptációk terén sem olyan egyértelmű a kép. Ha azonban újra végigfutunk a releváns jegynek választott elemeken, és azokat nem csupán a Batman filmekre vonatkoztatjuk, hanem más képregény alapú alkotásokra is, akkor észre kell vennünk, hogy ezek a sajátos jegyek rendre felbukkannak ezekben a filmekben. Ezt figyelembe véve állíthatjuk, hogy a képregényekből készült alkotások rendelkeznek olyan meghatározó jegyekkel, amelyek elkülönítik őket a többi mozgóképes alkotástól, képesek önálló, definiálható kategóriát alkotni, még akkor is, ha akadnak olyan feldolgozások, amelyek különböző okoknál fogva (legyen az a szerzőiség miatt, vagy a más műfajokba való besimulása okán) nem felelnek meg maradéktalanul az elemzés során megjelölt kitételeknek

Forrás: Mozinet Magazin oktatási rovat, 2006. szeptember

Oldalak: 1 2 3 4 5