X-Men rajzolók – 1. rész

Cockrumot az angliai születésű és Kanadában élő John Byrne követte.
Byrne-re fiatalkorában a legnagyobb hatást Stan Lee, Jack Kirby és Len Wein gyakorolták. Első jelentősebb munkája az E-Man volt, illetve a Marvelnél a Draculába, az Iron Fistbe és a Marvel Team-Upba rajzolt. John azon kevés írók egyike, akik a rajzasztalnál és az írói székben egyaránt jelentős sikereket értek el.

Ezt először ’78-ban mutathatta meg az X-Men rajzolójaként és társzerzőjeként, ahol a két Cockrum ciklus közé „ékelődött” be. Többek között olyan történeteket köszönhetünk részben neki, mint a Proteus kaland, Főnix halála, a Jövendő múlt napjai, hogy csak a legismertebbeket említsem. Nagyban ő a felelős azért, hogy egy-egy szereplő lelkébe mélyebben betekinthettünk. Saját bevallása szerint két dolog volt, ami miatt el akarta hagyni az X-Ment. Mivel a sorozat alatt sikerült bekerülnie a legkeresettebb alkotók közé, ki akarta próbálni, hogy boldogulna-e más címekkel is. Másrészt viszont elszaporodtak a nézeteltérései Claremonttal az X-ek karakterének, jellemének kérdésében is, melynek eredményeképpen szörnyen elment a kedve a további együttműködéstől.
Hasonló sikereket ért még el a Fantasztikus Négyes írásával-rajzolásával is, melynek ’86-ban mondott búcsút.

A DC Superman sorozatát ebben az évben kezdhette el megreformálni. Mióta a Re-eves féle filmet látta, tudta, hogy a képregényt nem a helyes vágányra terelték már az elejétől kezdve. Amikor lehetősége volt rá, ezen véleményének hangot is adott, pontosabban szólva csaknem egy évtizedig rágta emiatt az ille-tékesek fülét. Egy napon azonban kapott egy telefont a sorozat főszerkesztőjétől, Dick Giordanotól: „Hé seggfej! Mostantól keresd azzal a lappal a pénzedet, ami miatt állandóan a pofádat jártatod!” Eme kedves invitálásnak persze, még ő sem tudott ellenállni. A tiszavirág életű munkának viszont nem lett ilyen jó kedélyű a befejezése. Byrne a Végtelen Világok Krízisében (Crisis on Infinite Earths) lezajlott „történelemnullázás” után elölről kezdhette a Superman történetét. Így a karakter emberközelibb lett és igyekezett Clark Kent magánéletére jobban koncentrálni, kimaradtak a Super boy történetek és Crypto sem létezett. A változtatás határozottan pozitív volt, csakhogy ez nem tetszett minden rajongónak, akik még a történet befejezése előtt tiltakozó leveleket írtak. A gyengekezű szerkesztők pedig megijedve egy elég tisztességtelen mód-szerhez nyúltak. Byrne Superman figurája helyett a korábbi Superman karaktert szabadalmaztatták, amit így magyaráztak: „Meg kell értened, hogy jelenleg két Superman létezik – az egyik az, amelyet te alkottál, a másik pedig az, amelyet mi szabadalmaztattunk.” Ezen abszurdum után letörve és önként távozott a sorozat éléről. Hasonló kimenetelű dolog történt akkor is, amikor Claremont több mint 15 év után búcsút intett kedvenc csapatának. Ekkor Byrne írta néhány rész erejéig az X-Men, illetve az Uncanny X-Men szövegét, Jim Lee és Whilce Portacio történetéhez, legalábbis elvileg. Saját bevallása szerint viszont teljességgel mellőzték, gyakorlatilag semmibe vették a munkáját. Említésre méltó még többek között a Dark Horse-nál alkotott Babe című minisorozata, ami egy Amazon (She-Hulk) paródia volt, melyben a főszereplőt több női jellemből gyúrta össze. Illetve volt itt még egy saját sorozata, a Next Men, ami harminc részt ért meg, de még húsz részt szeretett volna hozzácsatolni.

John Byrne akkor vált az egyik legjobban keresett rajzolóvá, amikor az X-Menen és a Fantasztikus Négyesen dolgozott a ’70-es évek végén és a ’80-as években. Viszont a stílusa elég jelentős változásokon esett át, illetve a digitális színezés is rányomta a bélyegét a munkájára, mint ahogy ezt a legtöbb rajzolónál megszokhattuk.

Oldalak: 1 2 3 4 5