Pókember a Polgárháborúban

Miután a közkedvelt hálószövő felfedte kilétét a nyilvánosság előtt, rögtön atrocitások érik, először egy Amerika Kapitány-fanatikus merénylő támad rá a családjára. Az incidens is hűen prezentálja, hogy az eszmék ilyen szintű eltorzulása milyen szélsőségekhez vezethet, és hogy ez a kvázi fasiszta öregúr mennyire félreértelmezi azt, amit választott hőse igazából képvisel. Nem kell persze aggódni amiatt, hogy a Hihetetlen Pókember első három száma belesüppedne a nyílt politizálásba, mert Straczynski a tőle megszokott intellektussal adja ezt elő, miközben Pókember magánéletéről sem feledkezik meg. Amíg fél szemünk a nagy eseményen, addig a másik Pókember saját világán mélázik.

Sosem volt titok, hogy a szuperhős képregények legtöbbször egyfajta tanmeseként is szolgálnak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Reed története a nagybátyjáról, vagy amikor May néni az élet értelméről kérdezi Petert, aki ezek után fiatalkori önmagának igyekszik valami útravaló bölcsességgel szolgálni, nem sok sikerrel. Ilyen szempontból összességében talán ez Straczynski egyik legerősebb írása, de nem csak a konkrét cselekmény, hanem az elbeszélésmód miatt is: az első számban található telefonbeszélgetés például szellemesen, és nem legutolsó sorban humorosan mutatja meg, hogy miként hidegül el egymástól a Richards házaspár (Sue és Reed a Fantasztikus Négyesből), J. Jonah Jameson reakciója pedig rövid, de annál beszédesebb panelekben beszéli el a mogorva főszerkesztő viszonyát Peter Parkerrel és a Pókemberrel.

Mindenki kedvenc hálószövőjével kapcsolatban számtalanszor elmondják, hogy mennyire emberi és hétköznapi hős, ez azonban már régen túlnőtt azon, minthogy nincs pénze lakbérre, nem talál állást, vagy éppen csajozik. Az a pillanat, amikor Pókember élő adásban önszántából felfedi a kilétét, katartikus élmény, és nem csak az olvasóknak, hanem maguknak a szereplőknek is. Elégtétel, amit a sokéves hánykódtatás után mindenki jogosnak érez, hiszen Pókembert sosem becsülték meg annyira, mint amennyire megérdemelte volna. Mindebbe viszont vegyül egy jó adag büszkeség is. Ez a önhittség nem csak az ő, hanem May néni és MJ szemét is elhomályosítja, akik végig támogatják Petert a regisztráció során. Ennél emberibbek már csak akkor lesznek, amikor belátják, hogy tévedtek.

A Marvel Pókember személyazonosságának nyilvánosságra hozásával új lehetőségek tárházát nyitotta meg maga előtt (az amerikai kiadás követői persze jól tudják, hogy nem sokáig éltek vele), de a közvetlen folytatásra nekünk még várnunk kell egy kicsit. A következő számban ugyanis hátraugrunk kicsit az időben, mivel az Amazing mellett főhősünk más sorozatokban is rendszeresen szövi még a hálót, és nem is akárhogy. A 4. számtól már Roberto Aguirre-Sacasa fogja ellátni az írói teendőket, de nem kell aggódnia a Straczynsky-szimpatizánsoknak sem, hiszen az ő nevével is találkozni fogunk még a hazai kiadásban.

A Hihetetlen Pókember #1–3 (2012)
Írta: J. Michael Straczynski
Rajzolta: Ron Garney & Tyler Kirkham
A magyar kiadás munkatársai: Harza Tamás (szerkesztő) & Benes Attila (fordító, beíró)
Az eredeti kiadványok címe:
The Amazing Spider-Man #529–538 (2006–2007)

2012.05.02. | Dani Áron | Prae.hu

Oldalak: 1 2