Örök átutazó – Zograf és a TV

Aleksandar Zograf Pszichonauta című kötetével robbant be a magyar köztudatba, írhatnánk egy ideális világban, ahol mindenki olvas képregényt. Bár egy ideális világban Zograf se írna arról, amiről.

Miről is ír? Az Életről. Az életről. Életálomról, életvalóságról, áloméletről. Háborúról, szenvedésről, médiáról, manipulációról, személyes sorsokról, mások által észre nem vett dolgokról, szemlélésről, cselekvésről, nem cselekvésről, álcselekvésről. Egyszerre „kafkai horror” és „buddhista-nyugtató” szűrője van a világhoz, hol költő, hol újságíró, hol békekövet, filozófus – a Balkán és Közép-kelet Európa és ezen túl – az utazó művészekre jellemzően – a világ szerzője, krónikása.

Ő hűséges hozzánk, hazajár Magyarországra. Már bemutatkozó kötetében külön fejezet jut Budapestnek, tavaly Radnótiról szóló képregényt közölt tőle a SZIF, legutóbb Szegeden volt a kiadó és a fesztivál vendége.

Két hosszabb kötete és néhány magazinban közölt képnovellája után a Nero Blanco Comix adott ki tőle egy rövid füzetnyi elmélkedő, figyelemfelhívó (melyik műve nem az) rövidképet.

A kiadásnak annyi előnyét látom, hogy megjelent. Ezen kívül a kiadást több ok miatt inkább gyűjtői, rajongói darabnak találom, ismerkedéshez például minden mást ajánlanék az eddig megjelent olvasmányok közül.

Rövid. Tizenhét egyoldalas stripet és nyolc rajzot tartalmaz. Önálló füzetként is megállná a helyet, de ehhez más formátum dukálna. Ez a füzet elgondolkodtat arról, hogy milyen lehetett volna egy nem dokumentáló jellegű, hanem művészi kiadás. Nyilván drága. Így viszont, hogy a szöveg nincs magyarul beírva, (ennek több oka lehet) hanem a fordítás az egyébként négyzet alakú stripek alatt helyezkedik el, az egész alapkoncepció elvesz, az arculat művésziből átmegy archiváló-dokumentálóba.

A stripek eredetileg magazinokban jelentek meg világszerte, majd külön kiadványként több formátumban. Valóban, sajtóba való darabok.

Nem kell különösebben erős angol nyelvtudás az eredeti szöveg olvasásához, viszont ebben a koncepcióban nem ütnek olyat, nem nemesülnek a kizsákmányolás es/vagy az emberi gyengeség vagy hasonló „mini-album-emlékművévé”, mint ahogy elképzelem a bevezetőben említett olasz kicsi-kiadást.

Nem is igazan derül ki, mi akart lenni, nincs pontos célja, mint a magyarul megszokott Zografoknak, ahogy ő maga a bevezetőben írja:

Egyfajta kísérletnek tekintettem ezeket az önálló, nyitott történeteket… Ez a legújabb kiadás jó alkalom megnézni, hogy a stripek kiállják-e az idő próbáját…

Bár „a művészetnek oka van, nem célja”, Zografnál legtöbbször kiolvasható a szerzői intenció.

A kilencvenes években a média fő manipuláló szörnyetege a televízió volt, mára az internet és a mobiltelefonok lettek azok. Hogy Zograf műve korlenyomat vagy általánosan a médiára vonatkoztatható, örök érvényű mű? Továbbra is jó kérdés.

A recenziós példányért köszönet a Nero Blanco Comixnak.

Lénárd László

Cím:	TV-függők, TV-álmok
Szerző(k):	Aleksandar Zograf
Kiadó:	Nero Blanco Comix
Ár:	1400 Ft
Formátum:	füzet
Terjedelem:	24 oldal
Megjelenés:	2022.11.09.
Megvásárolható:	Közvetlen a kiadótól
Online vásárlás: