Kezdetben vala a képregény #2: Így kezdte Koska Zoltán és Pilcz Roland (18BNKF)

A 18. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivállal együttműködve a Kilencedik.hu is felületet ad az eseményhez kapcsolódó írásoknak, interjúknak. A Fesztiválhoz kapcsolódó Frissen a nyomdába pályázatot népszerűsítve Szép Eszter beszélgetett két elismert képregényessel pályájuk kezdetéről.

Kézzel tűzőgépezett füzettel és baráti támogatással kezdődött, és sok kötetes sorozat lett a vége: Koska Zoltán és Pilcz Roland megbízhatóan jelen vannak a képregényes rendezvényeken. A magyar képregényalkotói színteret gazdagabbá teszik ötleteikkel és füzeteikkel, és sokan talán már nem is emlékeznek rá, hogyan is indult a két alkotó.
Cikksorozatunkban az első képregényekről és a kis példányszámos világról kérdezünk képregényalkotókat és zine-eseket. Koska Zoltán 2008-ban kezdte el Firka Comics című füzetsorozatát, és azóta számos humoros és komoly füzetet megjelentetett. Pilcz Rolandot kalandképregény-sorozatairól ismerjük, nincs az a geg, amit ne tudna megrajzolni – mostanában mint színező is aktív. Az alkotókat Szép Eszter, a Magyar Képregény Szövetség ügyvivője kérdezte kihívásokról, webképregényről és személyességről.

Elindulni és kilépni a nyilvánosságra sosem könnyű – kezdő képregényalkotók és rajzolók figyelmébe ajánljuk a 18. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál Frissen a nyomdába programját, amely a marketingben nyújt segítséget.

Szép Eszter: Hogyan és mikor debütáltatok képregényes rendezvényen?
Koska Zoltán: A Firka Comics első füzete volt még a 2008-as tavaszi börzén. Egy 24 oldalas kis füzet volt, amibe mindenféle rövid képregényt gyűjtöttem össze, amit akkoriban készítettem. Ma már nagyon fanyalogva nézek rá, kicsit kínosnak is érzem, és mindig az jut eszembe róla, hogy minden oldala 72 dpi felbontásban volt. De mindenképp fontos lépés volt megtennem.
Pilcz Roland: 2005 novemberében, az első Hungarocomixra készítettem az első Kalyber Joe-részt, A Kezdet címmel. Ez a vásár a Sugár üzletközpontban volt. Még nagyon tapasztalatlan voltam, megannyi hiba is volt az első kiadásban, és ez zavart is sokáig. Aztán a 2010-es években újra megjelent ez a rész, javított, felújított verzióban, és akkor többnyire elengedtem az őrlődést a hibák miatt. Utána a második kiadás hibáin őrlődtem.

Szép Eszter: Hogyan emlékeztek az első füzetetek fogadtatására?
Pilcz Roland: Jó volt, jöttek, érdeklődtek. Persze nem tapostak szét, de mindenképp pozitív volt. Mivel nyilvános helyen tartották a vásárt, minden bizonnyal olyanok is szétnéztek a standoknál, akik amúgy soha nem jutottak volna el egy zárt rendezvényre. Ez szerintem egy igen fontos dolog. De jó volt találkozni sok magyar képregényessel is. Emlékszem, hogy Fritz Zoli rajzolt rólam egy karikatúrát, és ott találkoztam először Fazekas Attilával is, akivel később dolgoztunk is együtt, de akkor nekem egy legenda volt, aki a Magyar Star Wars-okat rajzolta.
Koska Zoltán: Nagyon kellemes érzés volt, hogy érdeklődtek a Firca Comicsért, és egyben zavarbaejtő is. Ez a kettős érzés azóta is megvan bennem szerintem. Előtte már másfél éve jártam rendezvényekre, és ismerős arcokkal álltam az eladók sorában, köztük Kiss Ferivel és Szatmáry Öcsivel is. Amikor mondtam nekik, hogy egy saját füzetet hoztam árusítani, Feri mindjárt mondta, hogy „Ne viccelj már, akkor adj most belőle egyet!”. Aztán képregényfesztiválokon is volt, aki úgy jött hozzám, hogy „Te vagy a firkacomicsos srác?”

Szép Eszter: Hogyan készítetted a képregényeid?
Koska Zoltán: A Firka Comics-hoz az az elhatározás vezetett, hogy rövidebb történetekkel próbálkozzam. Előtte csináltam hosszabb, 48 oldalas sztorikat a fióknak, de mire a végére értem, tök megváltozott a rajzi világuk. Aztán pont Pilcz Roli és Szabó Zoltán Ádám bíztatására határoztam el, hogy ezeket kiadom szerzői kiadásban. Kisképzős voltam akkoriban szobrász szakon, és benézegettem animáció szakra, ahol próbálgattam a szkennelést meg utómunkázást Photoshopban. Akkor még nem is tudtam, hogy vannak külön kiadványszerkesztő programok, mint az Indesign, és az oldalakat is Ps-ben szerkesztettem össze. Annyit nyomtattam, hogy kifogyott a festék az ottani nyomtatóból, és megdorgáltak érte. Én meg csak akkor értettem meg, hogy a nyomdafesték véges. Viszont a sulim könytára jobban biztosítva volt vele, és ott megengedték, hogy nyomtassak egy csomót, ha magam hozom hozzá a fénymásolópapírt. Otthon aztán magam tűztem össze őket.
Pilcz Roland: 2005-ben már tíz éve magamnak-barátoknak rajzolgattam Kalyber Joe sztorikat, és ez tudta magát kiforrni egy vállalható minőséggé. Alaposan megírtam előre a sztorit, utána ceruzarajz A4-es papírokra, ezt (sajnos sokáig) csőtollal húztam ki, utána szkenneltem, és nekiestem a színezésnek és szövegbeírásnak Photoshopban. Azelőtt nem színeztem képregényt, szóval kísérletezés volt az egész, de ahhoz képest nem lett vészes. Maga a megjelenés szövevényes volt, de a szegedi Factory kreatív stúdió állt végül mögém, és segített a kivitelezésben. Nyilván ők nem kiadó voltak, de az is nagy segítség volt, amit bele tudtak rakni a kiadvány létrehozásába.

Szép Eszter: Mindketten nagyon termékeny alkotók vagytok. Hány képregényt árusítottatok az évek során kis asztalnál? Számon lehet ezt tartani?
Koska Zoltán: Hát, elég sokat… Azóta már valamivel többet tudok kiadványszerkesztésről, nyomtatásról!
Pilcz Roland: Elvileg úgy 14-et. A Kalyber Joe-k számozása kicsit agyrém, a sorozat így (volna) teljes: A kezdet, Eső, Álmodozók, Angyalok a pokolban, Árnyak és fények, Végzet. Volt még egy Tivadar és Ernő c. strip-sorozatom is a Schönhertz iskolaszövetkezet részére, amiből az első 50 csík kijött egy füzetben. Azután 2018-tól ’21-ig négy füzetet hoztam ki a Yorn Kayrah Xemovrah (YKX) sorozatból, ami a Kalyber Joe „spin-offja”. Voltak még kisebb képregényeim itt-ott-amott, de azokat én személyesen nem árusítottam.

Szép Eszter: Tapasztalataitok szerint mi változott?
Pilcz Roland: Az egész világ. De azért a lényeg talán megmaradt. Aki tehetséges, vagy van benne valami, az meg fog mutatkozni idővel. A rendezvények már nem mennek olyan kuriózum számba, de más 20 éves, meg más 40 éves szemüvegen keresztül nézni ezeket. Nyilván egy kovid, meg infláció, meg egyebek sem segítik a jelenséget…
Koska Zoltán: Elég sok minden. Nehezebb is előrukkolni új szerzői kiadásokkal, mert most eltelítődik a kis magyar képregényes piac keményfedeles luxuskiadásokkal külföldi sikerekből. Aki pedig túl szerény ahhoz, hogy az apró szerzőis kiadványával kilincseljen, könnyen elvész. Viszont az agresszív nyomulás is rossz taktika szerintem, mert azzal a magyar szerzők könnyen túlvállalják magukat, ezek pedig beváltatlan ígéretekhez és olvasói csalódásokhoz vezethetnek. Jó lenne találni valami normális léptéket ezen a téren. Én asszem az állandó jelenlét, rendszeresség híve vagyok. De a hazai képregényes keménymagban mindig érződik, hogy nyitottak az új magyar megjelenések felé, a Kilencedik.hu szerintem nagyon jó munkát végez ebben, ők mindig megosztanak minden új megjelenést. És nagyon jó ötletnek tartom a két kezdőknek szóló pályázatot a Képregényfesztiválra!

Szép Eszter: Mit csinálnátok ugyanígy és másként, ha most indulnátok?
Koska Zoltán: Nem is tudom. Azon gondolkodom most, hogy vajon megpróbálkoznék-e egyáltalán szerzőis kiadással, vagy egyből a webképregények felé fordulnék? És akkor alapból úgy csinálnám meg az oldalaimat, hogy azok könnyen lefelé görgethetőek legyenek. 2008-ban amúgy, amikor még középiskolás voltam, nálunk nem volt bevezetve még az internet, mi ilyen későn érő család voltunk. Nem tudtam olyan gyorsan tájékozódni, kommunikálni, mint most. A nyomtatott kiadás tűnt a legjobb opciónak. De nekem az is sokat segített, hogy művészeti iskolába jártam, azzal pótoltam ki a lyukakat az életemben. Viszont ami az ezzel járó szerzői szabadságot illeti, ott semmit se csinálnék másként. Legyen szó szerzői kiadásról vagy akár webképregényről.
Pilcz Roland: Tizennyolc év alatt sok mindenre rájön az ember, és persze fejlődik, tanul, változik. Szinte mindent egész máshogy csinálnék, de ahhoz meg szükséges az elmúlt évek tapasztalata. Ha visszamehetnék az időben, akkor még alaposabban terveznék előre, kivárnék, tanulnék, időzítenék, és nem aggódnék többé semmin…

Szép Eszter: Mitől lesz jó egy ilyen kis példányszámban készült füzet?
Pilcz Roland: Főleg attól, hogy ha személyes tud lenni. Független. Annak minden bájával, vadságával, egyenetlenségével. Ha nem akar a konvenciókhoz idomulni. Ha úgy váltja meg a világot, hogy nem akarja a világot megváltani. Meg persze eleinte egy csomó lelkesedéssel jár és ezeket az energiákat jó meglovagolni.
Koska Zoltán: Hát, szerintem talán az a legfontosabb, hogy valamiképpen azt is kicsit „komolyan kell vennie” az alkotónak. Nem kéne megállnia ott, hogy ő ilyen kis bénácska dolgot csinált, ő ilyen kis ügyetlen kisfüzetes alkotó, mert akkor beleragadhat abba a helyzetbe, hogy senki sem veszi komolyan. Valahogy mindig ösztönöznie kell magát arra, hogy a következő már jobb legyen: jobban utánanéz a dolgoknak, mi az, ami nem volt érthető benne mások számára, kijavítani a hiányosságait. Hiányosságokból előnyt kovácsolni meg a többi nyálas közhely… A „komolyan venni” alatt még azt is értem, hogy a szerzői kiadásba tényleg legyen benne jobban maga a szerző személye is. Ne elégedjen meg azzal, hogy pl. kiválaszt egy sikeresnek tűnő zsánert vagy csak céltalan ökörködésnek szánja a történetét, hanem valamelyest tükrözze azt is, ő hogyan látja a dolgokat, mondjon is valamit. Ezen a téren az irodalomórák talán jobban inspiráltak engem, mint a képregényes olvasmányok.

Szép Eszter: Kiknek ajánlanátok, hogy így próbálják ki magukat?
Koska Zoltán: Azoknak, akik szeretik a papírt. Vagy pontosabban szeretnek papíron olvasni.
Pilcz Roland: Érdemes lehet először neten próbálkozni, akár gyűjteni egy kis online közönséget, beszélni másokkal, tanácsot kérni stb. Szóval ne az legyen az első, hogy azonnal, óvodából nyomtatásba kell menni. Én is tíz évig csináltam, míg ez felmerült, és abból is mi lett…! Ezért szerintem jó, ha a fiatalok kivárnak, és hagyják érni a dolgokat. De azt is jó útnak tartom, hogy először rövidebb képregényekkel próbálkozik meg valaki, és ilyesmire vannak is antológiasorozatok, amik a nyomtatásban való megjelenésbe is bevezetik a „pályakezdőt”. Aztán a kezdeti tapasztalatok után fejest lehet ugrani egy szerzői, vagy hasonló kiskiadásba is.

Szép Eszter: Min dolgoztok most?
Koska Zoltán: Két képregényemnek próbálom összehozni az utolsó fejezeteit hullámzó minőségű és mennyiségű fizetős munkák mellett. Az egyik a legutóbbi börzén előzetesben kihozott A vonat, a tanya és Pallasz Athéné, a másik a Lyolyabi és Rizmiráng 2. kötete.
Pilcz Roland: Kalyber Joe-n. Végre. És most hagyom, hogy szavaim misztikus köd lengje be. Sejtelmes zene. Fade out.