A DVD már kapható a boltokban, megkezdődött a szereposztás a következő filmre, ráadásul az alkotók még virális oldalak terén sem tudnak a fenekükön maradni. Ha már mindenki ekkora lázban ég, akkor sorra veszem, mik az elvárásaim a szóban forgó alkotást illetően.
Dióhéjban annyi, hogy az alkotók a már meglévőkre építkezzenek, és ne hozzanak be húsz eddig nem látott karaktert az újdonság varázsának kedvéért. Elvégre az X-men: Apokalipszis már színültig tele van szereplőkkel.
Mert kiket is láthatunk a következő filmben? Az X-men: Apokalipszis egyrészt tovább viszi az új trilógia négyes fogatának (Xavier, Magneto, Rejtély, Bestia) történetét, emellé pedig betársul a három fiatal X-men (Küklopsz, Jean Grey, Vihar), kapunk egy új ellenfelet (Apokalipszis), illetve viszontláthatjuk Higanyszálat, ígérnek Gambitot és fiatal Árnyékot, emellett ide a rozsdás bökőt, hogy Rozsomákkal is találkozhatunk. Akárhogy is számolom, ez tizenkettő karakter. Talán kapunk még Varangyot, hamár az idei filmben láthattuk őt pár percre, illetve jó lenne, ha Apokalipszis már a film kezdetekor rendelkezne négy lovassal.
Ugyan En Sabah Nur valódi ereje abban rejlik, hogy képes megtéríteni hősöket saját nézeteire – így nem lepne meg, ha a film végére olyan személyek alkotnák ezt az elitgárdát, mint Rozsomák, Rejtély, Bestia és Magneto –, de mégis Apokalipszisra vallana, ha ezen személyeknek erővel és fortéllyal kellene megszerezni ezen címeket a korábbi viselőiktől. Jó lenne látni Sinistert, Vörös Omegát, Holocaustot és Ozymandiást, már csak azért is, mert ők külsejükben is eltávolodtak az emberektől, és amennyiben itt nem jutna nekik akkora szerep, előkészítenék számukra a terepet a folytatásokhoz. Mivel a négy lovas szervesen hozzátartozik Apokalipszis imázsához, ezért ők még beleférnének.
De ennyit az új szereplőkről. Valójában az X-men: Apokalipszisnek nem kellene ontania magából az újabbnál újabb karaktereket, még ha az eredeti trilógia varázsa abból is fakadt, hogy ismeretlen személyekkel, nem látott képességekkel találkozhattunk. De szerintem ezen már túl vagyunk, és bár én is örülnék, ha olyan karaktereket láthatnék, mint Velő vagy Csőrös, a szóban forgó alkotás már így is sokat vállalt. Lássuk hát a pontokat!
Xavier és a fiatalok
A film legfőbb vonzereje az, hogy láthatjuk, amint a három fiatal mutánsból hogy válik X-men. Erről hét film során csupán utalásokat kaptunk, pedig jó lenne megismerni Scott, Jean és Ororo háttértörténetét. Hogy honnan jöttek, mik motiválták őket, milyen kétségekkel küzdöttek, miként tanulták meg uralni erejüket, milyen volt a kezdetek kezdetén a viszonyuk Xavierrel, miként érintették őket fiatalon és sebezhetőn az előítéletek, és miként tekintettek az olyan veszélyes mutánsokra, mint Magneto vagy Apokalipszis. Ebben a szálban hihetetlen sok potenciál van, és egyben ez a film legfőbb tartópillére. Egyiküknek sem lenne szabad elsikkadni hármójuk közül, márpedig a film már így is elég sok szereplővel zsonglőrködik, szóval, nem kevés odafigyelést igényelnek a forgatókönyvíró részéről.
Egy új ellenfél
Magneto, Stryker és Shaw kisstílű alakok Apokalipszishez képest, aki, ha tehetné, átformálná az egész bolygó arculatát, és nem a mutánsoknak ígérné a Paradicsomot, hanem közülük is a legéletrevalóbbaknak. Shaw és Stryker az árnyak között manipulált, és bár a Mágnesesség Mesterétől nem áll távol a showmanség, az előző film végén láthattuk, amint a fiatal En Sabah Nur egymaga húz fel egy piramist a nevét kántáló tömeg előtt, ami azért nem ugyanaz a kategória. Tehát a tétek ne csak nagyobbak legyenek egy ledobott stadionnál, de az egyszeri emberek érezzék jobban a bőrükön egy nagyhatalmú teremtmény jelenlétét, mint eddig bármikor. Ez az, ami kihagyott ziccer volt a harmadik filmben, hogy egy kvázi-istenség ott hagyja a nyomát a világon. Arról nem is beszélve, hogy a nyolcvanas években többször volt veszélyben az emberiség, mint korábban bármikor (legalábbis a filmek világában).
Nyolcvanas évek
Hamár a témánál vagyunk, akkor a korábbi két filmen is sokat dobott, hogy történetük, hátterük egy évtized hangulatához, esztétikájához igazodott, történelmi személyeket és eseményeket felhasználva. Lássuk, hogy viszonyul Ronald Reagan a mutánskérdéshez, lássuk azokat a dús nyolcvanas évekbeli sérókat, és ha már volt utalás az Eljövendő múlt napjaiban Star Trekre, akkor itt ugyanígy legyen Star Warsra vagy Indiana Jonesra.
Xavier és Magneto
Míg Kinberg szerint Az elsők Erik Magnetóvá válását mutatta be, az Eljövendő múlt napjai pedig azt, hogyan lett Xavierből professzor, addig az Apokalipszis kettejük kapcsolatáról szól, arról, mennyire is kibékíthetetlen a közöttük levő ellentét. Habár a nyolcvanas évekre tehető Mr. Lehnsherr pálfordulása, a filmbeli Magnetót jóval következetesebben ábrázolják, hogy megalomán diktátorból joviális apafigurává tegyék majd vissza, szóval, nem várom, hogy Erik megtérjen. Valami keserédesre annál inkább előkészítették a terepet az alkotók, és örülnék, ha élnének vele.
Rejtély és Bestia
Szintén Kinberg szerint Raven egyszerre Xavier és Magneto gyereke, így a kettejük közötti eszmei különbséget kiválóan be lehet mutatni egy olyan mutánson, akire mindketten személyesen hatottak. Rejtély már az előző két filmben is kiemeltebb szerepet kapott, mint az eredeti trilógiában, így nem meglepő, ha megint az előtérben látjuk – engem sokkal jobban érdekel kapcsolata Bestiával, ami mindkettejük jellemét árnyaltabbá tette. Ezt az első film vezette fel, a második csak utalt rá, a harmadik rész remélhetőleg kerekké teszi és lezárja ezt a fonalat. Emellett kíváncsi vagyok, hogy ha visszahozzák Árnyékot, és a filmuniverzumban is ő Rejtély gyermeke, akkor hogyan kerül a képbe, kiderül-e származása, és milyen kapcsolatháló alakul ki Kurt, Raven és Hank között.
Mutánsok, mint istenek
Míg az előzménytrilógiában a mutánsok újdonságnak számítanak a köztudatban, az előző két film pedig megpróbálta elhelyezni a közelmúltba őket, addig az Apokalipszis azt a kérdést feszegeti, hogy vajon a régi istenek és hősök is különleges képességekkel megáldott vagy megvert emberek voltak-e? Ez a téma már csak identitás szempontjából is hálás, elvégre az egyszeri fiatal mégis csak sokkal szívesebben lesz félisten, mint békeőr (Xavier), szabadságharcos (Magneto), vagy korcs (emberiség szemszögéből). Ne felejtsük, Ororót régen saját népe tisztelte istennőként, míg Jeanben egy kozmikus léptékű erő lakozik, amit a mitikus főnixmadárról kereszteltek el. Emellett az isteni szerep az olyan régi motorosoknak is imponáló lehet, mint Rejtély…
Higanyszál
Az eljövendő múlt napjai meglepetés karakterének is több szerepet ígérnek, így talán nagyobb betekintést kapunk Peter családi hátterébe. Kinberg említette, hogy Magnetót családjának elvesztése motiválja, így amikor új kötelékre tesz szert, azzal nem tud mit kezdeni. Én személy szerint bízom benne, hogy ha Peter érettebb is lesz, akkor is marad ugyanilyen pimasz, elvégre apukájára ráfér, hogy legalább egy valaki ne tudja komolyan venni. És persze jó volna látni Wandát, csak kérdés, hogy az új Bosszúállók után erre mekkora esély van…
Gambit
Bár az első Rozsomák film számos sebből vérzett, Taylor Kitsch Remyje korrekt volt, csak éppen a történetbe nem tudták tisztességesen beleintegrálni. Ettől függetlenül amennyiben a karaktert „rebootolják”, tisztességesebb szerepet kell kapnia egy szótlan emberdísznél – mint amilyen Szökőár volt –, amire, lássuk be, ennyi szereplő mellett minden esély megvan. Ugyan rebesgetik, hogy a tolvaj cajun saját filmet fog kapni, azért az X-men nem Bosszúállók-féle franchise, ahol a karakterek képesek egymaguk egy egész estét betöltő történetet eltartani a hátukon (leszámítva Rozsomákot, bár már nála is rezeg a léc).
Rozsomák
Míg az eredeti trilógiában övé volt a főszerep, Az elsőkben egy jópofa jelenet erejéig találkozhattunk vele, a legutóbbi filmben pedig a megkeseredett Xavier felett mentorkodott, addig az Apokalipszisben jó lenne új oldaláról látni a karaktert – mégpedig a sokak által pedzegetett Halál szerepében. Amikor Apokalipszis színre lépett, hamar megtérítette magának Angyalt – Logan viszont sokkal bejáratottabb karakter a filmuniverzumban, így jóval nagyobbat tétje lenne, ha ő kerülne szembe Xavier csapatával. Ezzel magyarázhatnák Küklopsz iránta érzett ellenszenvét, másrészt többszörösen érintett X-Fegyver ide vagy oda, eddig nem láthattuk a figurát mások irányítása alatt.
Felesleges szereplők
Noha Kinberg pedzegette Kábel és Psziché szerepeltetését, én egyikükért sem repesek. Hogyan integrálják például Kábelt a történetbe, amikor Küklopsz és Jean Grey még csupán kamasz… ráadásul az időutazást nem lőhetik el másodjára anélkül, hogy ezzel ne csökkentsék visszamenőleg az erejét Az eljövendő múlt napjaiban. Márpedig Kábel Scott és Jean gyermeke – vagy valami olyasmi, a képregények nyakatekert történetfonalainak köszönhetően –, így nehezen elhelyezhető az új filmben. Érdekesség, hogy az Újvilág Univerzumában Kábel valójában Rozsomák, de kérdéses, hogy az alkotók merítenek-e ebből a történetből. Psziché története hasonlóan túlbonyolított, de a legnagyobb gond mindkettejükkel, hogy már elég karaktert láthatunk, ők pedig meglehetősen redundánsak képesség terén – elvégre nagyjából azt tudják, mint Jean Grey. Természetesen nem a szuperhatalom teszi az embert, de úgy érzem, nehezen illeszthetők be ennyi karakter mellé (ellentétben Wandával, akit könnyen be lehetne illeszteni, csak éppen nagyon el kellene különíteni a rivális verziótól).
Epikusság
Végezetül, a jó történet és jó karakterizáció teljesedjen ki egy látványorgiában. Elvégre mégis csak egy trilógia záró darabja lesz, mutassák csak meg a Bosszúállóknak, hogy az X-ek is képesek hasonlót letenni az asztalra. Noha az Őrrobotokat jó iránynak tartom – és sok szempontból jobb ellenfeleknek a Chitauriknál –, az Apokalipszis csatajelenetei ötvözzék az előbbi személyes jellegét az utóbbi grandiózusságával. De azt hiszem, ezt a pontot – és talán az egész cikket – össze lehet foglalni egy mondatban: amennyivel jobb volt Az elsők az első filmnél, Az eljövendő múlt napjai a második résznél, annyival legyen jobb az Apokalipszis annál, ami Az ellenállás vége lehetett volna.
És ti mit vártok a következő résztől?